A Merkantil Bank Liga 28. fordulójában sajnos hiába voltak előnyben labdarúgóink, ismét pont nélkül maradtunk idegenben. A Gyirmót elleni találkozó után vezetőedzőnk, Szekeres Tamás értékelt.
Már szinte megfogalmazta magában az ember, hogy NB II-es labdarúgóink számára szerencsét hozott harmadik számú szerelésük debütálása a bajnokságban, azután mégis leforrázva érezte magát a lefújás után BVSC játékos, edző, vezető, tudósító, szurkoló. Csapatunk tiszta szürke szerelésben, fekete harántcsíkkal mezén lépett pályára, a lime-színű garnitúrában kifutó Gyírmót FC Győr ellen. A látvány rendhagyó volt, hiszen alapból mindkét klub színe a sárga-kék, csapatunk játéka viszont minden volt ezen a délutánon, csak szürke nem. Az viszont már nem szerencse kérdése, hogy idegenben sajnos, megint úgy kellett lejönnie játékosainknak a pályáról, mint akik citromba haraptak. Kelemen Patrik pedig, harcosságának és szemfülességének köszönhetően megszerezte élete első NB II-es találatát, pont az ellen a csapat ellen, ahol jó tíz éve megfordult egy rövid ideig a másodosztályú keretben. A BVSC vezető gólja, még ha kellett is hozzá a hazai kapus asszisztálása, nem lehet állítani, hogy ne lett volna megérdemelt, hogy azután mégis a hajrában, csak úgy mint Soroksáron, most is az ellenfél nyerőnek bizonyuló csereemberei fordítsanak. Vezetőedzőnket Szekeres Tamást kértük értékelésre a lefújás után, aki arra is megpróbált válaszolni, hogy minek köszönhető, hogy tavasszal idegenben be kellett érni eddig egy szerzett ponttal, úgy, hogy három találkozón is vezettünk a hajrá előtt.
„Amit szerettünk volna megvalósítani, az megtörtént a meccs jelentős részében és a harcmodorunkkal sokáig nem is nagyon tudott mit kezdeni az ellenfelünk. A negyedórával a vége előtt bekapott első gólig a Gyirmót csak apróbb lehetőségekig jutott a kapunk előtt, míg mi már az első félidőben eldönthettük volna a mérkőzést. Bosszantó, hogy ellenfelünk újra pontrúgás után talált be csakúgy, mint az Ajka, vagy a Soroksár. Igen frusztráló, hogy ezeknek a helyzeteknek a hárítására edzésen felkészülünk, videón kielemezzük a szituációkat és mindenki elvileg tudja a feladatát, majd a meccs hevében jön egy hiba, az ellenfél pedig egyből megbüntet minket. Rengeteg energiát elpazarolunk azzal, hogy hiába néz ki jól a játékunk, ha a kialakított helyzeteinket kihagyjuk, és amikor mégis betalálunk, akkor meg nem tudjuk megtartani az előnyt. A pontrúgásból kapott gólok nagyon dühítenek, de összességében nem tudok haragudni a játékosokra, mert mindent megtesznek a hétközi edzéseken, és a meccseken is azért, hogy sikeresebbek legyünk. Egy dolgot viszont nagyon hiányolok, az pedig az az ellentmondást nem tűrő győztes mentalitás, amivel az ilyen meccseket le tudjuk hozni 1-0-val. Nagyon sokat beszélgetünk a játékosokkal, hogy mitől ekkora a kontraszt a hazai és az idegenbeli szereplésünk között. Nem tudtam megfejteni, hogy mitől másabb ötszáz néző előtt idegenben játszani, mint otthon ugyanennyi ember előtt, főként, hogy ma még csak azt sem mondhatjuk, hogy hű, de sokat kellett utaznunk. Továbbra is állítom, bárkivel fel tudjuk venni a versenyt ebben az osztályban, a rutinos játékosaink is megvannak, ami hiányzik, az egy jó adag minőség a befejezéseknél, amitől meg tudna nyugodni a csapat, mert a beletett munkával, erőnléttel, a csapategységgel nincsen problémánk. Hiába nézünk ki jól idegenben is, az optika semmit sem ér, a „volna” és a “ha”meg nem játszik a sportban. Siófokon tudjuk mi a dolgunk” – értékelt vezetőedzőnk.
Csapatunk a Balaton partjára látogat legközelebb. Április 21-én „hatpontos” mérkőzés lesz, és az őszi 2-0-s hazai siker után, a cél begyűjteni mind a hat pontot a Siófok ellen, hiszen a 28. forduló után úgy alakult, hogy a képzeletbeli vonal, megint felettünk van. Utoljára erre öt körrel ezelőtt volt példa, tartósan pedig az 5. és a 12. forduló között voltunk kieső helyen. Nagyon kell a biztatás csapatunknak, hogy a mezőny egyetlen újoncaként, a rutinos másodosztályú szereplő Siófokot a szezonban másodszor is felül tudja múlni. Hajrá, BVSC!
