Major Sándor: Rajtuk múlik, hogy végig mennek-e az úton
Világbajnoki ezüst- és Európa-bajnoki bronzérem. Többek között ezeket a sikereket érte el Major Sándor kötöttfogású 100 kg-ban a BVSC színeiben. A kiváló korábbi birkózó fiataljaink nyári táborába is ellátogatott, mi pedig felelevenítettük vele pályafutását.
Bár nem csak a BVSC-ben ért el szép sikereket, de klubunknál is eredményes éveket töltött. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?
A legjobb éveim voltak itt. Akkor voltam a legjobban felkészítve, amikor a BVSC-ben versenyeztem. 1987-től nyolc éven keresztül birkóztam az egyesületnél. Olyan edzők kezei között dolgozhattam, illetve olyan edzőpartnerekkel, akik szép sikerekhez vezettek engem. Úgyhogy ez tényleg a legszebb korszakom volt.
Ha ezeket a sikereket nézzük, akkor világbajnoki ezüstérem, Eb-bronz, magyar bajnoki és csapatbajnoki aranyérem is van köztük. Ezek közül van olyan, amelyik különösen is emlékezetes?
A római világbajnokságon szerzett második hely mindenképpen kiemelkedik. Bár a döntőt nem sikerült megnyernem, de odáig szépen tudtam birkózni, életem egyik legjobb formájában voltam. Hat meccs alatt csak a fináléban kaptam ki.
Az mennyire volt elvárt eredmény?
Nálam azért a dobogós helyezés mindig cél volt. Ez nem mindig sikerült sajnos, de potenciálisan bennem volt a lehetőség, hogy odaérjek.
Nyár elején eljött birkózóink nyári táborába is, hogy találkozzon a fiatalokkal. Összességében mennyire kötődik még a klubhoz?
A szakosztályvezetéssel, Illés Gergőékkel is tartom a kapcsolatot, valamint szoktam is lejárni a BVSC-be. Továbbá a régi társakkal a mai napig vannak közös találkozóink. Ebben Kiss Balázs és Gergő is sokat segít, aminek a hagyományőrzés szempontjából szerintem fontos jelentősége van. Azt látom, hogy jó edzői stáb dolgozik most is a klubnál. Az látszik, hogy szakmailag remek munka folyik. Mivel a szövetségben szakreferensként dolgozom, így az ellenőrzések alkalmával én is megtapasztalhatom ezt.
Mennyiben változott egyébként a birkózás az évtizedek alatt?
Felgyorsult nagyon a sportág. Már a kondicionális képességek 70 százalékban fontosabbak, mint a technikai és egyéb attitűdök megléte. Bár ezek sem elhanyagolhatóak, de a versenyeken azt látjuk, főleg kötöttfogásban, hogy a kondicionális képességek előtérbe kerültek. Ha valaki egy-két dolgot jól csinál, például egy mögé kerülést vagy levitelt, akkor azzal kötöttfogásban már szép eredményeket tud elérni. Az viszont fontos, hogy ezeket magas szinten csinálja. Szabadfogásban azért kicsit más, mert az még jobban felgyorsult, és technikailag nagyon képzettnek kell ott lenni. Ott több szükség van az individuális birkózókra, akik ezt érzékből csinálják.
Az utánpótlást látva a következő években kikerülhetnek szakosztályunkból is újabb tehetségek?
Szerintem elképzelhető, mert vannak ügyes gyerekek, akikben megvan ez a lehetőség. Ez már csak azon múlik, hogy a gyerekek végig járják az útjukat. Én mindig szoktam nekik mondani, hogy elindítottuk őket az úton, az viszont, hogy azon végig mennek-e vagy félúton abbahagyják, az csak rajtuk múlik. Hozzá szoktam tenni, hogy nem szabad abbahagyni, hanem csinálni kell, mert szép élményeket élhetnek át. Én 20 évig csináltam és azért bejártam a világot, ráadásul olyan sikereket érhettem el, amelyet nem sok ember mondhat el magáról, hogy dobogóra állt négyszer felnőtt világversenyen.
