Menü

Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal-7.!

2018. Május 23
210
Ki nyer majd? Kérdezz, felelek élsportolóinkkal-7.!

Aki válaszol: BERNEK PÉTER

 A Versenykiírás ide kattintva olvasható>>>


Következő interjúalanyunk egy olyan sportoló, aki „még csak” négy éve klubunk versenyzője, ám ez alatt a négy év alatt is annyi siker fűződik a nevéhez, hogy azzal máris beírta magát a klubtörténelembe.

Szia, Péter! Hallottam, nagy dugó volt a városban, legalább volt időd az új autódat kiélvezni.

- Ez így van. A Magyar Úszó Szövetség partneri kapcsolatainak köszönhetően a napokban húszan válogatott úszók egy évre kaptunk egy-egy Audi A3-as személyautót, amely nagy segítséget jelent a felkészülésünkben.

Erről már mi is hírt adtunk. Egyébként szeretsz vezetni?

- Igen.. Szeretem a sebességet, persze, nem a közutakon. Van egy sportos Seat Ibizám, amit most még tuningolok egy kicsit. Jó érzés tudni, hogy erő van a fenekem alatt.

Hallom, rallyzol is.

- Az csak egy egyszeri alkalom volt. A Szilveszter Rallyn lehettem Lukács Kornél navigátora. Nagy kaland volt mellette ülni.

Motorozol is?

- Nem, de nagyon szeretnék. De azzal megvárom a pályafutásom befejezését. Első a sport, utána a hobbi.

Ne mondd, ezek szerint az úszás mellett semmit sem csinálsz?

- Dehogynem. Imádok moziba menni, kirándulni, sorozatokat nézni, Playstation-nel játszani, meg csak úgy otthon lenni is. A mi sportágunkban egy kis semmittevésért is alaposan meg kell szenvedni.

Nehezen tudlak elképzelni egy túrazsákkal a hátadon, amint egy bottal a kezedben törsz előre az erdei ösvényen.

- Pedig, hidd el, hogy szeretek kirándulni. Anyai részről erdélyi származású vagyok, a fél családom ma is Segesváron lakik, így gyakran megfordulok azon a részen. Arrafelé pedig igazán szép hegyek vannak. De itthon is van, hogy kirándulunk egyet a párommal. Szerencsére ő is szeret a természetben járni.

A pároddal, aki maga is válogatott úszó volt.

- Így van, ami azért jó, mert ismeri a sportágunkat, tudja, hogy egy válogatott úszó miért van annyit edzőtáborban, miért indul karácsony előtt is versenyen. Ő egyébként csak a versenyzést hagyta abba, még ma is úszással foglalkozik.

Mint Te. Csak neked még komoly terveid vannak ebben a sportban.

- Idén Glasgow-ban Európa-bajnokságot rendeznek. Ez lesz a fő verseny, ezen szeretnék jól úszni. Hosszabb távon meg persze már a tokiói olimpia lebeg a szemem előtt.

Azt látom, hisz az ötkarika is a balkarodra lett tetoválva. Csak ez az egy tetkód van?

- 23 évesen először annak a két embernek tetováltattam a jobb karomra a nevét, akiknek köszönhetem, hogy itt tartok.

Kitalálhatom? A szüleid?

- Bingó. Sajnos, az apám már nem él, pont az egyénként kevésbé jól sikerült riói olimpia után hunyt el. Gondolhatod, milyen kemény időszak volt az a számomra!

Erről még szó lesz, de maradjunk még egy picit a tetoválásaidnál!

- Az olimpiai ötkarika mellé odatetováltattam, hogy „Never give up!” (Soha ne add fel!), amit szerintem, nem nagyon kell magyarázni. Én hiszek ebben. A legújabb mű még nincs teljesen kész, a bal mellkasomon és vállamon ugyanis egy oroszlánfej látható.

Oroszlánfej?

- Az oroszlán az állatok királya. Egy tekintélyt parancsoló állat, amely erőt és nyugalmat sugároz.

Kezdesz, szépen színesedni. Mi lesz a következő motívum?

- Most ennyi, a többit még nem tudom. Nekem egyébként tetszenek a tetoválások, és abban is hiszek, hogy nem ez, hanem a viselkedése határozza meg az embereket.

Úszóként sokan fogják majd csodálni az oroszlánodat. Mi meg, remélem, csodáljuk majd az eredményeidet. De, hogy kezdődött a Te pályafutásod?

- Az óvodában. Akkor tanultam meg úszni. Nem volt könnyű, mert akkoriban Érden laktunk, ahol még nem volt uszoda. Mi azonban Kőbányára költöztünk, ahol már volt, így már volt hol úsznom. Ovi után a szüleim egy sportos iskolába, a Száva utcaiba írattak, amely öt év után megszűnt. Akkor kerültem át a kispesti Pannónia úti iskolába.

Ezt akár Kozma Dominik is mondhatta volna.

- Mondhatja is. Doma ugyanis gyerekkori barátom, együtt jártunk a Szávába, majd a Pannóniába, és együtt úsztunk a Kőbánya SC-ben is.

Most meg szerencsére együtt úsztok nálunk is. De maradjunk az iskolánál! Mikor derült ki, hogy tehetséges vagy?

- A Száva utcai suliban rengeteget úsztunk, és már harmadikban szétválasztottak bennünket. A jobbak versenyzők lettek, a kevésbé jók pedig csak megtanultak úszni. A versenyzők automatikusan a Kőbányához kerültek, így az én pályafutásom is ott kezdődött.

Fel sem merült, hogy focizzál, kosarazzál, vagy valamilyen küzdősportot űzzél?

- Az iskolában nemcsak úszás volt, így én is sok mindent kipróbálhattam. Az hamar kiderült, hogy a labdajátékokhoz ügyetlen vagyok. Legtovább a kéttusát űztem, mert az úszás mellett a futás is jól ment, de végül a medencénél maradtam.

Sosem bántad meg? Nem akartad abbahagyni?

- Állítólag ovis koromban féltem a víztől, nehezen mentem a mélyvízbe. És talán második osztályos lehettem, amikor volt egy erős holtpontom. Eldugtam az úszónadrágomat, az edzőnek meg azt mondtam, hogy elveszítettem. Egy hétig sikerült ily módon ellógnom az edzéseket, de aztán kiderült a turpisság.

Melyik volt az első versenyed, melyen érmet nyertél?

- Emlékeim szerint egy 2001-es Árpád-kupa volt, ahol három számban is sikerült győznöm. Ez nagy lendületet adott a pályafutásomnak. Az első korosztályos bajnoki címemet pedig 12 évesen, 2004-ben szereztem.

Emlékszel minden edződre?

- Hogyne, mert nem volt sok belőlük. A nevelőedzőm Pecsics Zsuzsanna volt, aki 6-11 éves koromban foglalkozott velem. Sokat köszönhetek neki. 11 évesen dr. Egressy Jánoshoz kerültem, akivel egészen 2006. szeptemberéig együtt dolgoztunk. Nála kezdtek jönni az eredmények, például 200 háton korosztályos csúcsot is úsztam. 2006-ban kerültem át Turi Györgyhöz. Vele ismét ugrásszerűen nőtt a teljesítményem. Ifjúsági olimpiai bajnok lettem, sőt 2007-ben, 15 évesen már felnőtt országos bajnoki címet nyertem. Abban az évben csak azért nem vittek ki a felnőtt Európa-bajnokságra, mert még túl fiatal voltam. 2008-ban már ott lehettem a pekingi olimpián, igaz, csak váltótartalékként, de így is nagy élmény volt egy ilyen volumenű világversenyen részt vennem. Négy évvel később, Londonban már 200 háton, illetve a 4×100 és a 4×200 méteres gyorsváltóval is versenyeztem. Utóbbival nyolcadikak lettünk.

Ha már dr. Egressy János nevét említetted, nem ő volt, akivel egy ritka bravúrt értél el?

- De igen, 2005-ben, 13 évesen Hódmezővásárhelyen minden gyorsúszószámot, 200, 400, 800 és 1500 méteren is én nyertem. Ráadásul mindegyiket korosztályos csúccsal. Emellett még 200 háton is én győztem. Ilyenre azóta sem volt példa.

Jól ment az úszás a Kőbányában, de Te 2014-ben mégis a klubváltás mellett döntöttél. Miért?

- Nem is annyira klubot, mint inkább edzőt akartam váltani. Úgy éreztem, szükségem van új motivációra. Nagy Pétert, a BVSC-Zugló fiatal vezetőedzőjét már jól ismertem a közös edzőtáborokból. Sokat beszélgettünk, és ezek során merült fel, hogy jó lenne együtt dolgozni, mert közös nevezőn vagyunk. A Kőbányában ugyanakkor nem fogadták el, hogy más klub edzőjével készüljek a versenyekre, ezért, ahogy lejárt a szerződésem, átigazoltam a Szőnyi útra. Akkor már rövidpályás világbajnok voltam, mely sikert már Nagy Petivel, de még kőbányásként értem el. Azóta viszont BVSC-színekben úszom a versenyeken.

Azt mondják, munkamániás vagy. Igaz ez?

- Nem teljesen. Nem munkamániás vagyok, hanem csak jól bírom a munkát, a terhelést. És nem mellesleg hiszek is a munkában, és hiszek abban is, hogy nekem a munkához van a legnagyobb tehetségem.

Sokáig hátúszóként tartottak téged számon. Aztán nálunk sokáig gyorsban jeleskedtél, legutóbb, a hazai rendezésű világbajnokságon ismét háton voltál döntős, mostanában pedig vegyest úszol. Most, akkor hol tartunk?

- A Kőbányában a hát volt a fő számom, itt, a BVSC-ben pedig a gyors. Tavaly egy kézgyulladás miatt váltottunk ismét hátra, mert az kevésbé terhelte meg a sérült testrészemet. Vegyessel pedig már Rió óta foglalkozunk, s mivel jól megy a szám, ezt is felvettük a repertoárunkba. Olyannyira, hogy szeretnénk Tokióig ezt a számot felfejleszteni, azaz a leggyengébb számomra, a mellúszásra nagyobb hangsúlyt fektetni.

Ha már a mellúszást említetted, egyből Gyurta Dani jut eszembe, akinek az öccse, Gergely is úszik. Neked is van egy öcséd, nálatok is így vanez?

- Nekem egy hat évvel fiatalabb öcsém van, Dávid, akinek esze ágában sincs úszni. Pontosabban ma már nem úszik, mert kiskorában mindig beteg lett a klóros víztől. Egyébként meg az ész a családunkban, jelenleg egyetemen tanul, és mellette egy pénzügyi cégnél dolgozik.

Apropó, tanulás. Te hogy vagy ezzel?

- Egy elkezdett, majd abbahagyott egyetemi próbálkozásom van: a BGF-n vendéglátás, turizmus szakon próbálkoztam egyszer. Jelenleg nem tanulok, de tervezek egy OKJ-s edzőképzést elvégezni, illetve a Testnevelési Egyetemen sportmenedzserséget és rekreációt is szívesen tanulnék.

Csak nem az edzősködésen gondolkodsz?

- Nekem az életem az úszás, nem is tudnám már nélküle elképzelni magamat. Az edzősködés is érdekel, de leginkább egy úszóiskola létrehozása izgat. Ha megtalálom a megfelelő helyet, akkor abba azonnal belevágnék. Persze, nem, egyedül, hanem a párommal együtt, akinek már van gyakorlata az ilyenben.

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz