A felszabadult játék az erősségük – interjú a Báder-Botyánszki párossal

A folyamatos jó eredményeknek köszönhetően – legutóbb múlt héten a BVSC Kupán szereztek érmeket a lányok –, vasárnap a strandröplabda U16-os országos bajnoki sorozat döntőjében szurkolhatunk Báder Júliának és Botyánszki Fanninak. Velük beszélgettünk!

Milyen célokkal vágtatok neki az idei strandröplabda idénynek?

Botyánszki Fanni: Igazából nekünk a terem a főprofilunk, a strandröplabdát inkább hobbiból csináljuk, hogy nyáron se szakadjunk el a sportágtól.

Báder Júlia: Amikor viszont megyünk meccsekre és ha van időnk, akkor természetesen felkészülünk és mindig az a célunk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Idén kevés időnk volt a felkészülésre, de ennek ellenére elindultunk az idei bajnoki sorozatban.

Nagyon jó döntés volt, hiszen a folyamatos éremszerzéseiteknek köszönhetően vasárnap az U16-os döntőben szerepelhettek Csepelen. Mennyire vártátok már, hogy újra versenykörülmények között játszhassatok?

B. J.: Én nagyon hiányoltam már a mozgást. Amikor már lehetett, akkor elkezdtünk strandröplabdázni előbb ketten, majd egyre többen. Bár fura volt eleinte újra röplabdázni, de már hiányzott a sportág.

Mennyire nehéz teremből átszokni a homokra?

B. F.: Annyira szerintem nem nehéz. Jó, ha van egy összeszokott párod, akivel nagyon jóban vagy. Ismeritek egymásnak a játékát, a másik gondolkodását, ez ugyanis megkönnyíti az átállást.

Ti azért már összeszokott páros vagytok. Milyen a kapcsolat köztetek?

B. J.: Igazából mindig felhúzzuk egymást és tulajdonképpen belelátunk a másik fejébe, ha bármi van vele játék közben, illetve azon kívül is. Nagyon összeszokott pár vagyunk, mivel már három éve játszunk egymás oldalán. Ez idő alatt mindent megtudtunk a másikról és egymás játékáról is.

Júliusban mindketten együtt készülhettetek a korosztályos válogatottal. Hogy telt az a két hét?

B. F.: Nagyon fárasztó volt, illetve sok olyan lány jött a táborba, aki előtte nem edzett. Mindenkinek nehéz volt visszaszoknia, mivel teremben mi is régen voltunk előtte. Az elején kicsit akadozott a játék, de a végére azért belejöttünk.

Visszakanyarodva a homokra, milyen érzésekkel várjátok az U16-os országos bajnoki sorozat vasárnapi döntőjét?

B. F.: Nagy izgalommal várjuk. Szerintem az összes páros nagyon izgul, mert U16-ban sok jó duó van, és nem lehet kiszámítani, hogy ki, mikor és hol fog győzni. Szinte csak az számít, hogy ki hogy kel fel aznap.

Nektek mi lehet az erősségetek?

B. J.: A felszabadult játék! Akkor szoktunk a legjobbak lenni, ha csak élvezzük az egészet és nem izgulunk rá a versenyre. Bár mindketten izgulósak vagyunk, de ha belelendülünk a játékba, akkor nem állít meg minket semmi.

Sok sikert kívánunk sportolóinknak! Hajrá lányok!