Vagy még annál is több, valahol a fellegek környékén érezte magát minden BVSC érzelmű ember április 15-én este háromnegyed kilenc környékén a Margitszigeten. Ekkor vívták ki a lányok a sokat látott Hajós fedett, visszhangzó lelátói előtt, heroikus küzdelemben, az UVSE otthonában, hogy kilenc év után ismét bajnoki döntőt játszhassanak. Vagyis, hogy finálét játszhasson a klub, hiszen BVSC-s ként, minden játékosnak ez először adatik majd meg májusban!
Szeretjük ezeket az április 15-ket, időről-időre születik valami ikonikus BVSC-s győzelem ezen a napon. 30 évvel ezelőtt szintén emberfeletti küzdelem kellett hozzá, és mindenki teljes megdöbbenésére lett bajnok a Vasutas csapat a Komjádiban a Vasas ellen. Akkor a jelenlegi férfi szövetségi kapitány Varga Zsolt hirtelen halálban szerzett góljával lett meg az aranyérem, most pedig hasonló érzés lett úrrá az emberen, amikor Tóth Fruzsi fél pályáról elengedett labdája szállt, a veszett fejsze után kapaszkodó újpestiek, őrizetlenül hagyott kapujába.
Már a múlt héten 4195 nap után kivívott, Szőnyi úti UVSE elleni győzelem után is azt írtam, hogy az érzés maga maximális extázist váltott ki az uszodában, ez a siker, pedig földöntúli boldogságot. Az enyhe kifejezés, ha azt mondom a legmerészebb álmokat is felülmúlták a lányok ezzel a döntőbe jutással, így nem véletlen, hogy a meccs után sokat beszéltünk arról, mihez lehetne hasonlítani ezt a 8-6-os győzelmet, meg ezt a szezont. Hiszen ne felejtsük, ott voltak a lányok a legjobb négy között a Magyar Kupában, és 13-13-ról csobbannak majd medencébe a Szőnyi úton a Catalunya ellen, hogy az Eurokupában is kiharcolják a finálét.
Na, de vissza oda, ahol még a jóval esélyesebb lila-sárgák ellen soha nem nyert a BVSC, vagyis a Hajós fedettbe. Mindenki Gyufája megjegyezte, ő még talán nem látta ennyire boldognak Tóth Sanyit, aki maga a BVSC, és már sok nagy sikert megélt játékosként vagy vezetőként a klubbal. Dabrowski Norbi szerint most kellett volna beugrani örömünkben a meccs után a csajokhoz, mert a lányok is úgy ünnepeltek, mintha megnyerték volna a bajnokságot, de hát mégis, hogy néz az ki, ha már az elődöntő után a vízben landolsz.
Az biztos, ez a győzelem és az az út, amelyet a tavaly nyári alapozás óta bejárt ez a csapat, a teljesen megújuló szakmai stábbal, és a közel 70 százalékban új kerettel, az most még ép ésszel szinte fel nem fogható. Ritka az az együttállás, ami egy első éves csapatot így jellemezhet, de az elszántság, az akarat, a rengeteg munka és az a szeretet, ami árad egymás irányába, ha az ember csak egy kis időt eltölt a társaságukban, az tovább visz a megoldáshoz.
Tiba Peti fogalmazta meg, ő ezt a sikert ahhoz tudná hasonlítani, mint amikor 1993 tavaszán a Gerendás György által irányított BVSC volt első éves, és egy hatodik hely és edzőváltás után, a következő szezonban óriási bravúrral bejutott a Vasas ellen a Komjádiban a bajnoki döntőbe. Talán ez a párhuzam a lányok trénerének Béres Gergelynek sincs ellenére, akinek Gyuri személye szintén sokat jelent, és a meccs után azt mondta, ez egy bajnoki címmel felérő döntő. Gerendás György, pedig hosszú edzői karrierje alatt, és utána is, mindig kiemelte „az a hülye csapat, az őrült edzővel” az marad, neki a kedvence, az első három-négy év BVSC-je.
Volt szerencsém ott lenni szurkolóként, a fentebbi meccseken, de női csapatunk győzelmének ennyire még sosem örültem. A 2011-es BVSC kupagyőzelem abszolút a meglepetés erejével hatott, de akkor azért messze nem ismertem ennyire a csapatot, ráadásul azután a meccs után rendezték közvetlenül a férfi kupadöntőt, amelyet én közvetíthettem, és egész más állapotban van az ember, amikor dolgozik, és amikor szurkolhat.
Viszont ugyanaz a megmagyarázhatatlan érzés vitt ki a Margitszigetre, mint 1993-ban, vagy 1996-ban a Komjádiba, az emlegetett férfi meccsekre. Legbelül azt éreztem, hogy valami olyasmi történhet, amelyről nem szabad lemaradni, mert azt egy egész életre bánni fogom, így Zoli kollégámmal elcserélve a női jégkorong világbajnokság aznapi utolsó meccsét – ez itt a reklám helye, tessék jönni és szurkolni a magyar hokis csajoknak – beestem a kezdésre. Nagy élmény volt beülni a BVSC-s-ek mellé, már akkor családias hangulat lett úrrá rajtam, ahogy lehuppantam közéjük. Együtt megélni a történéseket a dobokkal, dudákkal felszerelkezett leghűségesebb drukkerekkel, a csupa mosoly BVSC lány utánpótlással, és a klub egykori legendáival Kisteleki Dórival, Pelle Ancsával, Kele Nikivel, felemelő.
Azután 53 másodperccel a vége előtt a számtalan blokk, hősies védekezés, hatalmas adok-kapok – amelyben, mint Lendvay Zoétól hallottuk, fontos volt, hogy mi adjuk most az elsőt – kapufás gólok, ötméteres hárítás után, jött az a momentum, ahol egyszer csak megmagyarázhatatlanul elkezdtem emelkedni a Hajós ritka kényelmetlen márvány padlójáról, és Dobi Dorinával együtt emelkedve, azt éreztem, hogy ez után a szabaddobás után, itt most kő-kövön, semmi nem marad. És nem is maradt, ahogy tőle tudjuk, neki a hátralévő időben könny nélkül a szeme, majd azután kicsivel később, már a társaké sem.
A győzelmi mámorban azután rohanás a csapathoz a partra, képek, interjúk, ölelések, majd egy önfeledt közös este és ünneplés, ahol végképp bebizonyosodott, mitől ilyen jó ez a szeretni való BVSC-s lánycsapat. Mert a vízben, a parton, az életben, a bulizásban, mindenhol az érződik rajtuk, hogy egymásért, mindenre képesek!
Folytatás májusban, amikor az Eurokupában is történelmet írhat a csapat, és vízbe ugorhat bajnoki döntőt játszani a világ egyik legjobb klubcsapata a Ferencváros ellen, annak az UVSE-nek a kiverésével, amely az elmúlt tíz bajnokságból, kilencszer játszott finálét, és nyolcszor lett bajnok. Köszönjük lányok ezt a csodálatos estét, 2026 április 15-ét!
Léderer Ákos
