Menü

Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal 2.!

2018. Április 20
250
Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal 2.!

Aki válaszol: BÜKSZEGI ZOLTÁN

A Versenykiírás ide kattintva olvasható>>>


Sportolóink bemutatását egy újabb példaképpel folytatjuk. Bükszegi Zoltán klubunk saját nevelésű labdarúgója, aki BVSC-család tagjaként lett bajnoki ezüstérmes és válogatott játékos.

Emlékszel még az 1996-os Fradi elleni mérkőzésre?

- Hogy lehetne azt elfeledni? 45 ezer néző a Népstadionban, ráadásul a bajnoki címért játszottunk. Koszta, Csábi, Komlósi, Bondarenko, Komódi, Bükszegi, Zováth, Dárdai, Aranyos, Farkas, Orosz. Bármikor fel tudnám sorolni a kezdőcsapatunkat. Sajnos, azt a meccset 1-0-re elveszítettük a későbbi BL-főtáblás Fradi ellen, de az ezüstéremmel így is a BVSC történetének legnagyobb focisikerét értük el.

Az 1996-os év még valamiről emlékezetes lehet a számodra.

- Éppen az előbb említett meccs után egy hónapra mentünk Atlantába az olimpiára, ahol olyan játékosok ellen játszottunk, mint Ronaldo, Bebeto, Roberto Carlos, Rivaldo, Dida, csak, hogy a legismertebbeket említsem.

Szoktál ezekről az időkről mesélni a mai fiataloknak?

- Nem igazán. Ők már egy egészen más világban, más futballkultúrában élnek, akik számára már nem sokat mondanak ezek a nevek.

Na, de azért Bükszegi Zoli bácsinak még tudnak szurkolni, és tudnak tapsolni, ha gólt lő.

- Még tagja vagyok a Budapest-bajnokság II. osztályában listavezető felnőtt csapatunknak, de már ott is a fiatalabbak viszik a prímet.

Ne szerénykedj, azért még néha neked is „elsül a lábad”! De kezdjük az elejéről, hogyan lett belőled labdarúgó?

- Angyalföldön születtem, az édesanyám a Magyar Hajó és Darugyárban dolgozott, én meg a vállalat csapatában (akkoriban minden gyárnak volt saját csapata) kezdtem el focizni. Ebben a gyárban dolgozott Gabonyi Béla bácsi edző is, aki másodállásban a BVSC-nél edzősködött. Ő csábított le a Szőnyi útra, amely a lakásunktól messzebb volt, mint a Vasas-pálya, de az edzések nem kezdődtek olyan korán, mint Angyalföldön.

Úgy tudom, először nem is akartál BVSC-s lenni?

- Az nem így volt. 11 évesen egy edzőmeccsen szerepeltem először BVSC-s színekben. A KSI ellen játszottunk, és 9-0-ra kikaptunk. Utána tényleg azt gondoltam, hogy én egy ilyen rossz csapatban nem akarok futballozni. Ám, Béla bácsi fél év múlva jelezte nekem, hogy az KSI-s csapat, amely úgy elpáholt bennünket, egy az egyben a BVSC-be igazolt, és én ebben a gárdában játszhatnék. Na, így lett belőlem BVSC-s.

Emlékszel még az első edződre?

- Hogyne. Almási Jánosnak hívták. Ő később a felnőtt csapatot is edzette. A kvalitásait bizonyítja, hogy a csapataiból 9 NB I-es játékos, köztük két válogatott került ki.

Az egyik válogatott Te voltál, ki volt a másik?

- Mátyus Jani.

Emlékszel még, melyik volt az első NB I-es meccsed?

- Nagyon fiatalon, már 17,5 évesen bemutatkozhattam az élvonalban. Ez akkoriban rekordnak számított. A debütálás nem jól sikerült, mert a Kispest Honvéd FC-től hazai pályán sima háromgólos vereséget szenvedtünk. Azt a bajnokságot egyébként (1992-93) a Honvéd nyerte, mi pedig a 12. helyen végeztünk. Csak érdekességképpen, ezen a meccsen egy csapatban játszottam Várhidi Péterrel, aki a következő fél évben az ificsapatnál az edzőm is volt. Fél év után ismét tagja lettem a felnőtt keretnek, és innentől kezdve egyre több játéklehetőséghez jutottam.

Hány NB I-es meccsed volt?

- 280 körül. A pontos számokat már én sem tudom.

Ezek felét nálunk játszottad. És a többit?

- Vasas, Fradi, MTK, Dunaújváros, Újpest, illetve néhány évet külföldön, Cipruson és a Feröer-szigeteken is fociztam.

Fradi, Újpest? Nem szokás az egyikből a másikba igazolni.

- Én sem így tettem, a fradis és az újpesti korszak között évek teltek el. Előbb voltam zöld-fehér, amiért az újpesti drukkerek nehezebben fogadtak el, de aztán sikerült megszerettetnem velük magamat.

Ha már az Újpestet említetted, az is egy sikeres időszak volt a pályafutásodban.

- Mészöly Géza vezetésével 2004-ben bajnoki címet kellett volna nyernünk, de a döntő mérkőzésen – ugyancsak a Puskás Ferenc stadionban – 1-1-et játszottunk az MTK-val, így a Debrecent legyőző Fradi az utolsó fordulóban egy ponttal megelőzött bennünket.

