Menü

Vendégként hazai medencében – interjú Bernek Péterrel

2019. Október 30
389
Vendégként hazai medencében – interjú Bernek Péterrel

Az International Swimming League hétvégi állomásán a Duna Arénában Bernek Péternek meg kellett tapasztalnia, hogy a hazai közönség nem feltétlenül neki szurkol, mivel ő a London Roar tagja, de így is nagyon élvezte az ISL eddigi versenyeit.

 

Sok úszóversenyen vettél már részt, de az International Swimming League-hez hasonlón talán még nem. Milyenek az első tapasztalataid az új sorozatról?

Ez inkább csapatversenyhez hasonlít, mint egyénire. Konstantin Grigorishin, az egész viadal egyik szülőatyja pont azt mondta, hogy senkit nem az érdekel ki mennyit úszott, hanem, hogy ki nyerte az adott állomást. Természetesen mindenki jól akar teljesíteni, de a csapatérdek fontosabb. Az is nagy változás, hogy gyorsan pörög a program. Így sokkal látványosabb az egész, mint egy nagy versenyen, amikor a számok között eltelik öt perc. Itt másfél perced van elhagyni a medencét. Az azért sokkal nehezebb, ha húszpercenként úszni kell, de nagyon látványos a körítés, szurkolnak egymásnak a csapatok, továbbá talán a nemzetek jobban megosztják egymás között a feladatokat.

 

Hogy látod, minek köszönhető, hogy az első két állomást megnyerte a London Roar?

A mi csapatunkban vannak britek, ausztrálok, mi magyarok. Nem az Iron ellen szólva, de szerintem azért nyerhettünk eddig mindkét alkalommal, mert talán kicsit összetartóbbak voltunk, mint a többiek. Két-három közös edzéssel készültünk a versenyre, továbbá volt például olyan feladatunk, hogy a kapott téli sapkákat kalapból kihúzták, így párok alakultak. Ezt követően beszélgettünk egymással és utána bemutattuk a másikat a csapatnak. Sok technikai vagy edzéselméleti elemet, esetleg hozzáállást lehetett ellesni a másiktól. Mindenben keresték a pozitívumot a versenyeken, ami lelkileg sokat jelent. Rengeteg újdonság volt ezeken a viadalokon, de látom ebben a jövőt. Már meg is vannak a tervek a következő szezonra, ahol még több verseny várható. Remélem jövőre is ott lehetek, mert elég sok mindent lehet tanulni a szárazföldi edzésektől az úszáson át mindenben.

 

Miben érezted azt elsősorban, hogy ez most nem egyéni verseny, hanem csapatként vagytok ott?

Már a vacsorák és utazások alatti beszélgetések során ez érződött. Általában mindenki úszik egy nap. Ritka az olyan, mint nálam, illetve egy másik lánynál volt a vasárnap Budapesten, hogy nem ugrottunk aznap vízbe. Ilyenkor az elejétől ott vagyunk a saját boxunkban. Van egy szurkolási módszer, amit kitaláltunk és akkor azt csináljuk. De aki a végén úszik ő is ott van az elején, vagy fordítva. A skin race-en, ami a program végén van és sok pontot ad, ott pedig tényleg szinte mindenki ott van és szurkol. Továbbá itt nem az a cél, hogy világcsúcsot ússzál, hanem, hogy a csapatunkból a jobb úszó, húzza kicsit a mellette levőt is, mint az atlétikában, vagy a kerékpárban szokott lenni.

 

 

A Duna Arénában nagyon jól fogadta a hazai közönség az új versenysorozatot. Te hogy láttad belülről, minek köszönhető ez a pozitív fogadtatás?

A látványnak, a jó hangulatnak, amit a DJ is csinál, valamint annak is, hogy nagyon jól követhető a verseny. Folyamatosan kiírják a sorrendet, nincs időhúzás a bevonulással, kettesével, csapatonként jönnek be az emberek. A magyar közönség mindig hálás, hogyha van valamilyen verseny. Igaz kicsit szomorú, hogy az Ironnak szurkoltak, de megbocsátjuk nekik (nevet – a szerk.).

 

A Las Vegas-i döntő előtt Londonban zárul a selejtező. A csapatodnak az lesz a hazai versenye, hogy várod a november végi állomást?

Ott öt óra alatt elkapkodták a jegyeket, úgyhogy telt ház lesz. Nem kötelező a győzelem, mivel nem is leszünk ott teljes csapattal. Ugyanis nem várható el az ausztráloktól, hogy átutazzák a világot, utána pedig ha esetleg mi jutunk be a döntőbe, jöjjenek Las Vegasba is. Így kicsit foghíjas csapattal leszünk, de csak akkor eshetünk ki, ha utolsók leszünk és az Iron nyer. Az Energy Standard nagyon erős összetételű együttes, ráadásul még ott sem úszott mindenki, úgyhogy bennük is van tartalék. Az biztos, hogy nagy élmény lesz, hiszen a londoni medencében is úsztam már párszor korábban, az olimpián vagy az Európa-bajnokságon is. A hangulatra biztos nem lesz panasz.

 

Fotók: Oblath Júlia

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz