Amikor a legnehezebb volt, akkor ragadta meg a lehetőséget a BVSC
Folytatjuk visszatekintő sorozatunkat az NB II-es osztályozóra. Ezúttal a védelmünk alapemberével, Balogh Miklóssal beszélgettünk a feljutásról!
Ugyan a vezetőedző Urbán Flórián elveivel szembe megy, de az osztályozó első meccsénél, megnevezett valakit a meccs után készített interjúban, akit külön kiemelt a csapatból. Igaz ennek a szemléltetése nem azért született, mert annyira elégedett volt a látottakkal a vezetőedző, és mazsolázni akart a legjobbak között, hanem pont azt akarta érzékeltetni vele, hogy mennyire fontos, amikor ekkora tétnél van valaki a csapatban, aki játszott már ilyen mérkőzést és azt a teljesítményt tudja nyújtani, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy ezeket a jövő szempontjából húsbavágó meccseket megnyerje az együttes. Nem dúskál a BVSC azokból a labdarúgókból, akik ezt a szerepet rutinjuknál fogva betöltik, de talán nem is véletlen, hogy a visszavágón mindenkit hadrendbe állított a vezetőedző, azok közül, akik korábban jóval magasabb osztályban, az NB I-ben is bizonyítottak, és ezáltal talán, az ilyen hőfokú meccsekhez is hozzászokhattak. Nos az első találkozón, a pont születésnapos Balogh Miklós, a csapat egyik legrégebbi motorosa lett kiemelve, akinek a rutinja, kétségkívül a visszavágón is sokat számított, pedig tavasszal Miki jóval kevesebbszer találta magát a kezdők között, mint az ősszel. A második mérkőzéssel együtt a már 4 éve BVSC-s Balogh, bátran pályázik a párharc embere címre, ráadásul a mindent eldöntő gól előtti felívelés is, ahogy az a Horváth Rolanddal készített interjúból is kiderült, tőle származott.
Kezdjük pár szó erejéig még az első meccsel. Meglepett a mester nyilatkozata?
Igen, abszolút. Ritkán hallani tőle ilyen dicsérő szavakat, meglepődtem, de nagyon jól esett.
Pedig a visszavágón is annyira magabiztosan játszottál és vívtad meg a párharcaidat, hová teszed ezt a 90 percet?
Megmondom őszintén, a meccs előtt pár órával kezdeném, mert kapott a brigád egy olyan videóüzenetet, ami mindenki előtt titok maradt, és a családtagok is úgy csinálták, hogy ne tudjunk erről, ami óriási hatással volt ránk. Úgyhogy amikor lejátszották, körbenéztünk a csapaton, és mindig az a játékos, akinek a családtagja beszélt, az elsírta magát, könnyezett. Épp Ricsi mondta (Vernes Richárd – a szerk.) hogy most mindezt feldolgozni a meccsig, ez egy óriási erőt ad. Én is megláttam a feleségemet és a két gyereket, olyan jól esett, és nagyon sokat jelentett a meccsen.
Belülről hogy láttad a visszavágót? A gólok a párharc végére érkeztek meg, és hiába szereztünk vezetést, arra még először válaszolt az ellenfél.
Ezzel együtt nehéz volt az első félidő is, még ha az első pár percben jól is kezdtünk, utána többet hibáztunk, mint szabadott volna, kisebbeket, nagyobbakat, és átadtuk a területet is az ellenfélnek, de ezzel együtt megoldottuk valahogy. A második félidőben jól indítottunk, két kapufával, azután lőttük a tizenegyest, majd egyenlítettek, ezzel együtt nem éreztem, hogy megijedtünk volna.
Védelmi hibából kaptuk a gólt?
Rögzített helyzet után kaptuk, de még azt se mondanám, hogy akkora hiba volt. Mi hátul helyben állunk, mert területet védünk, ők pedig ebbe berobbantak, lendületből, jól érkezett a játékosuk, ez egy nagyon nehezen levédekezhető szituáció volt. De azután a lehető legjobbkor rúgtuk rá a másodikat, és ezzel megcsináltuk, amit elterveztünk.
Neked ez pláne nagyon sokat jelenthet, hiszen így két osztályváltást is megéltél négy év alatt a csapattal. Mi jut erről eszedbe?
Két dolog is a fejemben volt már napok óta a visszavágó előtt. Én elveszítettem édesapámat két éve egy bajnoki előtt, ahol azután játszottam is utána. Anyával beszéltük, hogy minden meccsemre kijöttek korábban, és ez biztosan így lett volna most vasárnap is, és a jelenlétük mindig segített nekem. A másik, hogy átgondoltam mennyi munkát tettünk bele ebbe az elmúlt években, mi is, a vezetőség is. És nem rosszindulatból mondom, de azt hiszem, mi talán egy picivel többet is tettünk ezért a sikerért, mint más NB III-as csapatok. Elég, ha csak az edzésekre gondolok, és nehezen tudom elképzelni, hogy edzésszámban, más többet edzett és dolgozott volna nálunk. Ennek most így kellett történnie, az élet dobja ezeket az esélyeket, ha látja mennyit teszel érte. Kétszer nem dobta, harmadszorra igen, pont akkor, amikor a legnehezebb volt.
Szép volt fiúk!
Léderer Ákos
