Menü

Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal 3.!

2018. Április 27
248
Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal 3.!

Aki válaszol: KISS BALÁZS

A Versenykiírás ide kattintva olvasható>>>

Élsportolóink bemutatását egy BVSC-s legendával folytatjuk. Kiss Balázsnak már a felmenői is klubunk nagycsaládjához tartoztak, ő pedig nemes egyszerűséggel beleszületett a BVSC-s létbe.

Hogy is van ez a családoddal?

- A nagyapám, Kiss István utánpótlás Európa-bajnok ökölvívó volt, az édesapám, Kiss Csaba pedig a BVSC sokszoros válogatott, Universiade- BEK és KEK 2. helyezett, illetve kétszeres bajnok vízilabdázójaként lett ismert. Ráadásul az édesanyám, Varga Erzsébet is BVSC-s élsportoló volt, őt ugyanis a klub felnőtt női röplabdacsapatának egyik meghatározó játékosaként tartották számon. Egy ilyen indíttatás pedig természetesen engem, illetve az öcsémet (Danit) is a sport felé terelt.

Egészen pontosan a Szőnyi úti medence felé.

- Igen. Először úgy kezdődött, hogy én is megtanultam úszni. Talán kétéves lehettem, amikor a gyerekmedencében lubickolni kezdtem. Aztán hatévesen már a versenysportba is belekóstoltam. Év közben úsztam, nyaranta pedig az edzőtáborokban vízilabdáztam is. Be kell vallanom, hogy az úszást hét év alatt sem sikerült megszeretnem. Nem úgy, azt a közösséget, amely akkortájt jellemezte a klubot. Azt nagyon imádtam, csak ebből nehéz lett volna sporteredményeket elérni. Szerencsémre a vízilabdázók akkoriban nagyon jóban voltak a birkózókkal. Egyrészt azért, mert a birkózóterem az uszoda mellett (a mai karateterem helyén) volt, másrészt, mert a pólósok erőnléti edzéseibe a birkózók is gyakran besegítettek. Édesapámnak is sok birkózóhaverja volt, ezért egyszer levitt magával az edzőterembe, ahol azonnal megtetszett a légkör. Ráadásul jól is mozogtam a szőnyegen, az első háziversenyt például rögtön sikerült megnyernem, így végül a medence helyett a szőnyeg mellett ragadtam. Eleinte Erdős Márton és Szabó Károly irányításával edzettem, majd Hoffmann Géza bácsi, az Urbánkovics testvérek (Zoltán és Csaba), jelenleg pedig Takács Ferenc irányították, irányítja a felkészülésemet.

Ma sem szeretsz úszni?

- Viccelsz? Alig várom, hogy csobbanhassak a medencébe. Amikor csak tehetem, úszok 500-700 métert. A vizet egyébként is imádom, az egyik kedvenc időtöltésem a fürdőlátogatás, mert nincs is jobb annál, mint egy jó melegvizes medencében ücsörögni.

Ha már így megszeretted a birkózást, felmerül a kérdés, gyerekként is bunyós voltál?

- Á, dehogy! A lehető legjobb gyerek voltam, talán már túlságosan is szófogadó és engedelmes. A szüleim örültek volna neki, ha egy picivel több vagányság szorul belém.

Közismert dolog, hogy Balu a beceneved. Ha jól emlékszem még A dzsungel könyvére, ő viszont szeretett bunyózni?

- Otthon apuval mindig birkóztunk. Ez volt a kedvenc játékom. No, meg a hasamat is nagyon szerettem, illetve jókedvű, vidám gyerek voltam, így Balut pontosan rólam formázták. Egyébként ezt a becenevet a szüleimtől kaptam, azóta viszont végigkísér az életemen.

Na, de, ha jó gyerek voltál, hogy tudtad a többieket lebirkózni?

- Az első háziversenyemen – körülbelül fél évvel azt követően, hogy elkezdtem birkózni – azzal a tudattal léptem szőnyegre, hogy anyu megígérte, ha nyerek, azt és annyit ehetek majd a McDonald’s-ban, amennyit akarok. Ilyen motivációval pedig csak nyerni lehetett.

Ki volt az, aki meglátta benned a fantáziát?

- Hoffmann Géza bácsi. Ő volt az, aki 1997-ben kijelentette, hogy „ebből a srácból világbajnokot farag”. Az a srác pedig én voltam. S, hogy milyen jó szeme volt a mesternek, azt bizonyítja, hogy egy évvel később sikerült megnyernem a serdülő világbajnokságot, amely komoly lökést adott a pályafutásomhoz.

Olyannyira, hogy korosztályos szinten mindent megnyertél, vagy legalább érmet szereztél. Junior EB és vébé, főiskolás világbajnokság, majd jött a felnőtt mezőny. Ráadásul mindezt azonos súlycsoportban, ami nem kis rekordnak számít

- A serdülő világbajnoki címemet 83 kg-ban szereztem, tíz évvel később pedig még mindig a 84 kg-os súlycsoportban voltam. Igaz, ehhez azért 10-12 kilókat kellett fogyasztanom, ami nagyon megviselte a szervezetemet. 25 évesen ezért is váltottam.

Ma is fogyasztasz?

- Muszáj, ha azt akarom, hogy benne maradhassak a 98 – sőt, az új szabály szerint már 97 – kg-os súlycsoportban. Az átlagos súlyom általában 105 kiló, ami ünnepek környékén még 110-re is felszaladhat, ám igyekszem vigyázni, mert tudom, milyen nehéz leadni a felesleges kilókat.

Nem lehet könnyű vigyázni, hisz az egyik hobbid éppen a főzés.

- Meg is szenvedem ezt, hisz imádok főzni, mint, ahogyan enni is. A kedvencem a kacsa, azt minden formában imádom. Egyedül desszerteket nem készítek, de, ha ezzel lepnek meg, nem tagadom, nehezen tudok ellenállni neki.

Ha már a főzést említetted, akkor emiatt szereztél vendéglátói végzettséget is?

- Nálunk a vendéglátás családi hagyomány, a szüleim most is vendéglátóznak, és ez a terület engem is érdekelt. Emellett szeretem képezni magamat, ezért nemcsak szakmenedzseri, hanem közgazdászi végzettséget is szereztem. Illetve azóta már a TF sportvezetői szakán is végéhez közeledek a tanulmányaimnak.

Mi leszel, ha „nagy” leszel? Szállodamenedzser vagy sportvezető?

- Nem tagadom, hogy sportvezetői elképzeléseim vannak, de előbb szeretném még megvárni az őszi budapesti világbajnokságot, és annak függvényében döntök majd a jövőmről.

Apropó, budapesti vébé? Te azok közé tartozhatsz, akik két alkalommal is szőnyegre léphetnek egy világversenyen a hazai közönség előtt.

- Jó lenne, ha így lenne. A 2013-as első élmény frenetikus volt. A közönség nagy erőt adott ahhoz, hogy bronzérmes lehessek. Jó lenne ezt az érzést ismét átélni!

Melyik volt a legjobb meccsed?

- A 2009-es Herning-i vébé döntője, amely meccset a svéd klasszis, Jimmy Lindberg ellen sikerült megnyernem. Ezzel pedig 18 éves szünetet követően sikerült ismét magyar birkózóként aranyérmet nyernem egy világbajnokságon.

Mi a te erősséged? Amely immár két évtizede a sportág élvonalában tart?

- Leginkább az, hogy jó versenyzőtípus vagyok, általában nehéz helyzetekben jól döntök, illetve az állóképességem is a jobbak közé tartozik.

25 év birkózás után vannak még ép csontjaid?

- A sérülésekből bőven kijutott a pályafutásom során. A szakadások és a törések sajnos az olimpiai lehetőségeimet is befolyásolták. 2016-ban aztán csak sikerült kijutnom az ötkarikás játékokra, amely életre szóló élményt jelentett.

Nagy koktélkészítő hírében állsz! Melyik a kedvenc italod?

- Szeretek otthon italokat keverni, de erre csak a versenyen kívüli időszakban van lehetőségem. Hogy melyik a kedvencem? Ha már Riót emlegettük, akkor talán a brazilok nemzeti itala, a caipirinha, illetve a gin-es koktélok.

Ha már a versenyen kívüli időszakot emlegetted, akkor ezeket a napokat, heteket mivel szoktad tölteni?

- A kevés szabadidőmben leginkább a fürdő- és gasztrótúrákat részesítem előnyben. Imádok finom borokat kóstolgatni, az egyik kedvenc pincészetem a tokaji Hímesudvar Pincészet. Emellett imádok sportversenyeket nézni, néha olvasok is, leginkább személyiségfejlesztő könyveket, és a lehető legtöbb időt töltöm a párommal is.

Tolerálja, hogy élsportolóként állandóan edzésen, edzőtáborban és versenyeken vagy?

- Igen, mert ő is sportol. Korábban kézilabdázó volt, most edzőként, testnevelőként dolgozik. Emiatt pontosan érti a sportolók lélektanát.

1998-ban nyerted az első világversenyedet. Lehettél vagy 15 éves. Ugyanakkor abban az évben egy másik Kiss Balázs, kalapácsvető Atlantában olimpiát nyert.

- Mindig megkérdezik tőlem, hogy nem szoktak-e összekeverni bennünket. Az a Kiss Balázs az atlantai győzelme után viszonylag hamar felhagyott a sporttal, én meg, ahogy Te is mondtad, még kisgyerek voltam akkor. De azért elő-előfordul vicces eset. Volt, hogy valakivel már öt perce beszélgettem telefonon, mikor kiderült, hogy nem is engem, hanem a másik, Kiss Balázst keresi.

Igazi zuglói lokálpatrióta vagy.

- Ez az otthonom. Ide születtem, itt nőttem fel, ide jártam iskolába, és ma is itt élek. Imádom a Városligetet, de leginkább azt köszönhetem Zuglónak, hogy a BVSC családjához tartozhatom.

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz