Az előző hétvégén Kele Nikolett leány csapata megnyerte az országos gyermek bajnokság nyolcas döntőjét. A bravúros és felemelő sikerről beszélgettünk edzőnkkel, aki rögtön első évében az aranyéremig vezette a csapatot!

Ebben a szezonban nagyot virítanak a BVSC-s vízilabdás lányok. Persze ne menjünk el szó nélkül a fiúk csodás Komjádi Kupa győzelme és a felnőttek Eurokupa elődöntője mellett, de ez az év eddig a bravúrt bravúrra halmozó vízilabdás csajokról szól. A felnőtt női csapatunk döntőbe kerülése az UVSE kiverésével, egy kisebb csoda, és cikkünk után nem sokkal, reméljük, még egy döntő sorozatban ünnepelhetjük őket. Akiket viszont már most biztosan megillet a bajnokcsapat jelző, ők Kele Nikolett BVSC leány csapata, amely múlt hétvégén, három remek győzelemmel megnyerte a gyermek korosztály, nyolcas döntőjét. A többnyire 14-15 éves Vasutas lányok, előbb a KSI, majd ötméteresek után a házigazda Fehérvár, a döntőben pedig a Dunaújváros magabiztos legyőzésével kaparintották meg az aranyérmet. A teljes női szakág még további nagy dobásra készül, a Béres Gergely, Csabai Dóra, Bata Kornél, Kele Nikolett tandemből most utóbbit kérdeztük, aki első éves országos bajnokságban szereplő, utánpótlás edzőként, korosztályával úgy berúgta az ajtót, hogy az tokostul esett ki a Csitáry G. Emil Uszodában.

Eltelt pár nap, találkoztál már a lányokkal a győzelem óta?

Hétfőn, kedden még nem nagyon hittük el, hogy megnyertük a bajnokságot, a lányok is úgy edzenek, hogy látszik rajtuk az eufória, mivel a serdülő csapat jelentős részét is ők teszik ki, át is adtam őket Dodónak – Csabai Dóra –, aki a most hétvégi nyolcas döntőre készíti fel őket, de látszik, hogy nagy örömmel edzenek. (Sőt, amikor a cikk íródik, már sikerrel túlvannak a KSI elleni negyeddöntőn és készülnek az UVSE elleni elődöntőre.)

Hogyan készültetek a nyolcas döntőre?

Az alapszakasz jól sikerült, a középszakasz hullámzó volt, de ott is harmadikak lettünk, a legtöbbször az UVSE-től kaptunk ki a szezonban, és így utólag azt mondom, jókor jött a pofon tőlük a nyolcas döntő előtti utolsó meccsen. A hétvégének úgy mentünk neki, hogy összességében bármi lehet, ne érdekelje őket, hogy ki jön velük szembe, aki jön azt meg kell verni, és ezáltal mindig a következő ellenfelet nézzék.

A helyszínválasztás annak is szólt, hogy ebben a korosztályban nagyon erős a Fehérvár és hazai pályán győzelemre készülhettek?

Szerettük volna mi elhozni a rendezést, de sajnos ezen a hétvégén úszóverseny miatt ez nem valósulhatott meg, azután csapott le a lehetőségre a Fehérvár. De az utóbbi évek tapasztalatából nem akkora baj, hogy nem itt volt, mert sem a Győr, sem a Szentes, sem pedig, most a Fehérvár nem jutott el végül rendezőként a döntőig.

Első éved edzőként, hogy ekkora feladatot kaptál, de a lányokat már ismerted korábbról?

Igen, sokan kezdtek itt a BVSC-ben és velük az előkészítő korosztályban már dolgoztam együtt, végül is 70%-át a lányoknak pici koruk óta ismerem. 2018-tól edzősködöm, először csak besegítettem, azután már én is vihettem csapatot, de országos bajnokságban ez volt az első évem. Több korosztályból tevődött össze a csapat, a nagy része 2011, 2012-es születésű, és feljátszanak a serdülő bajnokságba is, a kapusunk pedig a legfiatalabb, ő 12 éves. Örülök, hogy jövőre is tovább tudom vinni ezt a csapatot és a serdülő korcsoportban is együtt dolgozhatom velük.

Hogyan alakítottad ki erre az évre a csapatkohéziót?

Év elején amikor megkaptam őket, próbáltam közösséggé formálni a társaságot, hiszen voltak új emberek is. Ilyenkor jó, ha vannak csapatépítők, lefekteted a munkában az alapelveket, majd szép lassan a taktika is szerepet kap, egyénileg és csapatban is vannak elvárások és volt egy mini házirendünk is.

A házirend arra utal, hogy elég szigorú lehetsz.

Inkább következetesnek mondanám magam, van, amiben szigorú vagyok, de tudok engedékeny is lenni. Amire nagyon harapok az a késés, az sütibe kerül, vagy büntetést von maga után, ugyanez a helyzet a flegmaságnál és visszaszólásoknál is. Mivel gyerekek, ezért nem csak az edző, hanem apuka, anyuka hangját is meghallják sokszor a medencében, de igyekeztünk kialakítani azt a rendszert, hogy amit mi mondunk edzők, azt az iránymutatást kövessék elsősorban.

