HÍREK
Erdős Sándor hetvenéves
2017. augusztus 21.

img734 A müncheni olimpia aranyérmes férfi párbajtőrcsapatának tagja, a kétszeres világbajnok, háromszoros BEK-győztes Erdős Sándor pályafutása egyetlen klubhoz, a BVSC-hez kötődött.

Az egykori legenda 35 évvel ezelőtt, 1982-ben fejezte be sportpályafutását. Erről, illetve sportsikereiről a hetvenedik születésnapja alkalmából beszélgettünk.

Augusztus 21-én ünnepli a születésnapját, amely, ha jól számolom immár a hetvenedik. Engedje meg, hogy gratuláljak Önnek!

- Köszönöm. Számomra a BVSC mindig a második családot jelentette, és nagyon örülök, hogy az egyesület a centenáriuma óta látványosan a fejlődés útjára lépett. 

Önt azonban ritkán látni a Szőnyi úton.

- Ha hívnak, szívesen jövök, egyébként pedig élem az életemet, amely 1982 után jócskán elkanyarodott a vívástól.

Fiatalon miért pont a vívást, és miért a BVSC-t választotta?

- A legidősebb bátyám, Erdős Mihály kezdett el vívni, s mivel az édesapánk jó barátságot ápolt Bay Bélával és Rerrich Bélával, egyértelmű volt, hogy a Budapesti Lokomotívot választja. Őt követte aztán Gábor bátyám, majd én is. 

És a három fegyvernem közül miért a párbajtőr lett a befutó?

- Akkoriban a legtöbb párbajtőrvívó tőrözött is. Én is mindkét fegyverrel vívtam (Erdős Sándor tagja volt az 1976-os olimpián hetedik helyen végzett magyar férfi tőrcsapatnak is), aztán bekerültem dr. Váry Attila csoportjába, ahol mindenki párbajtőrözött, így az én sorsom is eldőlt. Utólag pedig már nem bántam meg.

Ezt nem is feltételeztem volna, hisz párbajtőrvívóként egyszer olimpiát, kétszer világbajnokságot és háromszor Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert, mellyel a klub egyik legeredményesebb sportolója lett.

- Szerencsésnek vallhatom magamat, mert egy olyan korban vívhattam, amikor a válogatottban és a BVSC-ben is eredményesek tudtunk lenni. Már az is nagy dolog volt, hogy a BVSC felnőtt csapatának tagja lehettem, mert ezt a gárdát éveken át senki sem tudta legyőzni. Az meg egyenesen bravúrnak számított, hogy az akkoriban világverő férfi párbajtőrválogatottba (Kulcsár, Fenyvesi, Schmitt, B. Nagy, Nemere) én is be tudtam kerülni, sőt éveken át meghatározó tagja lehettem.

Olyannyira meghatározó volt, hogy, amikor kimaradt a csapatból, az az Ön pályafutásának is végét jelentette.

- A moszkvai olimpiáról maradtam így le, s bár azonnal még nem akasztottam szögre a párbajtőrömet, 1982-ben valóban a befejezés mellett döntöttem.

És azóta mivel foglalkozik?

- Közgazdászként végeztem, a rendszerváltás után több vállalkozásom volt. Jelenleg pedig nyugdíjasként élem az életemet. Négy gyerekem és három unokám van, így nem unatkozom. S bár 35 éve nem vettem párbajtőrt a kezembe, azért mindig jó érzéssel gondolok vissza a páston eltöltött évekre.