A fontos gólok mestere, aki az NB II-be lőtte a BVSC-t

Bár a BVSC csapatként diadalmaskodott a Szentlőrinc elleni osztályozón, labdarúgóinkat a hajrában Horváth Roland lőtte az NB II-be. Támadónkkal beszélgettünk a remek szezonzárás kapcsán!

Hosszú utat járt be ez alatt az egy év alatt Horváth Roland. Ősszel az első Magyar Kupa meccsen Teskándon egy kiharcolt tizenegyesbe belesérült, azután amikor visszatért, nem ő volt a csapat gólvágója, pedig egy befejező embertől mindenki ezt várja. A munka, amit ugyanakkor beletett egy-egy meccsbe, példamutató volt, és azután szép lassan előlépett a fontos gólok szerzőjévé.

Az, hogy veretlen szezonról beszélhetünk, az is nagyban múlt rajta, hiszen az első 22 fordulóban, ugyan csak egy gólja volt, de az-az egy Hajdúszoboszlón a 89. percben egyenlítést ért. Tavasszal a Vasas ellen, ahol délelőtt 11-kor elég álmosan kezdett a csapat, ő adta meg a kezdőlökést az ébredéshez és a fordításhoz. A Pénzügyőr elleni kiélezett hazai összecsapáson, ahol már az edző bevallása szerint is lecserélték volna, ha lett volna kire, elképesztő gödörből felállva meccsen belül, ő biztosította be a győzelmet. Mígnem elérkeztünk az osztályozó visszavágójához, ahol a szinte világéletében NB II-ben játszó center, előbb kiharcolt egy tizenegyest, majd a 89. percben, amikor már szinte járni nem bírt – és jó tíz perccel előtte akkorát kapott a fejére, hogy azon se csodálkoztunk volna, ha azt se tudja melyik földrészen van – fellőtte a BVSC-t a másodosztályba. A visszavágó után a fékevesztett ünneplés közepette, ő egyszer csak talált a szentlőrinci vendégöltöző mellett egy kissé félreeső helyet, és azt mondta ő innen bizony nem áll fel egy jó darabig, annyira elkészült az erejével. Az osztályozó külsérelmi nyomait is egyértelműen magán viselő csatárt, miután néhány telefont letudott a számára legfontosabb emberekkel, ekkor faggattuk.

Mi sem tértünk még magunkhoz, akik csak kívülről élték át az eseményeket, de annyi biztos, te lettél a főszereplője ennek a mérkőzésnek. Kezdjük a tizenegyessel, amit kiharcoltál, hogy emlékszel rá vissza?

Kijavítanálak, mindenki főszereplő volt itt A-tól Z-ig, nem érünk el semmit, ha bárki nem rakta volna bele a maga munkáját. Egy hosszú beadás volt, Józsi (Nagy József szerk.) visszafejelte a labdát a hosszúra, megelőztem a védőt, rutinosan beálltam elé, mert elrúgni nem tudtam volna, eltalálta a védő a lábamat, és hála istennek befújta a játékvezető a tizenegyest. A gólnál őszinte leszek nem tudom ki ívelte fel a labdát…

…Egy picit álljunk meg, mert ne felejtsük el a tizenegyest már úgy ünnepeltük, hogy megvan amiért jöttünk, de valójában kaptunk rá egy egyenlítő gólt, akkor mit futott át benned?

Én nem éreztem akkor sem, hogy bármi gond lenne, mert végig koncentráltunk, pozitív volt mindenki a másikhoz, és nem az volt, hogy összezuhantunk volna ettől, hanem megmaradt a tartása a csapatnak. Szóval a 89. perc. Én nem tudom ki ívelte fel a labdát, de a Miki (Balogh Miklós) azt mondta ő volt, úgyhogy legyen ő, de az biztos, hogy a Keló csúsztatott bele. Hihetetlen csávó (Kelemen Patrik szerk.) mindenbe belemegy, annak ellenére, hogy egy hetven magas, de mindent elfejel, és imádom amúgy ezért, tudtam, hogy ezt is el fogja fejelni, és mentem arra a labdára, igaz már mindkét vádlim görcsölt, semmi erőm nem volt, előtte szétfejelték az arcom, de annyi még maradt bennem, hogy eltoljam a védő mellett és a kapus lába között berúgjam a labdát.

Ezek után talán érthető, hogy nem is volt egy kitörő gólöröm, úgy megálltál, és mutattad, hogy ez van.

Utána nem is emlékeztem rá, hogy mi történt, csak arra, hogy nem tudtam tovább menni, mindenki rám ugrik, én meg a kupac alján mondom, hogy szálljatok le rólam, mert nem tudom kinyújtani a lábamat és görcsöl mind a két vádlim. Azután a hátra lévő perceket a hosszabbításban pedig kibekkeltük. Azt hozzá kell tenni, hogy negyven tétmeccsen veretlen maradt ez a csapat. Bármelyik ligában, bármelyik országban ez nagyon nehéz, teljesen mindegy melyik osztályban játszol, ez brutálisan nagy dolog, de remélem ugyanezt a lendületet magunkkal fogjuk vinni a másodosztályba is.

Voltál hullámvölgyekben, a legfontosabb pillanatokban azonban mindig ott voltál, mennyire volt ez életed szezonja?

Túlzás lenne ezt mondani, de egy percig sem csüggedtem, akkor sem amikor ősszel nem kaptam annyi lehetőséget, és akkor sem amikor tavasszal jöttek a játékpercek, de sokszor a helyzeteket nem tudtam berúgni. Próbáltam azonban mindig pozitív maradni, mert tudtam, hogy 38 meccs van a bajnokságban, az nagyon sok és mindegyik nagyon fontos. A Putnok elleni győzelem után is örültem, mert bajnokok lettünk, de nem voltam olyan felhőtlenül boldog, mint most, mert ez a két meccs az, ami megkoronázza az egész évet, és most vagyok vele úgy, hogy ez életem egyik legszebb pillanata, a másik amikor vagy nyolc évvel ezelőtt a Csákvárban az Ajka ellen az NB II utolsó fordulójában 4-3-ra nyertünk és a 95. percben szerzett gólommal maradtunk bent.

Léderer Ákos