Különlegesen indult a szezon Szűcs Luca számára, hiszen már részben Franciaországban készül a versenyekre. Kétszeres világbajnokunkat értük utol Párizsban, aki mesélt az új környezetről, felkészüléséről és céljairól is!
Elkezdődött a világkupa-szezon, amelyet egy csapatezüsttel indítottatok. Hogy értékeled a rajtot?
Most próbálok egy kicsit türelmes lenni magammal. Ugye a szezon elejétől kétlaki életet élek Párizs és Budapest között. Általában igyekszem sürgetni a dolgokat, de ez nem mindig jó, úgyhogy szerintem most a türelem a legfontosabb. A csapatezüstnek nagyon örülök, az egy szuper kezdés. Remélem, egyéniben is hamarosan még magabiztosabban és határozottabban tudok visszatérni a pástra.
A sok utazgatás nem újdonság számodra, de mennyire nehéz hozzászokni ehhez a kétlaki élethez?
A mindennapok azért nem megterhelőek, nagyon jól telnek. Amit még szokni kell, hogy kint és Budapesten azért elég eltérő a felfogás, illetve a rendszer, amiben vívunk. Ezt kell kicsit összecsiszolnom magamban is, hogy a versenyeken mindkét módszerből a számomra pozitívumot sikerüljön beépíteni a vívásomba.
Hogy néz ki a felkészülésed kint?
Egyébként nagyon sok mindenben hasonlít az otthonira. Ugyanúgy vannak a kondiedzések, amelyekről a kinti és otthoni kondiedzőm hetente vagy kéthetente beszél egymással, hogy hol tartok. Az nagy segítség, hogy a hazai erőnléti edzőm 10 évet élt Párizsban, így könnyen tudnak egymással kommunikálni. Ami nagy különbség a magyar és francia vívás között, hogy itt kint nagyon bő az utánpótlás. Így, ha lemegyek például egy keretedzésre, ahol nálunk nagyjából tízen vagyunk, Párizsban viszont több mint kétszerese a létszám. Sőt, az is be lett osztva, hogy ki, mikor mehet, hogy legyen elég hely. Igazából mindkét rendszernek megvan a szépsége és mindkettőt nagyon szeretem.
Miként fogadtak egy olyan kétszeres világbajnokot, aki épp a franciák eszén járt túl többször is?
A stáb az elejétől kezdve nagyon pozitívan állt hozzám, de a keretedzők is nagyon kedvesek voltak. Az első edzésen, amin voltam, összehívták a vívókat és mondták, hogy nagyon megtisztelő számukra és nagyon örülnek annak, hogy itt fogok edzeni. Persze ezt nem értettem, mert franciául mondták, de az egyik lány fordított nekem. Úgyhogy szerencsére nagyon pozitívak velem.
Ha már kommunikáció, amúgy hogy állsz a franciával?
Még nem kezdtem el tanulni, mert úgy voltam vele, hogy kicsit megnyugszom, megszokom az új környezetet és impulzusokat. De már tervezem, hogy elkezdem majd a tanulást.
Egyébként az mennyire volt különleges, hogy éppen első olimpiád helyszíne, Párizs lett a másik főhadiszállásod?
Természetesen ez külön pozitívum, de a várost korábban is nagyon kedveltem. A családdal is voltunk itt nyaralni régebben, akkor is imádtam. Illetve mégiscsak Párizs a szerelem városa, úgyhogy ezek is plusz töltetet adnak a mindennapokhoz.
A következő Grand Prix éppen Franciaországban lesz, Orléans-ban. Ilyenkor hazautazol előtte vagy a helyszínre mész?
A világkupáknál mindig hazamegyek előtte, ott ugye van csapatverseny. A Grand Prix-n viszont nincs, így tudok még edzeni kint és csatlakozom majd a lányokhoz Orléans-ban. Azt azért nem bánom, hogy ezúttal nem kell utaznom sokat.
Milyen célokat tűztél ki a következő időszakra?
Magabiztos vívást szeretnék mutatni a páston, ez most a legfőbb célom, valamint az, hogy visszakerüljek a legjobb 16-ba a világranglistán a kiemeltek közé, mert sajnos a legutóbbi verseny után kicsúsztam onnan. Ezért mindent szeretnék megtenni. Konkrét eredményekkel kapcsolatos célokat nem szeretek kitűzni, inkább olyat, ami a vívásommal kapcsolatos. Például, hogy az előkészítéseimet jól tudjam végrehajtani vagy a hosszú támadásaimat be tudjam fejezni. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy ha ilyen célokat tűzök ki, akkor az előre vezetőbb és sokkal jobban tudok a vívásra koncentrálni. Míg, ha eredménnyel kapcsolatos, az sokszor plusz terhet tesz rám.
Hortobágyi Tibor