Nekünk volt a leghangosabb szurkoló táborunk, ez nyilván a szülőknek is köszönhető, hogy ennyire mögé álltak a csapatnak, legalább is a képernyőn keresztül ez jött át.

Igen, nagyon nagy támogatást kaptunk a szülőktől, hatalmas szurkolást csaptak a három nap alatt és a végén sok más klub is a nyolcas mezőnyből nekünk szurkolt a döntőben.

Milyen egyéniségek alkotják a csapatodat, hogyan mutatnád be őket?

Nagyon sokszínű csapat, és mindenféle egyéniség megtalálható benne. Van csendesebb, van csapat bohóca típus, van, aki mindig visszakérdez edzésen és rá kell szólni, hogy kevesebbet beszéljen, van, aki mindig minden feladatot megcsinál szó nélkül, és vannak a kicsik, akik igazodnak a nagyobbakhoz.

Te melyik típus voltál?

Én, ha néha megszólaltam, akkor mondtam valami vicceset, de én a szorgalmas, mindig mindent megcsinálok kategóriába tartoztam. Próbáltam átadni ezt a szellemiséget a csapatnak azzal, hogy sokat legyenek itt az uszodában. Az iskola és a családi programok is fontosak, egy betegség is bármikor bejöhet, de szeressenek edzésre jönni. Mi is voltunk gyerekek, mi is megoldottuk ezeket és a végére ők is belerázódtak, hogy a tanulás és az edzés balanszba kerüljön. Nincs egyszerű dolguk, és az edzőknek is alkalmazkodni kell. Megtanulunk tőlük egy csomó kifejezést és ennek a generációnak már alapvető igénye a világhálóra felkerülni, igénylik a TikTok videókat, hogy vicces felvételek kerüljenek ki róluk, ez nagyon más, mint mondjuk a mi időnkben.

Nézzük a meccseket egyesével.  Mennyire volt papírforma győzelem a negyeddöntő a KSI ellen?

Szezon közben nagy különbséggel vertük őket, többször két kapuztunk is ellenük, és jobb csapat vagyunk, de egy torna negyeddöntője, mindig vízválasztó, hogy éremért játszol, vagy helyezésért, így lehetnek meglepetések. Ez volt az a meccs a háromból, ahol, mi voltunk az esélyesebbek, de felhívtam a figyelmet, hogy nehogy ezt elhiggyük magunkról meccs előtt, és ha nehezen is indult, de megnyugtató lett végül a különbség.

Azután jött az őrült 10 sorozatos ötméterespárbajt hozó Fehérvár elleni elődöntő. És kívülről úgy tűnt, hogy egy agresszív, verekedős stílushoz kellett tudnunk alkalmazkodnunk.

Volt orrvérzés, könyöklés, de ez valahol benne van a vízilabdában. Ismertük a harcmodorukat, és hogy nekünk fognak esni hazai pályán, de megbeszéltük előre, hogy mit kell tennünk a szoros védekezés ellen, a támadásaiknál pedig mire készüljünk, és nagyon jól tartották magukat a lányok a taktikához. Ott azért azt bántam, hogy végig vezettünk, de nem tudtunk ezzel az előnnyel célba érni, mi izgultuk el az utolsó perceket, és higgadtabbnak kellett volna lennünk. Az ötméteres az orosz rulett, álltunk, izgultunk, egymásba kapaszkodtunk, szurkoltunk, és azt hittük sose lesz vége. De nagyon akartuk, hogy a Timi védjen egyet, és akkor jók vagyunk, az pedig külön nagy dolog, hogy tízből tíz ötméterest belőttünk. 

Mindenki odaállt, akire számítottál?

Hárman is kipontozódtak tőlünk, úgyhogy nem nagyon volt variációs lehetőség, hogy kik lőjenek, de mindenki kérdés nélkül elvállalata. Pfiszter Kata orrvérzéssel együtt is bevágta mind a kettőt. Volt egy hiányzónk is a 2011-es korosztályból, aki betegség miatt nem volt ott a nyolcas döntőben, és nem tudtuk beírni, de megoldották a lányok.

Döntő előtt, mit mondtál nekik?

Mi végig ingáztunk Fehérvár és Budapest között. Előző este Kornéllal – Bata Kornél a csapat másik edzője – megnéztük a Dunaújváros két meccsét, és kielemeztük őket. Láttuk, hogy Mandula – Mihók Mandula – kilenc gólokat lőtt mind a két meccsen, így adta magát, hogy ellene ki kell valamit találnunk, és ha kevés gólon tudjuk tartani, akkor jó esélyeink vannak. Az elődöntő után, amúgy is nagyon nagy volt a boldogság, voltak örömkönnyek, és azt mondtam, hogy ott vagyunk a döntőben és élvezni kell lányok, hogy ott játszhattok.

Izgalom mennyi volt bennük?

Egy-két játékos mondta, hogy izgul, de senkinél nem éreztem, hogy ez lebénította volna. Izgultunk mi a parton éppen eléggé, bár szerencsére játékosként ez az első vízbe ugrásig tartott nálam, edzőként pedig az első ráúszásig. Persze meccs közben végig kiabál és mutogat az ember, és valamennyire kiadja magából a feszültséget, de azért rájövünk, hogy úgy is az jön ki a vízben, amit egész évben gyakorolunk, ami rutinná válik, mert sok esetben mire elér az információ, már egy másik szituációban kell jó döntést hozni, ebben mi jók voltunk, ez volt a kulcs.

A döntőben kívülről úgy tűnt, hogy felőröltük a Dunaújvárost, és nagyon agresszívan léptek fel a lányok.

A legjobb játékosuk semlegesítésére erre volt szükség, hogy ne hagyjunk neki levegőt, amit meg is tettek a lányok, emellett jobban is játszottunk, ezt az ellenfél edzője is elismerte. A legjobb negyedünk is itt volt, végig vezettünk, 6-3-ra nyertük a harmadik negyedet, és ez döntőnek bizonyult. Utolsó napon, amikor már mindenki fáradt, ez nagy dolog, ez is mutatja, hogy szívvel és erővel is jól bírták a lányok a tornát.

Mikor hitted el, hogy meglesz a győzelem?

Amikor ránéztem az órára és azt láttam, hogy már csak három perc van hátra és 4 gól az előnyünk, akkor gondoltam rá először, hogy megnyerhetjük. De azért az ördög nem alszik, kértem egy időt és mondtam a lányoknak, hogy ugyanígy játsszunk tovább, és amikor bemondták, hogy jön az utolsó perc és megmaradt ez a különbség akkor már elhittem, hogy megnyerjük a bajnokságot. Nagyon fegyelmezettek voltak végig – ha volt is hiba, mert olyan úgysincs, hogy minden tökéletes – látszott, hogy mindenki kihozza magából a legtöbbet.

Mit jelent számukra most ez a győzelem, és mennyire érte őket váratlanul?

Ők azért végig komoly önbizalommal álltak hozzá a szezonhoz és mondogatták is egymásnak, hogy mi bajnokcsapat leszünk. Én próbáltam a földön tartani őket, hogy még semmit nem nyertünk, először be kell jutni a legjobbak közé és ha ott vagyunk, akkor kell megmutatni mit tudunk. Ehhez talán jól is jött, hogy harmadik helyen jutottunk a döntőbe, mert az esélyt is érezték a lányok, de azt is tudták, hogy csak akkor nyerhetjük meg, ha mind a három nap ugyanazt a teljesítményt tudjuk nyújtani. Így kijelenthető, hogy ezen a hétvégén mi voltunk végig a legkiegyensúlyozottabbak. Érthetően nagyon büszkék magukra a lányok, én meg pláne büszke vagyok rájuk, és az igazság az, hogy ezt minden meccs előtt el is mondtam nekik, hogy érezzék, együtt bármire képesek.

Van, akit külön kiemelnél a csapatból?

Nem, semmiképpen sem. Ezt együtt értük el, és egész évben ezt sulykoltam beléjük, hogy nem érdekel ki hány gólt lő, mindenki tegye bele a munkát, egy jó blokkal, jó védekezéssel, vagy góllal, de a végén úgyis az áll majd a táblán, hogy a BVSC nyert vagy sem. Az egységünket az mutatja a legjobban, hogy a bajnoki cím megnyerése után, mi a partról együtt, összekapaszkodva ugrottunk be a medencébe ünnepelni.   

A nyolcas döntő három mérkőzése alatt, nem volt hiány kiemelkedő teljesítményből góllövés terén sem. Sáros Emese 10, Maróti Elena 9, Bata Csenge 8, Endrédi Noémi 7 találattal vitték a prímet, de mindenki teljesítményére hatalmas szükség volt a győzelemhez, a kapuban pedig döntően a mindössze 12 éves Ujfalusi Tímea védett. A mostani és a következő hétvégék is tele lesznek kihívásokkal korosztályos csapataink számára és reméljük hasonló sikerekről is beszámolhatunk még, de zárásként álljon itt végül a 2025-2026-os szezon első BVSC-s bajnokcsapata. A döntőben sapkaszámok szerint - 1. Bacsó Szofi, 2. Bata Csenge, 3. Maczó Noémi, 4. Endrédi Noémi, 5. Sáros Emese, 6. Baio Eszter, 7. Sikora Gréta, 8. Maróti Elena, 9. Pfiszter Kata, 10. Mucskai Liza, 11. Papp Dorottya, 12. Béres Dóra, 13. Kohl Vivien, 14. Ujfalusi Tímea, akik pedig szintén vízben voltak a szezonban: Heinrich Fanni, Hetzer-Romanovics Boglárka. Edzők: Kele Nikolett, Bata Kornél 

Szép volt lányok! Gratulálunk!

Fotók: FVSE

Léderer Ákos