Fiatalon elhunyt játékosunk emlékéért játszanak női labdarúgóink
Ma 17 órától rendezik a labdarúgó NB II Nyugati csoportjának 4. fordulójában a BVSC–Metis mérkőzést. Ez azonban többről fog szólni, mint egy átlagos bajnoki, a két csapat ugyanis közösen emlékezik a múlt hétvégén elhunyt egykori játékosára, Varga Diára.
A történet ott kezdődik, hogy van három jóbarát Musu, Buksi és Zsu, különleges ismertető jegyük, hogy órákon át tudják elemezni a lejátszott mérkőzéseiket. Utóbbi két lány hosszas vívódás után nyáron úgy döntött máshol folytatja, Musu pedig egy héttel ezelőtt átigazolt egy égi csapatba. A BVSC címeres sárga-kék mezt, amelyben éveken át együtt küzdöttek, most korábbi megrendült társaik és a csapatba remekül beilleszkedett néhány új lány fogja magára ölteni. Mi pedig bemutatjuk kicsit Diát, aki hogy miért is Musu? Várjuk ki a végét!
2017-ben Steer Ferenc érkezése után, egy megújult női csapatnak kerültek le az alapjai, bár a körülmények és a helyzet nem volt valami rózsás, a lelkesedés átsegítette őket a nehézségeken.
„Kevesen vágtunk neki ennek az útnak, de jó, hogy a csapat magja azóta is megmaradt. Akkoriban nagyon egymásra voltunk utalva. Dia pedig már az elején kitűnt azzal, hogy rá mindig lehetett számítani. Szinte a családját jelentette ez a csapat, és mindenki úgy is kezelte a másikat, mintha a családtagja lenne, nagyon nehezen viseltük, amikor az első támadást intézte a betegség ellene.”
De ne szaladjunk ennyire előre. Dia mindig imádott focizni, de sokáig csak a grundon, iskolában vagy fiúk között játszott. Elég későn lett igazolt játékos, elsősorban kispályán futballozott, a nagy pályás álom később realizálódott. A mindig nagyon mosolygós, tiszta szívű lányt könnyű volt felismerni, a kedves köszönéséről, baseball sapkájáról, és a sosem hiányozható „háromcsíkos” melegítőjéről, amit olyan jellegzetesen viselt. Magát így jellemzi:
„Bonyolult és összetett személyiség vagyok. Ikrek, ennyi. Nem szeretem a reggeleket, viszont a reggelit igen, és a sportot, a focit, a zenét, a filmeket, a kutyákat, a cicákat, a vadászgörényeket. De nem szeretem az állatkertet, mert sajnálom a tigriseket, hogy olyan kicsi helyre vannak bezárva.”
A BVSC-hez, a Zuglói Kinizsi (Pinkbull) és egy kevés játéklehetőséget tartalmazó Metises múlttal érkezett. Óvatos volt a nagypályával, mert egyszer már megégette magát vele, épp ezért, ha nem évtizedes barátnője a „CSK”, Perényi Zsuzsa, akivel volt, hogy az edzéseken túl is reggeltől-estig a Bikás Parkban kergették a labdát, talán maradt volna a kispályánál. Csakhogy a beilleszkedés, jobban ment, mint gondolta, és egyből meghatározó tagja lett a „Vasutas lányoknak”!
„Alázatossága példaértékű volt a pályán, hatalmas motivációval játszott, emellé az első közös szezonunkban, egészen a betegségéig elképesztő sebesség párosult, egy mai napig összetartó csapatnak volt akkor, az egyik legjobbja” – így látta a vezetőedző.
A győzelmeket addig sokszor csak hírből ismerő lányoknak, az egyik motorja lett Dia. Mesterhármast rúgott a Vasasnak, duplázott a Hatvan ellen, további gólokat lőtt és készített elő, és a kis csapat értékes győzelmeket és pontokat szerzett. Ő maga pedig a következőt érzi fontosnak elmondani akkoriban egy képaláírásnál.
„BVSC Idei első torna. Építjük a csapatot és az egyik legjobb érzés mikor a barátaiddal játszhatsz egy csapatban!”
De amikor azt hinné a kívülálló, hogy minden klappol, ő már tudja, hogy egy másik pályán nagy harcot kell vívnia, a mentsvárat és a fogódzkodót viszont ekkor is a csapat, a szép zöld gyep, és a barátok jelentik számára.
„Igazi hős és nagy küzdő volt, a betegségtudatot nem hagyta soha, hogy elhatalmasodjon rajta és a csapat sem így kezelte, láttuk persze, hogy rosszabbul van, kihullott a haja, ha idegenben játszottunk hallottuk a rosszindulatú bekiabálásokat, vagy hogy a játékvezető nem engedte, hogy kendővel a fején focizzon, de neki az sokkal rosszabb lett volna, ha nem jöhet. Többször volt, hogy pénteken megkapta a „kemót”, szombaton elvittük „szurira”, vasárnap pedig jött meccset játszani, vagy utána edzésre” – mondja Gaál Kriszta, Buksi, aki fél évvel később csatlakozott barátnője érkezése után a BVSC-hez.
És azután úgy tűnt fellélegezhet, mert élete külön meccsén is, Dia nyerésre állt. Ugyanúgy bosszankodott, ha nem győzött a csapat, mint korábban, amikor százszázalékos állapotban volt.
„Nagyon tudta bántani, ha kihagyott a meccsen egy helyzetet, napokig emésztette magát. A legjobb szezonjának a végén már beteg volt, de annyira a focinak a rabja volt, hogy a kezelések ellenére Feri kímélni akarta és csak egy félidőket játszatta, ő viszont annyira felhúzta ezen magát, hogy talán az egyetlen komoly veszekedésünk is emiatt történt. Addig-addig folytatta, hogy miért nem maradhatott többet a pályán, amíg egyszer csak meguntam és azt mondtam, na jó most foglak és kiraklak a kocsiból, de azután végül én szálltam ki” – mosolyog közben Kriszta.
Szinte hallani sem akart arról, hogy Feri azért cserélje le, mert kímélni szeretné őt. Maximalista volt magával szemben és a vezetőedzőnek sem volt egyszerű látni, hogy a szíve és az akarata mennyire viszi előre a játékosát, de már nem bír annyit teljesíteni, mint korábban.
„Amikor úgy tűnt leküzdötte a gyilkos kórt, emlékszem egy Monor elleni meccsre, ahol végül épphogy kikaptunk. A gyógyulása utáni visszatérése volt és nagyon bántotta, hogy volt egy olyan helyzete, amit korábban a sebessége okán tízből tízszer belőtt, de itt egy lábfejnyivel lemaradt a beadásról, alig lehetett vigasztalni utána” – mondja Steer Ferenc.
Nem egészen egy évvel ezelőtt Dia állapota megint rosszabbodni kezdett, és amikor újra megkapta a kegyetlen orvosi diagnózist, egy minden eddiginél nagyobb harc vette kezdetét. Ősszel még szerepelt és gólt is lőtt a háromnegyedpályás bajnokságban, utána viszont már ritkábban láttuk. Tavasz végén a kapitány kért szót.
„Lányok! Csapatként fogjunk össze Diáért, hogy ha bár az élet kegyetlensége miatt, most nem is lehet köztünk, neki akkor is örökké helye van a Mi csapatunkban. Szeretnénk támogatni, hogy könnyebben átvészelje az elé gördülő akadályokat és ha bármilyen módon megtudjuk picit könnyíteni számára ezt a nehéz időszakot, akkor tegyük meg együtt csapatként. Bármekkora felajánlás segít, hogy egy kicsit szebbnek, vidámabbnak lássa a világot, ha már azt, ami számára az egyik legnagyobb örömforrás volt: Foci, a Csapat és a játék öröme nem maradhatott meg, ezzel varázsoljunk neki egy kis boldogságot a mindennapokba” – Perényi Zsuzsa üzenete.
Megható volt látni, ahogy gyűltek az üzenetek, jókívánságok, és a segítség Diának. Továbbá ahogy azon serénykedtek többen is, hogy kinek a ládikájába gyűjtse a csapat a borítékokat. A szezon utolsó meccsén azután, egyrészt Dia is ott lehetett, másrészt a lányok is akkorát harcoltak a Vasas ellen, amely szimbolikus erővel bírt.
„Hello Csajok! Ma nem csak a pályán, de az életben is fantasztikusak voltatok! Tényleg IGAZI CSAPATTÁ érettünk, hatalmas örömet szereztünk Diának és megkért, hogy továbbítsam nektek az üzenetét” – modnta Perényi Zsuzsa.
„Sziasztok! Elnézést, hogy a csoportban trollkodok, de szeretném megköszönni mindenkinek a kedves szavakat, a személyes levélkéket, nagyon jól estek, és a gyűjtött pénzt! Elkezdtem szedni speckó cuccot, nem cbd olaj, de kezelés mellé van ez is, meg most sokat olvasok, csakúgy falom a könyveket, a tudományos sci-fi-t. Na jó Star Warsosokat főleg, de ezektől jobb kedvem van mindig. Olyan szépen megcsináltad Szücsi a dobozt, hogy nem volt szívem szétszedni, addig játszottam a zsákbamacskát vagyis dobozmacskát míg mindent ki nem szedtem belőle és szépen megtartom. Jó volt látni titeket! Remélem úgy alakul a közeljövőben, hogy máskor is tudok menni. Puszi! Dia”
Dia a foci mellett odavolt a Star Wars-os dolgokért, hétvégéket töltött azzal, hogy Star Wars-os maketteteket rakott össze és festegetett. Többször előfordult még ekkoriban is, hogy amikor ő szorult volna segítségre, akkor is ő segített másokon.
„A legjobb szívű ember volt és nagyon kedves, segítőkész. Tavasszal ment haza, talán a cicájával járt orvosnál, akit – amúgy ez is annyira jellemző rá –, Nyuszinak nevezett el. Látott egy srácot, aki erősen ittas volt, de már közben ő is nagyon beteg és nem volt a legjobb hangulatban sem, ráadásul nyolcra haza kellett volna érnie a járványügyi szabályok miatt, de ő inkább felsegítette és hazatámogatta a srácot, holott egészen máshol lakott és emiatt óriási kerülőt tett” – mondja Kriszta.
Amikor augusztusban lejöttek elbúcsúzni Zsu és Buksi a csapattól, akkor Dia is jött. Emlékszem a nyári melegben a naplementés edzéseknél az volt a legnagyobb probléma, hogy agyoncsípnek mindenkit a szúnyogok. Dia eközben pedig csak ült türelmesen és mosolygósan a pályán, nézte a lányokat, majd egyszer csak annyit mondott. Elfáradtam, hazamennék. Ezen az estén még nem tudtuk, Dia is búcsúzott egyben a csapattól, és akkor láttuk őt utoljára.
„A ragaszkodását mi sem jelzi jobban, hogy amikor már a betegsége annyira előrehaladott állapotban volt, akkor is azt mondta, hogy neki nincs ereje ahhoz, hogy itt hagyja ezt a csapatot és kilépjen a Messenger csoportból, hanem inkább, én tegyem ki őt” – mondja Steer Ferenc.
A remény az utolsó pillanatig nem hagyta el Diát. A góljait és a gólörömöket ahogy a legjobb barátnő meséli, ha focit látott szinte újra élte, ha pedig azokkal a rokonokkal, barátokkal volt, akik nem láthatták őt a pályán, megpróbálta eljátszani, hogyan fejezte be ő az akciókat. Az életet jelentette neki a foci és ez a közösség, a lányoknak pedig, mostantól úgy kell kifutnia a gyepre, hogy lesz velük egy 12. játékos is.
„Padlóra került az egész csapat, nagyon nehéz lesz vasárnap pályára lépnünk, de azt ígérhetem, hogy érte fogunk játszani. És hogy méltóképpen őrizzük meg az emlékét, szeretnénk a jövőben a női labdarúgó utánpótlás számára egy Varga Dia emléktornát szervezni” – mondja a vezetőedző.
No de az elején ígértem valamit, hogy Dia kiről is kapta a becenevét futballberkekben, és amikor a BVSC-hez érkezett, akkor már rég így szólították. Egy Disney rajzfilmfilmhős után nevezték el Musu-nak. A Mulan című filmben a sárkányról kapta a nevét, akit viszont a maszkulinitása miatt végül kiírtak az élőszereplős verzióból. A rendezőnő Niki Caro erről azt mondta:
„Szerintem azt mindenki így is tudja, hogy Musu pótolhatatlan!”
Nyugodjon békében! Emlékét megőrizzük!
Léderer Ákos
