Bravúros idénykezdet után jöhet a folytatás

Bravúros idénykezdet után jöhet a folytatás

Aki ott volt láthatta, aki nem, az bánhatja, NB II-es labdarúgó csapatunk tavaszi szezonnyitó mérkőzését. A Szőnyi úti 1-0-s győzelem az ETO FC Győr ellen, az első nagy bravúrja volt a 22 év szünet után a másodosztályba feljutó klubunknak.

Az utolsó ehhez hasonló BVSC-bravúrt – természetesen nem elfeledkezve, a mostani csapat ezt megelőző négy győzelméről – talán bő két évtizeddel ezelőtt, az akkor már ezer sebből vérző, és megszűnés szélén táncoló együttesünk vezetőedzője Simon Tibor, így kommentálta 2001 májusában a Nemzeti Sportban, miután a Nyíregyházát verte 3-0-ra a vasutas csapat. „A nyíregyháziak három játékosának havi jövedelme annyi, mint nálunk az egész csapaté. Ennek ellenére bebizonyítottuk, hogy jobb és értékesebb játékosok vannak a keretünkben, mint az övékében.”

Érdekesség, hogy most az a Szekeres Tamás irányította a BVSC-t, ráadásul a kispesti debütálása után először hazai pályán, akinek ferencvárosi csapattársa volt a korábban tragikus körülmények között, 36 évesen elhunyt egykori játékos-edzőnk Simon Tibor.

A BVSC élére november végén kinevezett egykori válogatott labdarúgóval, de újonc edzővel, Szekeres Tamással beszélgettünk.

Amikor a játékvezető lefújta az összecsapást, valami olyasmit kiálthattam világgá, hogy „Hölgyek, urak, hát ezt hitték volna?” Te hitted volna azok után, hogy egy héttel korábban még 6 gólt kapott a csapat a Honvédtól?

Persze – mondja szinte magától értetődő magabiztossággal a vezetőedző – de ezt nem azért mondom, mert így lett, hanem mert minden meccs más. Azt nem mondom, hogy örültem egy hete a kispesti meccs után, de nem is voltam annyira elkeseredve, hiszen egy egész más taktikát gyakoroltunk ott, és a harmincadik perc után, mint egy dominó az első hatalmas egyéni hibát követően, jött a következő, azután sorban a többi, és végül teljesen leamortizáltuk magunkat. Viszont most sem szabad a fellegekben járnunk, mert ahogy a csapatnak is ecseteltem már az elemzésnél, ez a meccs is lehetett volna 3-0 oda. Az viszont, hogy most ennyire fegyelmezettek tudtunk lenni, ellentétben az egy héttel ezelőtti meccsel, az jó visszajelzés volt a csapattól. Nem szabad elhallgatni, hogy szerencsénk is volt a Győr ellen, de vannak olyan találkozók, amikor az a munka és energia, amit belerak egy csapat a meccsbe, sikerre vezet.

Azért gondolom alaposan megünnepeltétek a sikert?

A csapat biztosan, de én akkor szeretek ünnepelni, ha van miért, és most még ez korai lenne. Kemény munkával és szerencsével nyertünk egy meccset, én pedig szeretem helyén kezelni a dolgokat. Motivációt azért sokkal könnyebb egy Győr ellen szerezni, amelyről tudod, hogy papíron jobb nálad, mint egy hozzánk hasonló játékerőt képviselő együttes ellen.

Egy valakire külön kitérnék, ő pedig a kapus Csenterics Adrián, aki egy hét alatt a teljesítményét illetően teljes átalakuláson ment keresztül, hiszen most hétvégén a három bravúrja mellett, nagyon magabiztos teljesítményt nyújtott.

A fiatal játékosok sajátja, hogy egyszer fantasztikusan kijön nekik a lépés, másszor viszont az első hibától összeomlanak és sorra jön a többi. Mivel ismerem a képességeit, és bízom benne, tudom, hogy lesznek olyan meccsek, amikor miatta fogunk kikapni, de sokkal több lesz az olyan, amit miatta fogunk megnyerni. Mivel fiatalon még a játékosok nem rendelkeznek jelentős önbizalommal, én arra hívtam fel a figyelmét, hogy ha le tudja csökkenteni az első tizenöt-húsz percben a kockázatos megoldásai számát, helyette pedig a biztosakat választja, akkor olyan magabiztossá válhat, amire lehet a meccs hátralévő részében építkezni. 

Te mikor érezted azt, hogy ez a mérkőzés nyerhető, mert az első félidő második felében nagyon ránk jött az ellenfél, még is mi lőttük a gólt – méghozzá nem is akármilyet, hanem egy tudatosan felépített támadás végén talált be Tóth Milán – ,a második félidőben pedig, mintha a teljes idegeskedés lett volna úrrá az ellenfélen.

Azt éreztem én is, hogy az idő előrehaladtával egyre inkább elbizonytalanodott az ellenfél, mi pedig egyre magabiztosabban védekeztünk. Ennek ellenére a 95.percben egy olyan hibát követtünk el, ami ezen a szinten már ritkán szokott előfordulni, két védőnk egyszerre lépett ki egy támadóra egy kirúgásnál és a beinduló embernek tárva-nyitva hagytuk a kapunkat. Ilyen hibát nem lehet véteni, mert ezt legközelebb egészen biztosan megbünteti az ellenfél.

Egyetlen meccse volt az ősszel a csapatnak, amelyen kijelenthetjük, hogy lefociztak minket, az pedig, a győri találkozó volt. Azzal te foglalkozol, hogy mondjuk az ellenfél kerete értékben hányszor erősebb a mienknél, hogy olyan játékost szerződtettek, akit Magyarországon talán csak a Ferencváros tudna megszerezni rajtuk kívül, és az után például, hogy már minden játékosunkat beárazták, még mindig kieső helyre teszi a BVSC-t az ebben a témában mértékadónak tekintett külföldi internetes szakportál?

Abszolút nem foglalkozom ezzel, én úgy gondolom, hogy ebben az osztályban közel vannak egymáshoz a csapatok. A keret erősségeket figyelembe véve, lehet, ha tízszer játszanánk a Győrrel, ötször kikapnánk, játszanánk három döntetlent, és nyernénk kétszer, de én fontosabbnak gondolom, hogy jól megválasztott taktikával, és jó csapatjátékkal nagyon sok különbséget el lehet tüntetni, még ha valamikor, pont az egyéni képességek is döntik el a mérkőzést.  A győriek hosszú távra készülnek, és akkor is azt a focit játsszák, még ha mondjuk ezt a pálya talaja nem is teszi teljesen lehetővé, ami az ő stílusuk, és ami majd az NB I-ben könnyen lehet, hogy kifizetődőbb lesz, mint itt, ahol többségében abból áll a sok esetben eredményes taktika, hogy az ellenfél játékát elrontsuk. Mi például nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megtehessük azt, hogy a következő évekre készüljünk, nekünk akár célfutballal is, de gyűjtögetni kell a pontokat a bennmaradáshoz.

A téli átigazolásokat és felkészülést figyelembe véve, hogy érzed, minőségben erősödött a keretünk?

Azokon a posztokon, ahol szerettünk volna erősíteni, úgy érzem, hogy sikerült, meglátjuk ez mire lesz elég. Van még persze olyan poszt, aminek a megerősítésén még mindig gondolkodunk, és előfordulhat, hogy beesik valaki, de most már alapvetően nem sok annak az esélye, hogy új játékosok jönnek. Látva, hogy a csapat mindössze 12 gólt rúgott, a támadószekcióba kellett elsősorban erősítés, de az új játékosok érkezése még nem jelenti azt, hogy biztosan több gólt is fogunk tavasszal rúgni, de legalább az esélyünk erre nagyobb lesz.

Mi eddig csak olyan mérkőzést tudtunk megnyerni, amelyen nem kaptunk gólt, mondhatni, hogy most is ez lesz várható, és 4-3-as meccsekbe ne reménykedjenek a szurkolók?

Nem hiszem, hogy egy nagyon nyílt játék elvárható lenne tőlünk abban a helyzetben, amikor négy csapat esik ki az NB II-ből. Más lenne a helyzet két kiesőnél, de itt annyira közel lesznek egymáshoz a végén a csapatok, hogy egy-egy ponton is múlhat a bennmaradás. Volt védőként egyébként is ragaszkodom a stabil védekezéshez, hogy ezen kívül mennyi energia marad még a támadásra, az ellenfél függő is. Lesznek olyan meccsek, amikor nem csak 25-30 %-ot lesz nálunk a labda, és akkor kezdeményezőbbek leszünk. Arra törekszünk, hogy gyorsfutás tartományban, sprintszámban és sprinttávolságban javuljunk, mert azt tapasztaltam az előző félévben, hogy az NB II-höz mérten a futómennyiségünk rendben volt, de az említett szegmensben le voltunk maradva, ez pedig a helyzetszámmal is összefüggésben van, amelyet, ha növelni tudunk, akkor a nagy számok törvénye alapján a gólmennyiségünk is javulhat.

Eltérő stílusú, de három közvetlen riválissal találkozunk a következő fordulókban. Azok után, hogy a csapat begyűjtött egy nagy skalpot mit várhatunk ezektől a meccsektől?

Kiélezett harcot, nagy csatákat. Az őszi szezonban kevés önbizalommal léptek pályára a fiúk, az első bekapott gól után megbénult a csapat, és ha valamire jó volt ez a győzelem, akkor arra mindenképp, hogy az önbizalma a játékosoknak a helyére kerüljön, és egy ilyen siker után jobban hisznek magukban és a társaikban.

Erre külön próbálsz figyelni, hogy a csapat szellemiségét tekintve, ha erősebb is az ellenfél, akkor is igazi harcosok menjenek ki a pályára?

Amit talán át tudok adni, hogy ha rám néznek akkor nem egy kezeit feltartó, gyáva edzőt látnak, hanem egy olyan embert, aki minden idegszálával győzelemre törekszik, s ebből talán ők is erőt tudnak meríteni. Nem tudom megváltoztatni a játékosok habitusát és beléjük táplálni az agresszivitást, a feltétlen győzni akarást. Hatni tudok rájuk, de kis nyusziból nem tudok oroszlánt varázsolni, csak egy harapós nyuszit maximum. Sok harapós nyuszival, pedig már sokat lehet előre lépni. Alapvetően azt szeretném, hogy mindenki abból a tulajdonságából hozza ki a legtöbbet, amiben átlag feletti.

Soroksáron akkor sok harapós nyuszi fut majd ki a pályára?

Ha rajtam múlik kevés lesz a nyuszi, de harapósnak harapósak lesznek. Komolyra fordítva a szót, ha egy edzőnek motiválnia kell egy NB II-es csapat játékosát, akkor az baj, engem soha nem kellett motiválnia edzőnek, még ha egy ilyen edzőre emlékszem is, Verebes Józsefre.

Akiről azt mondják, hogy ennek nagymestere volt.

Ő ebben zseniális volt. Amikor 22 évesen meghívott először a válogatott keretbe és rögtön be is tett a kezdőbe, akkor mondott három olyan mondatot, hogy attól úgy mentem ki a pályára, hogy itt kő-kövön biztosan nem fog maradni. Sok múlik ezen is, de még fontosabb, hogy a játékos fel legyen úgy készítve fizikálisan is, hogy azt érezze, gyors, erős, és bízik magában.

Akkor elmondható, hogy a télen egy erőtől duzzadó BVSC-t sikerült összerakni?

Ez mindig attól függ, hogy jönnek-e az eredmények, így ezt majd kérdezd meg az utolsó bajnokit követően. Az biztos, hogy sokat dolgoztunk azért, hogy eredményesek legyünk.

A következő fordulókban is minden bátorságára szüksége lesz a csapatnak, hiszen közvetlen tabella szomszédok ellen, amolyan hat pontos meccseket játszik együttesünk. Először vasárnap 14 órától Soroksárra várjuk szurkolóinkat, hogy minél többen buzdítsák a BVSC-t. Jövő hét szerdán azután Szombathelyen pótoljuk be a futballőszről hátra maradt meccsünket, legközelebb hazai pályán pedig február 18-án a Budafok ellen láthatjuk labdarúgóinkat.

Sok sikert kívánunk! Hajrá, BVSC!

Léderer Ákos

Fotók: Szűcs Attila

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay