Menü

Személyes kapitányunk

2018. Október 26
76
Személyes kapitányunk

Olimpiai-bajnok, kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, világkupagyőztes játékosunk, Märcz Tamás, jelenlegi vízilabda szövetségi kapitány tegnap a mátyásföldi Erzsébetligeti Színházban járt, ahol többek között klubunkhoz való kötődéséről is mesélt a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönségnek. Elmondta többek között, hogy a KSI utánpótlásranglétráját végig járva miért hozzánk igazolt, s hogy aktív játékosként mit jelentett számára a Szőnyi úti uszodánk. 

- A klubot csak azért hagytam el a Sydney-i olimpia után, mert akkoriban minden játékos Olaszországba szeretett volna igazolni. Jómagam 11 évet töltöttem kint, több csapatban is megfordultam, köztük a vízilabda „Real Madridjában”, a Pro Recco-ban is játszottam. Nagyon megszerettek az olaszok, én is megszerettem az ottani életet, ebből következőleg maradhattam volna edzőként is kint, volt is ajánlatom a legutolsó nápolyi klubomtól, ám én mégis a BVSC kispadját foglaltam el. Nagy kihívás volt régi sikereim helyszínére visszatérni, és komoly feladatnak tartottam, hogy a rendelkezésemre álló lehetőségekből egy olyan csapatot építhessek, amely képes megközelíteni a régi sikereket.

Märcz Tamás vezetésével felnőtt vízilabdacsapatunk a 2015-16-os bajnokságban az előkelő ötödik helyen végzett, amely akkoriban csodaszámba ment. A következő szezonban pedig ez a zuglói „kiscsapat” egészen a negyeddöntőig menetelt a második számú nemzetközi megmérettetésben, a LEN Eurokupában. Egykori játékosunkat, majd edzőnket 2016 végén a mi medencénk széléről választották meg a férfi csapat szövetségi kapitányának.

- Ha nem választanak meg, akkor a lányok kapitánya lettem volna. Merész András korábbi szövetségi kapitány segítőjeként ugyanis már több hónapja együtt dolgoztam a női válogatottal. Úgy érezem, a lányok elfogadtak, örültek is volna nekem, ám Benedek Tibi lemondása átírta a terveket. Nagy megtiszteltetés volt, amikor az elnökség a 13 pályázó közül nekem szavazott bizalmat. Én mégiscsak az ötödik helyezett együttes edzője voltam. Úgy látszik, a döntéshozók is látták, hogy ez az ötödik hely mekkora eredmény volt tőlünk. Nem tagadom, sokan féltettek a válogatott kispadjától, a BVSC-s kollégák különösképpen, engem azonban hívott a haza, és úgy éreztem, olyan lehetőség előtt állok, amit vétek lenne kihagyni.

Märcz Tamás „pályakezdő” szövetségi kapitányként nem kisebb feladatot kapott, mint, hogy csapatával jól szerepeljen a 2017-es hazai rendezésű világbajnokságon, illetve, hogy közben egy olyan csapatot építsen, amelyik képes lesz jól szerepelni a tokiói olimpián. Az eredményt ismerjük: a világbajnokságon fantasztikus játékkal ezüstérmes lett a csapat – a döntőt heroikus küzdelemben veszítettük el a horvátokkal szemben -, az idei világligában pedig ismét döntőt játszottak, melyet csak büntetőkkel veszítettek el a montenegróiak ellen. Ezt követően szeptemberben, a berlini világkupán végre ismét dobogó tetejére állhatott a csapat. A magyar vízilabdaválogatott utoljára 1999-ben diadalmaskodott világkupán – annak a csapatnak a mi Märcz Tamásunk is tagja volt -, míg világversenyen utoljára a 2013-as barcelonai világbajnokságon végzett az első helyen. Ezzel egyébként a FINA-nál (nemzetközi szövetségnél) az „Év Csapata” címet is kiérdemelte. 

- A mai napig örömmel jövök vissza a Szőnyi útra, elég gyakran meg is fordulok az uszodában, ahol jó érzés, hogy még emlékeznek rám, s hogy minden alkalommal szeretettel fogadnak. És örömmel figyelem azt is, hogy az utódom, Szűcs Levente milyen kiváló munkát végez. Nehéz döntés volt 2016 végén felállni a kispadról, de a helyzetemet megkönnyítette, hogy jó kezekre bízhattam a csapatomat.


Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz