A futballpályáról a röplabdacsarnokba, majd nemrég a BVSC-ből az U18-as magyar válogatottba vezetett Simon Hanna útja. Szemtelenül fiatal, ámde annál tehetségesebb játékosunkkal beszélgettünk, akit most megismerhetünk kicsit közelebbről.
Mesélj a kezdetekről. Miért a röplabdát választottad?
Simon Hanna, libero: "2019 áprilisában kezdtem el röpizni a BVSC-ben Szabó-Nagy Kitti kezei alatt (Strébl Noémi nővére – a szerk.), amiért nagyon hálás vagyok, hiszen szuper alapokat kaptam tőle a röplabda világában. Azért ezt a sportot választottam, mert régen is nagyon szerettem a labdás játékokat, hiszen fociztam, ami nagyon jó labdaérzéket adott, de valami nőiesebb sportot szerettünk volna keresni. Ekkor jött képbe a röplabda. Már az első edzésen éreztem, hogy ez a sport nekem való."
Szépen végigjártad a ranglétrát a BVSC-ben, a szuperminiktől az U20-ig, majd február elején felhívtak a felnőttekhez, mindössze 15 évesen. Hogyan fogadtad ezt a hírt?
S. H.: "Őszintén nagyon meglepődtem, de egyben nagyon izgatott es hálás is vagyok, hogy ilyen nagy bizalmat szavazott nekem a vezetőség. Nagyon sokan gratuláltak, elsősorban a családom, de a barátaim is nagyon örültek a sikeremnek és a csapattársaim is büszkék voltak rám a hír hallatán."
Azért a felnőtt csapatnál is akadtak bőven ismerősök, ez mennyire könnyítette meg a beilleszkedést?
S. H.: "Igen, nagyon megkönnyítette a dolgom, hiszen nagyon jóban vagyok Mimivel, de szerencsére nem csak ő az egyetlen, aki felkerült U20-ból a felnőttbe, Licsi (Baranyi Linett – a szerk.) is ilyen, Hanna (Lénárt Hanna – a szerk.) pedig már régebb óta játszik az NB I-ben, ő is sokat szokott segíteni. Annak is örülök, hogy Dávid (Kocsondi Dávid, az U20-as csapat vezetőedzője, a felnőttek másodedzője – a szerk.) is ott van, mert mindig szokott plusz instrukciókat mondani és ez is nagyon előrevisz a fejlődésben, hogy más nézőpontból is hallom a hibáim vagy akár a jó dolgokat, amiket csinálok."
A bemutatkozás ugyan még várat magára, de milyen élményekkel gazdagodtál az edzéseken, meccseken? Miben tudod majd segíteni a csapatot?
S. H.: "Eddig azt tapasztaltam, hogy a felnőtt edzéseknek teljesen más ritmusa van, mint egy utánpótlásnak, sokkal pörgősebb és jobban ott kell lenni fejben. A dupla fordulós hét egy kicsit kemény volt számomra, hiszen ez volt az első alkalom, amikor a felnőtt csapattal edzettem és meccseztem. Bár pályára még nem léptem, de nagyon jó a csapat tagjának lenni és támogatni őket. Erősségemnek azt tartom, hogy soha nem adom fel és szerintem ez vezetett ahhoz, hogy jobban tudtam teljesíteni az edzéseken és a meccseken egyaránt."
Néhány hét alatt nagyot fordult veled a világ, meghívót kaptál az U18-as magyar válogatottba is. Mit vársz ettől a kihívástól?
S. H.: "Nem számítottam a meghívóra, de ettől függetlenül nagyon várom ezt a megpróbáltatást és természetesen nagy büszkeséggel tölt el, hogy a válogatottal lehetek majd!"
Hogyan tudod összeegyeztetni a sulit a röplabdával, mennyi időd van ezek mellett? Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
S. H.: "A hétköznapjaim mostanában elég sűrüek. Sokkal jobban kell beosztanom az időmet a tanulásra, de próbálok így is jól teljesíteni az iskolában, a kis szabadidőmet pedig szeretem a barátaimmal tölteni, ilyenkor általában elmegyünk moziba vagy enni valahova. Engem a zenehallgatás szokott kikapcsolni, de talán aludni szeretek a legjobban. Nekem az a célom, hogy minél többször kiemelkedő teljesítményt tudjak nyújtani és kihozni magamból a maximumot, de persze a legfontosabb számomra az, hogy a családom büszke legyen rám."
