Nehéz elhinni, de így van: klubunk legendája, a kétszeres Európa-bajnok, többszörös világ- és Európa-bajnoki érmes, sokszoros magyar bajnok, BEK-győztes asztaliteniszező, Rózsás Péter tegnap ünnepelte a 75. születésnapját. De tegyük is mindjárt hozzá, hogy a kor szerencsére nem látszik meg rajta, még mindig élénken emlékszik az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as években történtekre, és még mindig aktívan foglalkoztatja szeretett sportága, az asztalitenisz. A 75 év ellenére jó egészségnek és jó fizikai állapotnak örvend, ezért örömmel vette egyesületünk ügyvezető elnökének, Szentpáli Gábornak a meghívását, aki a mai napon köszöntötte az illusztris vendéget. Rózsás Pétert ez alkalommal nemcsak felesége, hanem asztalitenisz-szakosztályunk két vezetője, Herendi Iván és Lipovits Gyula is elkísérte.
Rózsás Péter nemcsak eredményeivel, hanem klubhűségével is beírta magát egyesületünk történelmébe. 1954-ben kezdett klubunk jogelődjében, a Vasútépítő Törekvésben játszani, mely egyesületet sosem hagyott el, pedig sokan hívták. Eleinte csak hobbiszinten játszott, de akkori edzője, Simon Béla szerencsére hamar felismerte a tehetségét, és leigazolta őt. Akkoriban az asztalitenisz Magyarországon még csak iskolai tornatermekben folyt, általában az esti órákban, amikor már nem zavarta diákzsivaj az edzéseket. A BVSC-s asztalitenisztörténelem a Kertész utcai iskolában kezdődött, majd az Újvidék tériben folytatódott. Aztán Szabó Antalnak, a vasutas szakszervezet akkori főtitkárának köszönhetően megépült a Szőnyi úton az ország, de talán egész Európa első asztaliteniszcsarnoka, amely létesítmény később számtalan sikernek volt a részese. És ezekből a sikerekből Rózsás Péter is kivette a részét. Eleinte játéksoként, majd vezetőedzőként, végül pedig a szakosztály vezetőjeként. A kiváló szakember – akinek például abban is nagy szerepe volt, hogy a későbbi magyar asztalitenisz aranycsapat oszlopos tagja, Gergely Gábor hozzánk igazoljon – oly sok mindent tett a klubunkért, hogy az utódok, Herendi Iván és Lipovits Gyula vezetésével tiszteletbeli elnökké nevezték ki őt. Így a BVSC-s kötődése még ma is – immár 64 éve - él. Így már érthető, miért volt természetes számára, hogy a február 19-i születésnapi meghívás alkalmával az asztalitenisz csarnokba ment. Oda, ahova évtizedeken keresztül nap mint nap járt, és oda ahol ma már minden gyerek Rózsás Péter szintű játékos szeretne lenni.
Mi pedig mit is kívánhatnánk neki e jeles nap alkalomból, mint azt, hogy még sok éven át kötődjön egyesületünkhöz, mert a nálunk fejlődő tehetségeknek szüksége van a hozzá hasonló példaképekre. Isten éltesse Péter bácsit!
