Menü

Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal-12.!

2018. Június 01
270
Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal-12.!

Aki válaszol: BENYÁK ANDRÁS

 A Versenykiírás ide kattintva olvasható>>>

 
Következő interjúalanyunk ismét egy BVSC-s legenda. Benyák András személyében egy olyan sportemberről beszélhetünk, akinek egész pályafutása klubunkhoz kötődik. Korábban versenyzőként, majd edzőként, ma pedig már szakosztályvezetőként öregbíti egyesületünk hírnevét.

Nosztalgiával gondolsz a Szőnyi úti műugró toronyra?

- Nem igazán. Mi azt sosem használtuk. Emlékeim szerint életemben egyszer ugrottam onnan, egy vasutas napon rendezett bemutató alkalmával, soha többet. Mi mindig a margitszigeti uszodában edzettünk, a Szőnyi úti medence túl hideg volt, ráadásul akkoriban nagyon nyitott, emiatt nagyon szeles volt a terület, ami szintén nem kedvezett a toronyugróknak.

Most hol edzetek?

- Ez meg nagyon időszerű kérdés, hisz alig egy hete használhatjuk a Duna Aréna tornyát. Még szokjuk a környezetünket, illetve még gyakoroljuk, hogy mind a 11 műugró csapat elférjen ezen az egy eszközön.

Már 11 klubról beszélünk? A Te idődben csak a BVSC volt.

- Még az ötvenes években erős műugró csapatunk volt, amely a többi sportághoz hasonlóan az 56-os események közben, miatt szétszóródott a világban. Utána az akkori sportvezetés szépen ellehetetlenítette a sportágat, a vidéki bázisokat egymás után zárták be. Gyakorlatilag évtizedeken át a BVSC jelentette a hazai műugrást, az összes válogatott tőlünk került ki.

Ez rád is igaz volt.

- Engem előbb úszni vittek a Margitszigetre a szüleim, az úszóedzőnk pedig hagyta, hadd ugráljunk a medencébe. Ekkor szúrt ki magának Gerlach István, a korszak nagy műugróedzője, és csábított át magukhoz. A nagyszüleim féltettek az ugrásoktól, de a család úgy volt vele, hogy legalább tudják, hol vagyok, és mit csinálok. Így lett belőlem műugró.

Méghozzá nem is akármilyen műugró.

- A pályafutásom alatt többször nyertem országos bajnokságot, a válogatottnak is tagja voltam, de igazán nagy nemzetközi versenyre – világ- vagy Európa-bajnokságra – nem jutottam ki. Legközelebb 1984-ben álltam hozzá, akkor voltam a pályafutásom csúcsán, és valószínűleg utaztam volna Los Angeles-be, az olimpiára, de ez az akkori történelmi helyzet miatt nem történhetett meg.

Ez a kudarc adott lökést neked ahhoz, hogy edzősködni kezdj?

- Már fiatalon, 1980-ban elkezdtem az edzősködést Gerlach István mellett. Az elsődleges feladatom volt a fiatalok felkészítése a versenysportra. 84-ben valóban úgy döntöttem, hogy még nagyobb hangsúlyt helyezek a tanításra. Nagy lökést adott az is, hogy az ELTE-n testnevelés-földrajz szakon végeztem akkoriban, mert innen már csak egy lépés volt az edzői képesítés megszerzése.

Sok eredményes tanítványod van. Kikre vagy a legbüszkébb?

- Mindegyikre. Mert többségüknek az első fejestől kezdve én tanítottam az ugrást. De, ha mégis ki kell emelni valakiket, akkor Lengyel Imrét mondanám, aki három Európa-bajnoki ezüstérme közül kettőt BVSC-sként ért el, vagy Kelemen Tamást, aki szintén sokszoros bajnok és válogatott műugró volt. Ők a civil életben is ugróként helyezkedtek el, Imre korábban, Tamás pedig 2012 óta a világhírű Cirque de Soleil ünnepelt sztárja.

És Barta Nóra?

- Ő egy különleges eset volt. Nagyon nagy tehetség volt, és szerencsére mentálisan is erős volt, mert egy súlyos gerincműtétet követően is képes volt a 2010-es Európa-bajnokságon bronzérmes lenni.

A mentálhigiéniai felkészítésben neked is szereped volt?

- Évek óta foglalkozom ezzel a területtel, és ma már jó eredményekkel rendelkezem. Olyannyira, hogy más sportágak is megkerestek már azzal, hogy segítsek.

Például?

- Csak itt, egyesületen belül foglalkoztam már úszókkal, vízilabdázókkal, asztaliteniszezőkkel, vívókkal és kerékpárosokkal, a labdarúgóedzőkkel pedig most kezdtem el foglalkozni, akiknek kizárólag kommunikációs tréningeket tartok.

Említetted a régi tanítványokat. Sajnos, Barta Nóra óta nem sok tehetségről hallani. Hogy áll most a sportágatok?

- Amióta Tuzson Bence az elnök, rend van. Most már tudunk tervezni is. Szeretnénk erősíteni az utánpótlásunkat, ebben lehet nagy segítség a Duna Aréna tornyának a használata. Ez a klubunkra is igaz, jelenleg ugyanis 12 igazolt versenyzőnk és 6-7 érdeklődőnk van, ezt számot szeretnénk húsz fölé emelni. És tehetség dolgában sem állunk rosszul. A 15 éves Csóri Dorkánk ugyanis már korosztályos országos bajnok, és tagja a júniusi Helsinkiben rendezendő ifjúsági Európa-bajnokságra utazó válogatottnak. Ő lehet a nagy reménységünk.

A tavalyi sikeres budapesti világbajnokság nagy lökést adott a sportágnak?

- Érdeklődésből nem volt hiány, de sajnos, nem tudtuk kihasználni az előnyt, mivel akkoriban nekünk sem volt létesítményünk. A Duna Aréna lelátóit még bontották, a Margitszigeten pedig Masters vébét tartottak. Így az érdeklődőket el kellett küldenünk.

Milyen megoldással lehetne népszerűbbé tenni ezt a sportágat?

- Sokat segít, hogy egyre több reklámban kapunk helyet. A műugrás nagyon reklámérzékeny sportág, jól fotózható. De fontos lenne, hogy mi is minél lejjebbről kezdhessünk építkezni. Tervezzük mi is (itt a BVSC-nél), hogy már az ovisokat megkeressük, és játékos foglalkozásokat tartunk nekik, illetve a környékbeli iskolákat is megcéloznánk. Jó lenne, ha a szakosztályok között is erősebb lenne a kapcsolat, és, ha felbukkan egy jó adottságokkal rendelkező fiatal, akkor azt az adottságainak legmegfelelőbb szakosztályhoz irányítanák.

Jót tesz a sportágnak az óriás toronyugrás?

- Ez egy nagy bátorságot és kihívást igénylő, emiatt viszont nagyon látványos sportág, amelyet csak tapasztalt műugróknak ajánlok. Az biztos, hogy növelte a népszerűségünket.

Te ugrottál már valaha?

- Amikor én versenyeztem, még a 10 méter volt a csúcs. Persze, gyerekként ennél magasabbról is ugrottam már. A 27 méteres magasságot azonban volt szerencsém nekem is kipróbálni. Egyszer Bolzano-ban, egy versenyt követően találkoztunk egy amerikai utazó showműsorral, melynek egyik száma egy ilyen 27 méteres ugrás volt. Ezt persze, mi, műugrók is kipróbáltuk. Másnap komoly izomlázam volt.

Elnökségi tag vagy a sportág vezetésében. Mikor lehet ismét jó a magyar műugrás?

- 2024-et már meg lehet célozni. De ahhoz az kell, hogy szisztematikusan tudjunk építkezni, és a tehetségeinket is menedzselni tudjuk.

Pontozásos sportágról beszélünk, ez nem okoz problémákat?

- Szerencsére sikerült a pontozási technikát nagyon igazságossá tenni. A hét pontozóbíróból a legjobb és a legrosszabb két-két pont mindig kiesik, s mivel feltűnő lenne, ha egy bíró értékelése mindig kiesne, igyekszik mindenki nagyon pontos lenni.

Te is bíráskodtál?

- Igen, de szerencsére hoztunk egy szabályt, hogy hatvan év felett már ne lehessen senki sem zsűritag, s mivel én éppen idén leszek hatvanéves, már nem is fenyeget az a veszély, hogy beültessenek egy versenyen a zsűribe. Egyébként a 2010-es budapesti EB-n szerepeltem utoljára bíróként.

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz