Ihrig-Farkas: „Az első perctől éreztették velem, hogy nagyon szeretnének leigazolni”

Ihrig-Farkas: „Az első perctől éreztették velem, hogy nagyon szeretnének leigazolni”

Mint ismert, 2024 tavaszán a Merkantil Bank Ligában negyedik hazai mérkőzésüket is megnyerték labdarúgóink. Ráadásul a Kazincbarcika elleni 3-0-s győzelem alkalmával két télen igazolt játékosunk is betalált. Közülük Ihrig-Farkas Sebestyénnel beszélgettünk!

Az újonnan érkezők közül Bacsa Patrikkal már olvashattak interjút a honlapunkon, most pedig következzék egy másik támadónk, aki eddig háromszor volt eredményes tavasszal, közöttük a Mosonmagyaróvár elleni fejesgólja három pontot ért, ezen kívül Soroksáron szerzett vezetőgólt, a Barcika ellen pedig második találatunkat jegyezte. A tősgyökeres budapesti Ihrig-Farkas Sebestyénre, legtöbben talán a Budafokban figyeltek fel, ahol felnőtt karrierje alatt a leghosszabb időt töltötte, hozzánk viszont két, Vasasban eltöltött év után került. A támadóról azt már kevesebben tudják, hogy a Goldball és a Ferencváros után a Budapest Honvéd Akadémiáján a Botka Endre, Holender Filip, Prosser Dániel, Daru Bence fémjelezte korosztály tagjaként jutott el később ő is a legmagasabb osztályba, ahol még a későbbi sikerkapitány Marco Rossi keze alatt is dolgozott és hogy légiós éveit egy szlovén kupagyőzelemmel tette emlékezetessé. Sebi, ahogy a többiek becézik szívesen mesélt karrierje nehezebb időszakáról, a Parmanál töltött légióskodásról, és hogy minek köszönhetően választotta végül 2024 tavaszára a BVSC-t csapatául.

Amióta itt vagy a BVSC-ben hazai pályán 4 meccs, 4 győzelem a mutató, ez elég jól hangzik és a győzelmek közül is a Kazincbarcika elleni volt a legmagabiztosabb.

Valóban jól hangzik, de nem hegyezném ki ezt magamra, a hazai meccsekből kétség kívül jól jöttünk ki, ha kellett akkor én tudtam eredményes lenni, ha nekem nem ment, akkor pedig a többiek szerezték a gólokat, és a legfontosabb, hogy hátul stabilak tudtunk maradni. Próbáltunk bátran focizni a Kazincbarcika ellen is, jobban tudtunk alkalmazkodni a pálya talajához, két góllal megalapoztuk a győzelmet az első félidőben, a második félidőben pedig a harmadik gólt is megrúgtuk. A helyzetkihasználásunk és hogy hátul nem kaptunk gólt, ez volt az alapja a győzelemnek.

Eseményekben bővelkedő első félidőt láthattunk, egy átlagos NB II-es meccsen nem ehhez vannak hozzászokva a szurkolók.

Valóban őszinte, nyíltsisakos foci volt, egyik csapat sem állt vissza bunkerbe, hanem szeretett volna játszani, és szerencsére mi minőségben felül tudtuk múlni az ellenfelet, ez mutatkozott meg az eredményben is.

Most érkeztél télen a BVSC-be, és a látottak alapján elég gyorsan sikerült beilleszkedned, hogy jött ez az állomás a karrieredben?

Decemberben érkezett egy megkeresés, mivel az előző fél évem játékperceket illetően nem úgy alakult a Vasasban, ahogy azt szerettem volna. Az első perctől éreztette velem a BVSC vezetése, hogy nagyon szeretne leigazolni, szinte két-három naponta érdeklődtek felőlem. Sokat beszélgettem Hidi Patrikkal is, aki a Honvédban és a Vasasban is csapattársam volt, így nem zsákbamacska volt, hogy hova is igazolok. Tudtam jó helyre jövök, nagyszerű öltözőbe, ahol szerény, alázatos srácok vannak, akik egy irányba húznak, és ezt tapasztaltam is, hogy nagyon jó srácok, így könnyen be tudtam illeszkedni.

Az egyáltalán nem zavart, hogy egy feljutásért küzdő csapatból egy bentmaradást célul kitűző együttesbe érkeztél, amelyik talán épp kieső helyen is állt akkor?

Kijavítalak, mert nem álltunk kieső helyen. Egy pontra voltunk a vonal felett és ez fontos kapaszkodó volt, még ha utána akadt is, talán a Haladás meccset követően, hogy becsúsztunk a vonal alá, de amikor idejöttem egy fontos célom azonnal lett, hogy lehetőleg minden fordulóval egy ponttal távolabb kerüljünk a kieső zónától. Tudjuk, hogy nagyon sűrű a mezőny hátul, és az a jó a csapatunkban, hogy mindenki beleteszi a saját kis munkáját, közös felelősségvállalás van, és így senkit nem fog agyon nyomni a teher, mert nem az van, hogy egy-két embernek kell vinnie a csapatot a hátán. Személyesen pedig egy win-win szituációként élem meg, hogy ugyan nem egy élcsapatban szerepelek, de nekem segít azzal a klub, hogy játszhatok, újra formába lendülhetek, én pedig ezt a teljesítményemmel igyekszem meghálálni. Úgy néz ki, ez most mindkét fél részéről jól működik, még sok meccs van hátra, szeretnék jó teljesítményt nyújtani és mérkőzéseket nyerni a csapattal.

 

A leghosszabb időt felnőtt karriered folyamán te a Budafokban töltötted, nem merült fel, hogy oda igazolj vissza?

Ez érdekes, mert volt egy kis puhatolózás tőlük, és elmondhatom, hogy jól is éreztem ott magam, és nem is váltunk el csúnyán, viszont ahogy az előbb mondtam, az döntött, hogy a BVSC annyira szeretett volna megszerezni, és én ezt annyira éreztem rajtuk, hogy úgy gondolom ez volt most a legjobb döntés.

Korábban te több helyen is szerepeltél és ahogy megnéztem a csapataidat, fiatalon a Parmában is megfordultál, a légiós pályafutásod, azonban jelenleg úgy tűnik, elég korán, 20 évesen befejeződött.

Ez egy hosszú sztori, valóban kikerültem 18 évesen a Parmához, amely akkor Serie A-s meghatározó csapat volt, Európa Ligás helyen végzett és nagyszerű játékosai voltak. Amauri, Cassano, Biabiany és sorolhatnám, büszkeség, hogy én edzhettem velük, komoly tapasztalás volt, még ha sajnos pályára nem is léphettem, de a tartalékcsapatban játszottam. Viszont a klub sajnos pénzügyi problémák miatt csődbe ment, visszasorolták a Serie D-be, én akkor már kikerültem egy kooperáció keretében az olasz-szlovén határon lévő Gorica csapatába, ahol végül egy sérülés ért, és az az olasz vonal, amely engem segített anno Parmába, az akkor a Honvédnál volt, és így kerültem vissza, ami akkor kézenfekvőnek tűnt. Dolgoztam és játszottam is a Rossi-féle Honvédban, de úgy érzem a légióskodásból, ha akkor fiatalon több jó döntést hozok, és ebben a körülöttem lévők, elsősorban menedzserek segítenek, több is kijöhetett volna, de ez már történelem. Ezzel együtt remek játékosokkal játszottam együtt a Goricában is, például Gianluca Lapadula, vagy Massimo Coda, és végül is elmondhatom, hogy szlovén kupagyőztes vagyok, még ha sérülés miatt a Maribor ellenei döntőben már nem is léphettem pályára.

A sérülés a futballista egyik nagy ellensége, te sérülékeny vagy?

Érdekes ez, talán fiatalon nem voltam ennyire tudatos, mert az a típusú játékos vagyok, akinek nagyon oda kell figyelni az életmódjára. Én régen sem voltam ez a kicsapongó, bulizós típus, de nem is figyeltem oda, mint manapság, hogy mit eszek, mennyit pihenek, regenerálódok, hogy jól teljesítsek. Budafokon volt egy keresztszalag szakadásom és akkor változott meg bennem, lettem tudatosabb, és azóta szerencsére elkerültek a sérülések.

Vissza a jelenbe és a BVSC-be, egyelőre nyárig vagy a klubnál, de most úgy tűnik, vasutas hasonlattal élve, hogy jó vágányon vagy, mi az amit szeretnél kihozni ebből az időszakból?

Egyelőre én is úgy érzem, hogy a csapattal együtt, jó vágányon vagyunk, de nap mint nap azon kell dolgozni, hogy ebből ne legyen kisiklás. A cél most egyértelműen a bentmaradás, és jó lenne, hogy ha már április végén tudnánk stabilizálni a helyünket a másodosztályban, még ha matematikailag nehéz is lesz, mert erről, hogy négy közvetlen kieső van, én még nem hallottam, és talán külföldi bajnokságokban sincs ilyen, úgyhogy most egyértelműen ez a cél, utána pedig meglátjuk, hogy nyáron hogy sikerül majd a csapatépítés.

Támadónk legközelebb volt csapata ellen bizonyíthat, hiszen a válogatott szünet után, pont Angyalföldön játszik bajnokit a BVSC. Az Illovszky Rudolf Stadionban március utolsó napján, húsvétvasárnap 17 órakor kezdődik a találkozó, melyre reméljük minél több BVSC szurkoló is kilátogat! (Szurkolói információk itt találhatóak)

Léderer Ákos

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay