„Fontos, hogy legyen egy stabilitása a klubnak” – Csábi József

Amint beszámoltunk róla, az egy meccs erejéig szövetségi kapitányként is dolgozó, korábban a BVSC-ben játékosként megforduló Csábi József veszi át az irányítást a kispadon labdarúgóinknál. Új vezetőedzőnkkel beszélgettünk!

Még a 90-es évek közepén kerültél első alkalommal a Szőnyi útra játékosként, így nem ismeretlen számodra a klub. Milyen lesz visszatérni a BVSC-be?

Valóban van némi kötődésem a BVSC-hez, ami egy kis különlegességet is ad a visszatérésemnek, immár edzőként. Talán mondhatom azt, hogy a klub labdarúgó szakosztályának legsikeresebb időszakában játszhattam itt a bajnoki- és kupaezüstéremmel. Én is nagyszerű emlékként éltem meg azt az időszakot. Aztán Izraelbe mentem idegenlégiósnak. Bár játékosként még egy rövid időt játszottam utána itt a Szőnyi úton, de vezetőedzőként először ülhetek majd le a zuglói kispadra. Őszintén megmondom, hogy részévé szeretnék ismét válni a BVSC-nek és én is szeretném az itteni munkához hozzáadni a magam részét a tapasztalatommal, tudásommal. Remélem, hogy kölcsönös lesz ez az együttműködés.

Számodra egyébként mit jelent a BVSC-s közeg akár korábban, akár most?

Még mielőtt játékosként ideigazoltam 1994-ben, már előtte is voltak BVSC-s kötődéseim. NB II-ben is jártam már a klub meccseire, tehát nem volt teljesen ismeretlen számomra ez a közeg. Amikor 94-ben eljöttem a Honvédtól, akkor engem a Csepel és a Ferencváros is hívott, de én inkább a BVSC-hez mentem. Valami azt súgta nekem, hogy így kell döntenem, mert az a családias és alkotó légkör, ami itt volt már akkor is, az jobban vonzott engem. Ezt a döntésemet pedig nem bántam meg. Bár hosszú idő eltelt azóta, de úgy éreztem, hogy ez a légkör nem változott és ez vonzó számomra.

Milyen tervekkel veszed át a csapat irányítását?

A következő szezonban lesz egy 12 csapatos első- és egy 16 csapatos másodosztály, ami egy nagyon szűk kör. Rengeteg együttes megirigyelhetné, hogy legalább az NB II-ben szerepeljen. Ebbe beletartozni én azt gondolom, hogy büszkeség. A következő szezonban ez egyértelműen az alapvető célkitűzés, hogy itt is maradjunk, de azért jó lenne egyet lépni előre. Én korábban Kazincbarcikán is azt mondtam, hogy „lépjünk ki a kiscsapat árnyékából”. Jó lenne egy stabil középcsapattá válni. Ez lenne tulajdonképpen a szakmai cél. Nem szabad, hogy irreális álmaink legyenek, de az fontos, hogy legyen egy stabilitása a klubnak. Ezért is volt fontos a bennmaradás kiharcolása, amire legyenek is büszkék a BVSC-sek. Mostantól remélem, én is ehhez a családhoz tartozom és tudunk egyet lépni felfelé.

Edzőként milyen szakembernek tartod magadat? Milyen csapatot szeretnél látni a pályán?

Nagyon fontosnak tartom, hogy egy csapat tudja, hogy mit csinál és a kiszámíthatóság taktikai téren is fontos. Egy fegyelmezett, alázatos együttesnek kell működnie, amely a pályán és azon kívül is együtt van. Olyan egyének kellenek, akik nagyon fontosnak tartják a másik tiszteletét, elfogadását és bizalmát. Nem vagyunk egyformák, de fontosnak tartom, hogy azt domborítsuk ki mindenkinél, ami az erénye. Amiben pedig kevésbé jó, azt javítsuk. Ehhez viszont kevés a szakma, ehhez a társak is kellenek. Így a szakmai fejlődés mellett a csapategység is nagyon fontos számomra. Hiszem azt is, hogy az egyének fejlesztésével a keret is fejlődik, így ezzel mindenki jól jár. Természetesen ez egy rögös út, de fontos, hogy a csapat győztes típusokból álljon.

Mikor kezdődik a csapattal a közös munka?

Június 24-én kezdünk, de azért már előtte is kapnak a játékosok egy kis házi feladatot, hogy akkor ne a nulláról építkezzünk.

Sok sikert kívánunk! Hajrá, BVSC!