Út a medencéből a civil életbe – interjú Takács Orsolyával

Országos szinten is jó példa lehet a BVSC kezdeményezése, miszerint még aktív játékosokat integrál be a civil életbe és a munkavállalók körébe. Takács Orsolya vízilabda szakosztályunknak adott interjújában mesélt a sport és munka kapcsolatáról.

Mesélj arról, hogy hogyan vezetett az út a medencetérből a BVSC irodájába és ott mit csinálsz pontosan?

A Testnevelési Egyetemen sportmenedzser szakon végeztem az alapképzést, még aktív sport mellett és most idén fejeztem be az MSc-t, amire úgy jelentkeztem, hogy a válogatottól már visszavonultam. Szerintem ehhez a szintű képzéshez már szükség volt több időre és energiára. Kiderült, hogy ez egy nagyon jól összerakott képzés, mert amit a BVSC-nél a mindennapokban látok, azt az egyetemen elméleti szinten tanultam. Amikor 2017-ben a hazai vb után bejelentettem, hogy a válogatottban nem játszom többet, akkor az már egy olyan elhatározás volt, hogy szeretném a civil életemet építeni. Már nagyon vágytam rá, hogy valami újdonság történjen velem a munka területén is. 2017 tavaszán beszélgettem erről a BVSC vezetőségének tagjaival - Szentpáli Gáborral és Tóth Sándorral, hogy tudnának-e ebben az elég komoly és nehéz változás során támogatni. Azt kell mondjam, így visszamenőleg is, hogy már abban a pillanatban is maximálisan mindenben a rendelkezésemre álltak. Ők rakták össze a fejükben, hogy amennyiben én nem szeretnék edzőnek állni – mert azt nem érzem a magaménak, inkább a szervezés, vezetés, ami engem érdekel –, akkor, hogy is lehetne elindítani ezt a folyamatot. Azt beszéltük meg, hogy amíg a klubban játszom, addig maradjunk itt az uszoda területén. Először ezt tanuljam meg, nézzem meg az alapoktól, hogy működik. Aztán meglátjuk, hogy ezt hova lehet bővíteni, szélesíteni és mennyire tetszik nekem. Tehát ez nem a végcél, hanem az kezdet volt.

Az uszoda működésével foglalkozom a mindennapokban. Igazából az a lényege a munkakörömnek, hogy a sportoló lemenjen az öltözőbe, a medencébe, beugorjon és eddzen és játsszon egy jót. Ennek feltételeit teremtjük meg mi, akár műszaki oldalról, akár az emberi erőforrás oldaláról. Idetartozik az uszodamesterek, gépészek felügyelete, koordinálása, illetve a medencének, az uszodának az egyéb szintű hasznosítása. Legyen szó akár bérlőkről, akár mérkőzésekről vagy csapatok érkezéséről, a mi feladatunk, hogy ezt nyomon kövessük, szervezzük és felügyeljük.

Jól érzed magad ebben a munkakörben?

Az első év inkább csak megfigyelés volt, úgy gondoltam, hogy én itt semmi hasznosat nem csinálok, nagyjából nélkülem is működne az uszoda. Ez egy eléggé sikerorientált sportoló esetében nem túl jó érzés, de ezt kezdeti nehézségnek fogtam fel. Azt tudom mondani mindenkinek, hogy nem lehet ugyanott elkezdeni egy új dolgot, mint ahol abbahagytam egy régit, úgyhogy az volt a tanuló év. Aztán a második évben már úgy éreztem, hogy van haszna, értelme és látványa is annak, amit csinálok. Nem egyformán ugyanannyi tennivaló van, de általában véve van és ebből nagyon sokat tanultam. Megtanultam azt is, hogy hiába fejeztem be a sportot akként, aki vagyok, aki voltam, egy új dologba nem lehet ugyanolyan szinten belevágni. Ugyanúgy meg kell tanulni, mint ahogy a vízilabdát is mindenki az alapoknál kezdi. Nincs máshogy a munka világában sem. Itt is az alapoktól kellett kezdeni és elfogadni, hogy rendben van, hogy én egy eredményes vízilabdázó vagyok, de itt én most egy ugyanolyan dolgozó ember vagyok, mint bárki más.

