Menü

Zuglói hősök: Papp László

2020. Március 29
570
Zuglói hősök: Papp László

Bár jelenleg nincs ökölvívó szakosztálya klubunknak, de a BVSC-Zugló első olimpiai aranyérmét ökölvívónk, Énekes István nyerte. Őt már korábban bemutattuk a Zuglói Hősökben, ezúttal viszont ismerkedjünk meg másik bajnokunkkal, Papp Lászlóval.

Ha szóba kerül a magyar ökölvívósport, akkor valószínleg Papp László neve sem marad ki abból a beszélgetésből. A kiváló ökölvívó sportolóként, edzőként és szövetségi kapitányként is letette névjegyét. Éppen pár nappal ezelőtt volt születésének 94. évfordulója, ugyanis 1926. március 25-én született Budapesten.

Nem vezetett számára egyenes út a ringbe, hiszen labdarúgóként kezdte. 1945-ben viszont már a BVSC-ben ismerkedett meg az ökölvívással. Itt Fehér István és Podány Sándor volt a nevelőedzője, majd egészen a visszavonulásáig Adler Zsigmond irányította az edzéseit. A BVSC után 1951-től előbb a Budapest Bástya, majd 1954-től a Vasas sportolója volt. Háromszor szerepelt az olimpián, 1948-ban Londonban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben. Mindegyik alkalommal aranyérmet akasztották a nyakába. Ő volt az első ökölvívó, aki az újkori olimpiákon három aranyérmet nyert. Ez később egyébként két kubainak sikerült még. Londonban még a középsúlyúak között szerepelt, később azonban már nagyváltósúlyban érte el sikereit.

Olimpiai sikerei mellett kétszer nyert Európa-bajnoki aranyérmet. 1949-ben Oslóban, majd két évvel később Milánóban is a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Amatőr karrierjéhez még hozzátartozik, hogy az országos bajnokságokon 7 egyéni és 3 csapatbajnoki címet szerzett, továbbá főiskolai világbajnokságokon kétszer Budapesten, egyszer pedig Berlinben gyűjtött be aranyérmet.

 

 

1957-től kezdődött profi karrierje, ahol 29 mérkőzésen 27-szer győzött, míg kétszer döntetlennel záródott a mérkőzés. 1962-ben a profik között is Európa-bajnok lett, ezt a címét hat alkalommal is megvédte. Az állami és a pártvezetés viszont nem engedélyezte világbajnoki szereplését, ezért 1964-ben visszavonult.

Nem szakadt azonban el szeretett sportágától. Edzőként, tanácsadóként és szakosztályvezetőként is dolgozott, továbbá 1971-77-ig, majd 1979-92-ig szövetségi kapitány volt és boksziskolát is vezetett. 1991-től a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke lett.

Számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült. 1982-ben NOB-érdemrendet kapott.  Hét évvel később a World Boxing Council „a világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívója” övvel tüntette ki. 1999-ben egy szavazáson az évszázad legjobb magyar sportolójának választották. A Budapest Sportaréna az ő nevét viseli.

Hosszú, súlyos betegség után hunyt el 77 évesen.

 

Fotók: MTI / Mikó László

Vissza a hírekhez | Vissza a hírcsoporthoz