Menü

„Motivált voltam, jól sikerült a felkészülés” – interjú Pusztai Lizával

2020. Március 18
457
„Motivált voltam, jól sikerült a felkészülés” – interjú Pusztai Lizával

A koronavírus-járvány miatt elhalasztották a vívók utolsó olimpiai kvalifikációs világkupáját is. A szünetet kihasználva Pusztai Lizával viszont visszatekintettünk az athéni vk-ra, ahol egyéniben ezüst-, a csapattal pedig bronzérmet szerzett sportolónk.

 

Athénban különösen is jól sikerülnek a világkupa versenyeid, hiszen eddig mindig érmes voltál. Minek köszönhető ez?

Nem tudom pontosan. Valahogy eddig így jött ki. Mondjuk azért bennem volt kiutazás előtt, hogy ez a szerencse versenyem, mivel eddig mindig érmes voltam és jó lenne ezt megismételni. Úgyhogy nem tudom minek köszönhető, de nagyon örültem neki.

 

Hosszú ideig nem volt versenyetek Athén előtt. Egyéniben mégis ezüstérmes lettél. Hogy értékeled a teljesítményedet?

Én olyan vagyok, hogy legtöbbször, amikor megérkezem a helyszínre, már érzem előtte, hogy ez jó verseny lesz vagy épp az ellenkezőjét. Most az előbbit éreztem, amikor megérkeztünk Athénba. Motivált voltam, volt kedvem vívni, jól sikerült a felkészülés. Úgyhogy már két nappal előtte bennem volt, hogy ez most jó lesz.

 

És valóban elképesztően meneteltél. Az olasz Gregoriót a negyeddöntőben 15:3-ra győzted le. Mennyire lepett meg az a sima siker?

Azt az asszót nem tudom értelmezni, mert egy elég jó vívóról van szó. Két éve még vezette a világranglistát és az olaszok legjobbja. Bíztam benne, hogy nyerni fogok, de azt nem gondoltam volna, hogy tulajdonképpen bármi, amit csináltam, az sikerül majd.

 

Az egyéni ezüst másnapján aztán fontos csapatverseny várt rátok. Azért volt időd kicsit örülni a sikernek?

Nem sok. Nagyon sűrű volt a szombati napom. Reggeltől, este 8-ig tartott a verseny, ami után engem vittek el még doppingvizsgálatra is. Utána mentünk a szállásra, ahol még vacsoráztunk, de ezt követően már aludtam is, mert másnap ismét korán kellett kelni. Szóval nem sokat örülhettem rögtön utána, de legalább vasárnap aztán duplán is volt ok az ünneplésre.

 

Legnagyobb riválisotok, az ukránok hamar kiestek. Hogy befolyásolta ez a napotokat?

Emlékszem, éppen a németekkel vívtam az utolsó asszót és magabiztosan vezettünk. Aztán láttam a többieken, hogy nagyon örülnek valaminek. Nem tudtam hirtelen, hogy mi történt. Ezért felálltam a pástra és gyorsan beadtam az utolsó tust. Ekkor közölték velem, hogy az ukránokat legyőzték a lengyelek. Természetesen nem szurkolunk senki ellen, de ennek nagyon örültünk. Ezt követően pedig a koreaiak ellen úgy álltunk fel, hogy ezt most meg kell nyerni. Amit kicsit sajnálok, hogy utána az oroszokat nem sikerült megverni. Bár ők a világ legjobbjai, de nagyon jól ment ellenük a vívás. Sajnálom, hogy az utolsó tust nem sikerült beadnom. Azonban bízom benne, hogy majd másik versenyen, remélhetőleg az olimpián sikerülni fog.

 

Azért még volt egy nagyon fontos bronzmeccs, ahol végül a lengyeleket múltátok felül.

Azt az asszót is nagyon komolyan vettük, mert egy újabb sikerrel még tovább tudtuk növelni a pontjainkat. Minden megmaradt energiánkat beleadtuk és így megszereztük a bronzérmet. A legutolsó asszóban úgy álltam fel, hogy már semmi energiám nem volt, de valahogy mégis sikerült összekaparni egy kicsit. Nagyon örültem ezeknek az eredményeknek, mert olyan még nem volt, hogy egyéniben és csapatban is érmet szereztem volna felnőtt világkupán.

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz