A labdarúgó Merkantil Bank Liga 24. fordulójában csapatunk a Kisvárda vendége volt. A találkozót 3-2-re elvesztette a BVSC-Zugló, azonban nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy sikerül ponttal távoznunk a listavezető otthonából, a két gólos előny azonban a meccs lefújására egy gólos hátránnyá változott.
Ősszel a 9.fordulóig egyedül a BVSC vallhatta magát veretlennek a Merkantil Bank Ligában, az akkori alkalmi III. Kerületi otthonunkban, hiába nyújtotta a csapat az őszi szezon egyik legjobb játékát, két rögzített szituáció és beadás után 2-0-ra a Kisvárda győzött. Ezúttal a Várkertiek számítottak esélyesnek, hiszen utolsó 7 meccsüket kivétel nélkül megnyerték és célba vették a történelmi nyolc győzelmet és a tíz meccses veretlenséget. Érdekesség, hogy két olyan csapat találkozott egymással, amelynél az egyik fél meccsein a legtöbb, a másikén pedig a legkevesebb gól születik, könnyen kitalálható, hogy a gólzápor nem a mi meccseinkre volt jellemző, lehet, hogy csak idáig. A BVSC-ből a rajtnál hiányzott Benkő - Bíró sárga lapok miatt, valamint Nwachukwu és Nemes, Megyeri kapus mellett. A várdaiaknál, akik otthon csak egyszer, a második fordulóban a Budafoktól szenvedtek vereséget, most mindössze öten kaptak szerepet az őszi kezdőből. A meccs jó hangulatáról csakúgy, mint két hete Szegeden, most is egy ötven fős hazai mag, és az oda-vissza több mint 600 km-er utazást bevállaló öt fős BVSC szurkolói csoport gondoskodott, a sárga - kék drapériák mögött. Le a kalappal fiúk. Mindezt meghálálva kiváló első félidőt produkált csapatunk, igaz az első helyzet még Matanovics előtt adódott, de Erdélyi bravúrral védett. Végig cseppnyi megilletődöttség nélkül játszott a BVSC, nem foglalkozva azzal, hogy az NB I-be való visszajutás toronymagas esélyese az ellenfél, amely ezúttal nyolc légióssal tűzdelte tele a kezdőjét, és amelynek keretértékével kevés csapat van csak köszönő viszonyban az NB II-ben. Pekár beadásai életveszélyesek voltak, és az egyik ilyen után a 30. percben Vinicius bólintott 8 méterről mesterien a bal sarokba. Sérüléséből nemrég visszatérő védőnk a második gólját fejelte a szezonban. (0-1)
És mindez nem volt elég. Három perc múlva szokatlan érzés lett úrrá a Vasutas drukkereken. Raul óriási hibája után, - akit nemrég családi gyász ért nagypapája elvesztése miatt és már az első félidőben lecserélt Révész Attila, - először a bajnokságban két góllal vezetett a BVSC. Az eladott labdáért Kocsis és Batai harcolt meg, a kapus Popovics még elsőre vissza tudott nyúlni, de azután érkezett Kocsis Bence, aki közelről a hálóba bombázott. (0-2) Az egyfejű kisvárdai kabalasárkány is csodálkozva törölgette a szemét, a félidő hosszabbításában azonban, ismét visszarántottak minket a földre, amikor Soltész István mesteri szögletet, az őszi meccsen is hasonló helyzetből eredményes Mesanovics bólintotta a kapunkba. (1-2) Ezzel együtt zsinórban negyedik bajnokiján tudott vezetni a BVSC, még ha volt is egy sejtésünk, megtartani nem lesz könnyű a vezetést, mert a Várdai Sárkány képletesen szólva lehet, hogy csak egy fejű, mint Süsü, de mostanában akárki is próbálkozik levágni a fejét, mindig visszanő neki. A szünetben újabb két csereként beálló kisvárdai közül, ezúttal a 195 cm magas Gyurkó helyzetével indult a második félidő, de ezután Székely beadása után nekünk hiányoztak a cm-ek, hogy Babós a kapuba bólintson, és olyat lássunk, amit még ebben a szezonban egyszer sem, három BVSC-s gólt egy meccsen. Popovics és a kapufa kiimádkozták Babós fejesét. Az 57. percben már 4 cserénél tartó hazaiak, mindent egy lapra feltéve támadtak, de elég meddő kísérleteik voltak csupán, és szemlátomást arra apelláltak, hogy a jól bevált rögzített helyzetekig és beadásokig eljussanak. Játékban állta a sarat a BVSC, de amikor már minden magas embert becserélt Csábi József a lehetséges légi párharcok megnyerése érdekében, a „jegenye” méretű ellenfelekkel szemben, a 83.percben Soltész István újabb remek szöglete után Chlumecky fejesből egyenlített. (2-2) A 92. percben pedig egy újabb szélről beadott labda okozta a vesztünket, bár ezúttal megvariálták a figurát a hazaiak és egy visszagurítás után Molnár Gábor lövése legalább nyolc ember között talált utat a jobb sarokba. (3-2)
A Kisvárda rövid időn belül a harmadik meccsét nyerte meg két gólos hátrányból, hiszen a Budafok és a Kozármisleny ellen is így tettek mostanában. Csapatunk a látottak alapján pontot érdemelt volna, de ahogy az őszi meccsen, úgy most sem sikerült az ellenfél rögzített szituációinak a levédekezése. Érdekesség, hogy a Várkerti Stadion a városban a négyes útról befelé jövet szinte minden körforgalomban, óriás méretű betűkkel hirdetett Filmes Kalandpark mellett található, az Andy Vajna utcában, így az is érdekelt bennünket a meccs utáni sajtótájékoztatón Révész Attilánál, hogy ezekhez a mostanában mesébe illő győzelmeikhez, hol írják a forgatókönyvet, és hogy lehet egy ilyen soknemzetiségű csapat egységét megteremteni, ahol jól láthatóan működnek az automatizmusok, főleg a pontrúgásoknál.
"Kísértjük a sorsot és most 2-0-s hátránynál olyat éreztem, amit Budafokon, vagy a Kozármisleny ellen nem, mert ott éreztem az erőt a csapatban, de most legalább öten-hatan a tudásuk alatt teljesítettek, ennek volt köszönhető a sok korai csere. Ha nem tudunk most gólt szerezni még a szünet előtt, akkor nem tudom sikerült volna-e visszajönni. Az egyenlítő gól után viszont úgy voltam vele, hogy csak idő kérdése, mikor szerezzük meg a győztes találatot. A hosszabbításban jött a csattanó, és az is külön motiváló volt, hogy nyolc győzelmet zsinórban, profi osztályban még soha nem ért el a Kisvárda. Top állapotban vagyunk és ezek a győzelmek olyan erőt adnak, hogy ha így folytatjuk nem lehet gondunk, és ezt az egységet az NBI-be is magunkkal tudjuk vinni. Ezek a külföldiek a hovatartozásuktól függetlenül szeretik egymást, és ez pluszt ad a magyar játékosoknak is. Bátran ki merem jelenteni, hogy csak a magyar játékosokban nincs meg az-az erő, hogy amikor nehézség van, akkor valaki vezérré előlépjen, mert inkább gépesített futballistákat nevelünk, és az NBI-ben ez tavaly nekünk hatalmas probléma volt. Ez az erő a külföldiekben jobban meg van, az angol nyelvvel mindenki elboldogul az öltözőben, a pályán pedig a magyar szavakat is megértik. Nem mese ez szerintem, háromszor nem lehet véletlenül fordítani két gólos hátrányból, illetve nem véletlenül említem, hogy ami nem volt meg az ősszel, az tavaszra velünk van, mert a teljes keret extra állapotba került, és mindegy kit teszünk be kezdőként, vagy csereként, az segíteni tud. A szakirodalom szerint a játékosok akkor lesznek jók, ha nem kell a játékhelyzetben gondolkodniuk, hogy mit csináljanak, hanem egy-egy csel,vagy beadás, automatán agyi terhelés nélkül magától jön, ez nagyban függ attól is, hogy azok a stílusjegyek, amit az edző megkövetel, az a következő öt-hat-hét hónapban beidegződésként ott legyen a játékosban. A mai futball kulcsa a mentális sebesség, ha ez megvan, onnantól a kivitelezésre kell koncentrálni és nem arra, hogy milyen helyzetet oldjak meg, ezért gyakoroljuk sokat ezeket a szituációkat, ha tízből, öt-hat labda oda jön ahova tervezzük, akkor a be mozgásainknak, a gyakorlásnak és a képességeknek köszönhetően, jó esély van rá, hogy bepattanjon a labda. Főleg, ha mint most is, az ellenfél területvédekezést alkalmaz, ennek a feltörésére pedig a mi bemozgásaink, leválásaink és pontrúgásaink alkalmasak. Olyan sokan megyünk arra a kis területre, amelyet készülünk megnyitni és ahol az ellenfél is tartózkodik, hogy a tömeg és a mozgás energiája azt fogja eredményezni, hogy ha jól rúgjuk be a labdát, akkor biztosan eltalálunk valakit, akiről bepattan a labda."- nyilatkozta Révész Attila.
Csábi József vezetőedzőnket érthetően nem játékfilozófiai kérdésekkel bombáztuk a meccs után, hiszen nagyon csalódott volt az elszalasztott lehetőség miatt. Inkább azt kérdeztük, hogy ősszel javarészt az egy gólos előnyt sikerült megtartani, de legalább egy pontot mindig megőrizni, tavasszal viszont többször is kikaptunk vezetésről, ráadásul 2-0-nál, levegőben lógott, egy hatalmas bravúr lehetősége.
"Ez egy klassz mérkőzés lehetett volna, de egy komoly csapatnak nem szabad a 47. és a 92. percben gólt kapnia. Ez nem azt jelenti, hogy komolytalanok vagyunk, de, hogy rutintalanok, az biztos. Ezeket a szituációkat akkor is le kell tudni meccselni, ha tudjuk, hogy a Várda nem a mi kategóriánk és ez leginkább a kispadról érkező játékosoknál látszott. Két meccsen öt gólt kaptunk pontrúgásból a Kisvárda ellen, pedig elég sokat gyakoroltuk mindezt, a végén a magas embereket cseréltem be, mert tudtam, hogy jönnek a pontrúgások, de hiába, ez nem párosult ma minőséggel. Pedig amit elterveztünk az ült, és nem tudtak játékban fölénk kerekedni, hiába óriási a különbség a célok és a lehetőségek terén. Már a góljaink előtt jól ültek a kontráink, az üres területek megjátszása, és mindenképpen jobban tudtunk volna meccselni, ha megtartjuk a szünetig a két gólos előnyt. Várdán vezetni nem egy rossz dolog, de éreztük, hogy az egyébként sem alacsony csapatukon mennyit dob még majd, hogy több közel két méteres játékost be tudtak hozni. Ezeket le kellett reagálni és ezért vittem be magas embereket, de azt látni kell, hogy az átlagmagasságuk jócskán az NB II fölött van és ez nem csak nekünk okozott kellemetlenséget, hanem mások ellen is szereztek így gólokat."
A két labdaügyes és nagyon jól játszó játékosunkat Kocsist és Pekárt hoztad le, még is nem érezted azt, hogy ha fent tartod őket esetleg egy harmadik gólt rá tudunk rúgni a hátralévő időben?
"Mindketten nagyon nagy melót tettek bele a mai meccsbe, de azt éreztem, hogy kell a frissesség és a fizikum a végére. Sajnos ennek van egy filozófiája, amikor kapsz már két gólt fejesekből pontrúgás után, akkor próbálod ezt mindenképpen elkerülni és arra koncentrálsz, hogy nehogy megint ugyanaz történjen. De ezt az ellenfél is tudja, és egy bepasszt beletettek a szabadrúgás után, azután lehet mondani, hogy szerencse kérdése-e, vagy sem, de nyolc ember között vagy mellett ment el a labda én azt se láttam igazából, hogy hol van. Nyilván fájó ez a meccs és nehezen is dolgozom fel egyelőre, mert sokkal több volt benne, és 2-2-nél nem is éreztem, hogy ebből vereség lesz. Nem könnyű a helyzet, de ez az én csapatom, ősszel nagyon feszesen lehoztuk a meccseket legalább döntetlenre, ha vezettünk, ez egy szép edzői feladat, hogy visszataláljunk arra az útra, amin akkor jártunk, de nincs időnk keseregni, mert egymás után jönnek a feladatok."
Méghozzá a következő feladat a szomszéd rivális, de szintén más célokért küzdő Vasas. Ha még valaki nem értesült volna róla, az előzetesen tervezett vasárnap délutáni kezdés helyett, televíziós mérkőzésen Húsvét hétfőn 16:00-tól tehát szomszéd kerületek derbije a Szőnyi úton. Minden BVSC szurkoló támogatására óriási szükség van!