És nélkülözhetetlen is, hiszen a medence új megvilágítását például csak te tudod kezelni…

Igen, azt például én tanultam meg. Az egy új, izgalmas dolog volt, hogy ilyen szinten is bővül a BVSC és ezzel olyan színvonalú meccseket tudunk rendezni, hogy az nézőket vonz. Szeretnénk, hogy a vízilabda közönségszórakoztató legyen azon kívül, hogy a sportértéke évtizedek óta megvan. Most volt az évfordulója, hogy 120 éve játszották le az első vízilabda mérkőzést Magyarországon, vagyis a sportszakmai sikerek megvannak, de haladni kell a korral és érdekessé kell tenni, érdekesen kell eladni, ez ennek a része volt, ami egy nagyon jó újítás.

Akkor előkészíted hétközben a hétvégi meccset és egy ponton felveszed az úszódresszt, beugrasz a vízbe és ott folytatod?

Ez így van. A napi beosztások előkészítése a feladatom – ugyanis több szakosztály működik párhuzamosan, tehát mi nem szólunk bele, hogy miként osztják fel a medencét –, valamint a kommunikáció az uszodamesterekkel, azokkal, akik közreműködnek abban, hogy gördülékeny legyen az átállás. Amikor ennek vége van, akkor öltözöm, köpeny, fürdőruha és akkor egy másik főnök dirigál.

A csapat, Matyi ebben támogatnak, hogy mindkét oldalra ráláss?

Igen, sokszor éreztem a hatékony meg a jó oldalát is, hogy esetleg hamarabb tudtunk meg csapatszinten információkat mondjuk uszodabezárásról, áramszünetről, ami nyilván elért volna Matyihoz, de így egy gyorsabb csatorna is létrejött. Meg ha gyors segítség kell, akár játékosokkal, akár a csapat körül, akkor, ha van rálátásom, hatásom és kompetenciám, könnyebb megteremteni ezt a vonalat, mint a szokásos csatornán végig vinni, úgyhogy szerintem mindenképpen hasznos. Különben én nem a szakosztálynál, hanem a BVSC- nél dolgozom, de azért vannak bőven összekapcsolódások.

Az irodában mennyire kezeltek úgy, hogy hú, a Takács Orsi jön??

Nyilván először meglepetés volt – én meg úgy éreztem, hogy egy kis fekete ló vagyok –, hogy hát most ő itt mit fog csinálni, mit szeretne? Aztán szépen lassan beépültem, meg ők is elfogadták, hogy én ott sürgök-forgok körülöttük, meg mellettük. Biztos furcsa volt az elején, hogy egyrészt a semmiből megjelenik valaki, másrészt azért a BVSC-ből tudták, hogy ki került fel. Barátságosan, kedvesen fogadtak, mindenben segítettek, ha százszor kérdeztem, akkor százszor válaszoltak, úgyhogy sok segítséget kaptam.

Kezdődik a bajnokság nemsokára, ugyanúgy láthatunk a vízben, mint eddig? Matyi mindig mondja, hogy örömünnep, amikor a csapatban játszol.

Ezt jó hallani! Egy évre írtam alá megint, úgy éreztem a tavalyi év alapján, hogy ez még belefér, akár fizikálisan, akár mentálisan. Amíg szeretem, addig fogom csinálni és egyelőre jövőre még ez van, ugyanis nagyon sok pluszt ad. Most már ugye másképp, hogy nemcsak ez az életem. Egyrészt felüdülés, amikor délután visszaformálódom sportolóvá, másrészt azért ez a hobbim, a munkám és a kedvenc sportágam, úgyhogy mindig jó érzés, amikor meccs van! Az edzés az nehezebb, tehát amikor egy végig dolgozott nap után le kell mennem és azt mondja Matyi, hogy úszóedzés van, akkor azt annyira nem szeretem, de a meccsek azok jók. ?

Örüljünk ennek és reméljük még sokáig látunk a vízben itt a BVSC-ben.

Keresztes Noémi