Veres Amarilla egy arany- és egy bronzéremmel tért haza a Sao Paulóban rendezett kerekesszékes vívó világkupáról. Sportolónk ennek is köszönhetően, az A-kategóriás paralimpiai kvalifikációs ranglista második helyén áll.
Két éremmel tértél haza a brazíliai versenyről. Hogy értékeled a világkupa-sorozatnak ezt az állomását?
Az ilyen hosszabb repülőutak után mindig kicsit nagyobb félelemmel lép az ember pástra. Viszont jó volt, hogy akadt egy nap pihenőnk a verseny előtt, tehát kicsit fel tudtunk frissülni, rá tudtunk hangolódni a helyszínre. Aztán az első napon a csoportkörben úgy éreztem, hogy ez az én napom és akár a falon is átmegyek. Az volt bennem, hogy ez most jó lesz.
A jó eredményeidnek köszönhetően az A-kategóriás paralimpiai kvalifikációs ranglista második helyén állsz, ami azt jelenti, hogy eléggé jó esélyeid vannak Tokióra…
Igazából én a ranglistát nem nézegettem, csak most a felénél pillantottam rá, hogy mi a helyzet, hogy meg tudnak-e még előzni, vagy hányan tudnak esetleg elém kerülni. Azért megsimogatta a lelkemet, amikor láttam, hogy második vagyok, mert ez elég jó. Az első pár versenyem nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Például volt olyan, hogy kiestem a nyolc közé jutásért, ami nem esett túl jól a kvalifikáció legelején. Ezen szerencsére a mentális felkészüléssel túl tudtam lépni. Ezért számít nagy győzelemnek a brazíliai aranyérem is abból a szempontból, hogy valamit ezúttal jól csináltam a mentális felkészülésben.
Nem csak a páston vagy eredményes, hanem a magánéletben is, hiszen Sao Paulo után sikeres záróvizsgát tettél a Nyíregyházi Egyetemen, ráadásul jeles osztályzattal. Ennyi kihívás után mikor jut idő a pihenésre?
Egyelőre nem nagyon, mivel két hét múlva rendezik a varsói világkupát. Aztán ha pihenés nem is lesz, de a verseny utáni hétben kicsit vissza szoktam venni az intenzitásból, mert egy bizonyos ponton túl nem lehet a szervezetet tovább terhelni. Tehát néha kell egy kis pihenést beiktatni a felkészülés részeként. De utána kezdődik a felkészülés a világbajnokságra, úgyhogy nyaralás nem nagyon lesz, csak egy kis pihenés.
Varsóban is két éremmel lennél elégedett?
Ezeken a versenyeken nem az érmek számítanak nekem elsősorban, hanem, hogy amikor vívok, az olyan legyen, amilyet előre megbeszéltünk, előre elterveztünk. Lehet, hogy lesz olyan, amikor a döntőbe jutásért olyan ellenfelet kapok, aki egyszerűen abban a pillanatban jobb nálam. Azonban ha mindent megtettem, amit előre megbeszéltünk az edzőimmel és úgy kapok ki, akkor azt mondom, hogy köszönöm szépen, jó volt a verseny! Tehát azt szeretném, hogy kijöjjön belőlem, ami bennem van.