Két alkalommal a címeres mezt is felhúzhattad, ami egy labdarúgó pályafutásában mindig kiemelkedő esemény.

- Én is büszke vagyok rá, bár az egyik meccsem, Izrael ellen „csak” egy barátságos mérkőzés volt, melyet 2-0-ra elveszítettünk, ám az Izland elleni EB-selejtezőn elért 1-0-s sikerre ma már nagyon büszkék lennénk.

Az edzősködés sosem vonzott?

- De, nagyon is. Ki is próbáltam magamat, a MAC és a BMC-nél is edzősködtem. Innen hívtak a Szőnyi útra, hogy vegyem át a labdarúgó szakosztály vezetését. Négy éve kaptam a felkérést, és az azóta elért eredményekre nagyon büszke vagyok.

Például?

- A szakosztályt szakmailag újragondoltuk, amely az általunk kiválasztott gyerekek minőségi képzésében már megmutatkozik és időközben a létesítményhelyzetünk is alaposan megváltozott. Ma már háromszáz körüli igazolt labdarúgónk van, mely létszámmal már lehet dolgozni.

Akiknek egy kiváló góllövő csatár adja az instrukciókat. Hány gólod is volt az NB I-ben?

- 75. Ezt könnyű megjegyezni, mert 75-ben születtem. De az instrukciókat nem én adom, hanem az edzőkollégák.

A felnőtt csapat munkájába sem szólsz bele?

- Bár hétköznap a szakosztály vezetője vagyok, a felnőtt csapatban én is csak egy játékosnak számítok, akinek hallgatnia kell az edzői instrukcióra. Más kérdés, hogy én vezetőként és játékosként is szeretném már az NB III-ban látni a felnőtt csapatot.

Tegyük hozzá, hogy nemcsak vezetőként és sportolóként, de szülőként is a BVSC-családhoz tartozol.

- A két fiam közül a kisebbik, Marcell az U11-es csapatunkban játszik.

A nagyobbik fiad nem focizik?

- Olivér jégkorongozik. A MAC-cal idén U16-os bajnok lett, őt pedig behívták az U16-os válogatottba is. Büszke vagyok az ő eredményeire.

Nagyon sportos a család, a párod hogy viseli mindezt?

- Ő is sokat sportolt, többek között a BVSC-ben is. Az idei pedig már a huszadik éve fitnessoktatóként.

Ha nem dolgozol és nem focizol, akkor mit szoktál csinálni?

- Olyankor legszívesebben otthon vagyok, és a családommal töltöm az időmet.

Nem nézel focit?

- Állandóan nem. Egy-egy fontos meccset megnézek, de mivel minden időmet labdarúgópályán töltöm, jó néha nem a focival foglalkozni.

Na, de azért kedvenc bajnokságod, kedvenc csapatod és kedvenc labdarúgód csak akad?

- Nem igazán. Sosem szurkoltam senkinek, mindig a jó focit szerettem. De, ha nagyon erőlteted, akkor a 90-es évek eleji Milanra jó visszaemlékezni. No, meg Marco Van Basten fantasztikus góljaira is.

Keresztkérdés: szerinted ki a jobb, Ronaldo vagy Messi?

- Tudom, hogy a Real-szurkolók nem értenek velem egyet, de én Messit tartom a legjobbnak. Ő ugyanis egy született zseni, mindent ösztönből csinál. Ronaldo egy rendkívül szorgalmas, egy kiemelkedően tehetséges, és egy állandóan győzni akaró labdarúgó, de ő tanult kottából játszik, Messi meg fejből fújja a játékot.

Ha már kotta, akkor legyünk mi is muzikálisak. A zenét szereted?

- Abban is, mint minden másban, mindenevő vagyok. Nincs kiemelkedő kedvencem, szeretem a jó zenét, amely lehet komolyzene, de lehet hard rock is. Vivalditól kezdve a Metallica-ig minden jó zenét szívesen fogyasztok. Mondjuk az Ákos-koncertek az átlagnál jobb emlékként maradtak meg.

Ugyanilyen jó emlék az édesanyád által készített tojásos nokedli is?

- Az szerencsére nemcsak emlék, hanem ma is valóság. Imádom, főleg fejes salátával. De a párom nokedlis, tejfölös csirkéje után is megnyalom a tíz ujjamat.

Akkor Cipruson, ahol két évig légióskodtál, nagy bajban lehettél.

- Ha hazajöttem, mindig nagy pakkal mentem vissza. A csomagomban bőven volt kolbász, túró és az elmaradhatatlan Túró Rudi is. De valóban hiányoztak a hazai ízek.

Amiről meséltél, annak nagy része már történelem. Egyébként is szeretsz a múlttal foglalkozni?

- Kedvenc íróm sem volt, de Henryk Sienkiewicz Quo Vadis-a nagy hatással volt rám. Sajnálom is, hogy a mai fiatalok már nem olvasnak, mert így sok élményről lemaradnak.

Te lemaradtál valamiről?

- Úgy gondolom, az eddigi pályafutásommal elégedett lehetek, és most is azzal foglalkozhatom, amit a legjobban szeretek.  A gyerekeimnek sem tudnék jobb életet kívánni.

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz