
Az év utolsó napjaiban, kellő távolságban az ősz történéseitől és már csak néhány napra a rohamléptekkel közelítő folytatástól Csábi József vezetőedzőt faggattuk, milyen érzésekkel hagyja maga mögött 2024-et. Különösen azok után, hogy harmadik BVSC-s korszakának – az első vezetőedzőként – első fejezete, eddig több mint reménykeltően alakul.
A BVSC-Zugló, amely tavaly 22 év után került vissza a profi magyar labdarúgás vérkeringésébe, második szezonjában az előkelő 6. helyről várja a Merkantil Bank Liga tavaszi folytatását. 2024 őszén, az NB II-ben legtovább, 8 fordulós veretlenséggel indított egy csapat. Egyetlenként a mezőnyben, ez a budapesti klub mondhatta el magáról, hogy egyaránt legyőzte a fél távnál feljutó helyen lévő első és második helyezettet is. Hogy a legkevesebb gólt az a csapat kapta – igaz, a legkevesebbet is lőtte –, amelyik a mezőnyből egyedüliként egyetlen meccsét sem tudta a saját stadionjában játszani. Hogy ez a csapat a meccsei közel két harmadán egyáltalán nem kapott gólt, és hogy kedvenc eredménye az 1-0 volt, mindig abban a leosztásban ahogy azt az edzők is szeretik, az ő javukra. A fenti állítások csak egy csapatra igazak a Merkantil Bank Liga 2024-es mezőnyében, ugye kitalálták már melyikre.
Ha 2024-et nézzük, akkor neked ez az év Barcikán kezdődött, eljátszottál-e a gondolattal, hogy akár veled is állhatna most feljutó helyen a Kazincbarcika?
Az jobban esik, hogy ez nem csak nekem jutott eszembe, hanem ottani volt kollégák is hívtak, és többen úgy vélik, hogy az alapok letételében, gondolok itt néhány akkori kiszemelt megszerzésében, akik azóta is alapemberek, talán volt némi szerepem. Viszont azzal foglalkozni, hogy velem miként szerepelne ez a csapat, az egy teljes fikció. Ahogy nyáron is mondtam, nagyon jól éreztem magamat Barcikán, de azóta sem bánom, hogy akkor úgy döntöttem, inkább valami új kihívás mellett tettem le a voksomat.
Akkor még csak annyit a Barcikáról, téged meglepne, ha feljutnának? Mert bevallom, engem annyira nem, főként ahogy sok helyen tekintenek most óriási meglepetésként a második helyükre?
Ahogy azt az ellenük való győzelmünk után is említettem, ez egy nagyon jól kialakított csapat, a tengelyben nagyszerű húzó emberekkel, több válogatott játékossal, vegyítve remek fiatalokkal. A meghatározó játékosok teljesítményét, és ha a csapat játékát nézem, az alapján talán nem lenne meglepetés, és az ősszel rá is szolgáltak erre a helyezésre, viszont, ha a keret nagyságát vizsgáljuk, akkor egy Vasas vagy egy Kisvárda, jóval bővebb keretből gazdálkodhat, és egy-két meghatározó játékos kiesését már nem biztos, hogy tudnák Barcikán pótolni. A sérülések, eltiltások, hullámvölgyek nem kalkulálható dolgok, és ezek hosszútávon általában minden csapat életében előfordulnak, innen nézve pedig összetett kérdés, hogy a végén ki tud odaérni feljutó helyre. Ehhez pedig elengedhetetlen a megfelelő minőség a padról is, így, ha egy mondatban kellene erre válaszolnom, akkor én azt mondanám, hogy nekem meglepetés lenne a Barcika feljutása.
Még egy mondat az NB II másik féltávnál feljutásra álló csapatáról, méghozzá az éllovas Kozármislenyről. Az ő szereplésük nagyobb meglepetés, mint a volt csapatodé?
A két keret összehasonlítása alapján mindenképp. Gratuláció mindkét csapatnak, Erős Gabiéknak Barcikára és ha lehet még nagyobb gratuláció Pinezits Mátééknak és az ottani vezetőknek, az első helyhez Mislenyben, mert az ő szereplésük számomra még nagyobb meglepetés. Hozzáteszem nem annyira rendkívüli dolog, hogy az NB II-ben a feje tetejére áll a világ, ennek a másik végletét is látjuk, például a Honvéd esetében.
És akkor itt érkezünk el magunkhoz, mert hogy mi vagyunk az egyetlen együttes a mezőnyben, amely mindkét feljutó helyen álló csapatot, a Kazincbarcikát és a Kozármislenyt is legyőzte!
Biztos, hogy másnak ez nem sikerült?
Biztos.
Ráadásul mindkétszer idegenben. Azt tudtam, hogy az elsőnél és a másodiknál is nyertünk, de azt nem, hogy ez másnak nem sikerült. Úgyhogy, ha magunkra kanyarodunk, akkor erre lehetünk büszkék, meg összességében is az őszre, főleg, ha azt nézzük, hogy amikor nyáron idekerültem, akkor még nem lehetett tudni, hogy egyáltalán nem fogunk játszani hazai pályán. Nem régiben a Sportrádiós interjúban is említettem, amikor a nyáron megegyeztem a klubvezetéssel, akkor egyből elkezdtem nézegetni a csapat tavalyi meccseit, a játékosstatisztikákat, és az elsődleges szempontom az volt, hogy ha azt akarjuk, hogy ne legyen körömrágós szezon a következő, a bennmaradást illetően, akkor nem kaphatunk hátul sok gólt, tehát a stabilitást kell elsőként megteremteni. Mindenképpen megemlíteném, hogy az én beintegrálódásomban és a játékosok megismerésében nagyon nagy segítségemre volt a klubigazgató Kisteleki István személye. A jó rajt az első négy meccsen ugyancsak, amit mind idegenben játszottunk, közte egy utólag már mindenképpen bravúrnak nevezhető kazincbarcikai győzelemmel. Szezon közben rendszert is váltottunk, miután az első öt-hat forduló után eldőlt, hogy jönnek fiatalok Újpestről, és közülük ketten is alapemberek lettek, ez az átalakulás is szerintem sikerült.
Ha már említetted a Sportrádiós interjút, ahol biztosan nem finomkodtak velünk, az a Nemzeti Sport szezonértékelő cikke volt, ahol az a konklúzió került a papírra, hogy aki jó NB II-es futballt szeretne nézni, az véletlenül se a mi meccseinkre jöjjön, ehhez mit szóltál?
Olvastam a kritikát, és csak annyit kérdeznék, a cikk szerzőjétől, hogy adjon tanácsot melyik csapat meccseire menjek? Szívesen várom a tippjeit, hogy tartósan látványos futballt itt az NB II-ben hol láthatok, mert én a Kazincbarcika meccsein kívül mást nem nagyon tudnék mondani. Tisztában vagyunk természetesen a hiányosságainkkal, de talán a Gyirmót, a Vasas, a Honvéd, vagy a Kisvárda elleni meccseinkkel nem kell szégyenkeznünk, még úgy sem, hogy ezek többségén nem is tudtuk nyerni. Látjuk mi is, hogy a támadó játékunkon javítani kell, de egy olyan csapat meccseiről nyilvánosan lebeszélni az embereket, amelyik egyetlen csapatként tavaly feljutott a harmadosztályból és végül bennmaradt, idén pedig a második szezonjában hatodik helyen zárja az őszt, túlzásnak érzem.
Nekem meg az jutott eszembe, hogy elégedett lennék egy ugyanilyen „nézhetetlen” teljesítménnyel elért hatodik hellyel a végén, nem tudom te, hogy vagy vele?
Igen lehet rajta lamentálni, hogy látványosan, szépen játsszunk és kikapjunk, vagy szenvedve, de nyerjünk, és nyilván kereshetjük a köztes állapotot is. A Kisvárda ellen például annyi helyzetünk volt, mint 3-4 meccsen összesen, és az ellenfél mégis két szögletből, két gólt rúgott, pedig az egyik legjobb meccsünk volt. Továbbra is az a célunk, hogy a professzionális magyar futball 28 csapatos szűk elitjébe jövőre is beletartozzunk. Ezért nekem elsőként az eredményeket kell néznem, utána pedig azt, hogyan tudunk fiatalokat beépíteni a csapatba. Ha van egy stabilitásod, kiegyensúlyozottságod, rendszerben, taktikában, mentalitásban, akkor egyszerűbb a dolgod, mint egy kapkodó világban, ahol hétről-hétre végleteket élünk meg.
A BVSC húzta legtovább az NB II-ben veretlenül, azután jött egy négy meccses nyeretlenség, és a végén három újabb kapott gól nélküli meccs, lehet azt mondani, hullámvölgy mentes ősz volt ez, vagy az a négy meccs annak tekinthető?
Az én edzői tapasztalatom az, hogy egy hullámvölgy sokkal összetettebb problémákat hoz felszínre, mint amit mi esetleg megtapasztaltunk most az ősszel. A megtervezett szakmai munkát végre tudtuk hajtani, Bacsa Patrik kidőlésén kívül nem sújtott bennünket tartós és sokakat érintő sérüléshullám. Háromszor kaptunk ki összesen, ez önmagában nem sok, és egyik alkalommal sem vert seregként távoztunk. A Kisvárda meccset már említettem, a Vasas meccsről meg most mit mondjak, kezdjek el bírózni, inkább nem fogok, ami számomra kimondott kudarc, olyan egy meccsünk volt, a Tatabánya elleni, ahol szintén két szögletből kapott góllal kaptunk ki, de ott a második félidő elfogadhatatlan volt.
Ha már Tatabánya, mert a szezon végére az lett a második otthonunk, ha szőrszálhasogató akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy hiányérzetünk abban lehet, hogy a nem hazai „hazai” győzelem hiányzott a szezonunkból.
Így van, ez nem szőrszálhasogatás, a hazai győzelem nagyon hiányzott. Még ha a saját magunk fészkéből is teszed fel a kérdést, muszáj azt látni, hogy mi volt az, ami nem működött. Voltak jól összerakott mérkőzéseink, akár taktikában, akár labdabirtoklásban, és voltak minden meccsen öt-tíz perces rövidzárlataink. A támadójátékunk, pedig, átütő eredményességgel egyszer sem párosult. Persze jól néz ki, hogy a meccseink közel két harmadán nem kaptunk gólt, és ötször nyertünk 1-0-ra, de nyilván a padon nekem is nyugodtabb lett volna az életem, ha kettő, vagy három nullánál azon kell gondolkodnom, hogy még több fiatal játékost beküldjek és ne életem leghosszabb öt percét éljem át, mint mondjuk a Honvéd meccs hosszabbításában.
Egy picit az ünnepek utáni időszakról és a csapatra váró megpróbáltatásokról mesélj.
Február 9-én kezdődik a bajnokság, valamivel több mint egy hónapunk lesz a felkészülésre, ez nagyon rövid idő, ezért a bajnokság utáni részt, vagyis a decemberi munkát elnyújtottuk, és csak később kaptak pihenőt a játékosok. Január harmadikán pedig egy csonka héttel már folytatjuk is a munkát. Lesz lehetőségünk egy hetet Törökországban edzőtáborozni, amit azért tartok fontosnak, mert tapasztalatot szerzünk, és NB II-es csapatnak ritkán adatik meg, hogy más futballkultúrákból érkezőkkel összemérje az erejét. Az is egy speciális felkészülést igényel, hogy azok után, hogy ősszel csak idegenben játszottunk, most meg kell tanulnunk sorozatban otthon játszani, és lehetőleg valódi hazai pályán, minél több meccset nyerni, mivel a hatodik hellyel, evés közben jött meg az étvágyunk.
Azt tudom, hogy sosem emelsz ki, se pro, se kontra játékost, így a beszélgetés végén, jöjjön meccsek szintjén a slágerlista, más-más megközelítésből. Előtte viszont az, hogy mit tartasz a csapat legnagyobb erényének?
Ezt már egyszer említettem, hogy mennyire kellemes csalódás volt, hogy ez a csapat fejben nagyon erős, és roppant gyorsan tanul. Vagyis minden edzésen, meccsen meg akarja csinálni azt, amit eltervezünk, lehet, hogy nem mindig sikerül, de hogy borzasztóan akarja, az látszik. Ez ugyanakkor a futballnak csak a megtervezhető, megszervezhető és fegyelmezetten végrehajtható része, ami ezután jön, az a kreativitás. A hibajavítás nálunk szerencsére gyorsabban megy, de a játékhelyzetek megoldása, a kapu előtti döntésképesség fejlesztése és a hiányosságok kiküszöbölése az egy hosszabb folyamat.
Melyik volt az ősz legbosszantóbb pillanata?
Volt két 2-2-es döntetlenünk, ahol mindkétszer a túlórában kaptunk gólt, Békéscsabán és Gyirmóton. Mindkét meccsen a kezünkben volt a találkozó, ha mindenképpen dönteni kell, talán legyen a gyirmóti, bár azzal a lövéssel, amiből az ellenfél egyenlített, nem nagyon lehetett mit kezdeni!
Jöjjön a legkatartikusabb pillanat!
Itt is kettő jut az eszembe, a volt csapataim elleni győzelmek. A Honvéd elleni utolsó másodperceket, amikor négyszer mentettünk a gólvonalról, azt sose felejtem el, és Kazincbarcikán meg tudtunk nyerni egy nagyon nehéz mérkőzést, egy kiváló csapat ellen, ráadásul két nappal korábban ment férjhez a nagyobbik lányom.
Akkor ez legyen döntetlen, úgyis abból játszottuk a legtöbbet a szezonban! Melyik meccs után volt a legnagyobb hiányérzeted?
Bár az eddigiekből a Tatabánya elleni tűnhetett annak, de ott az első félidővel nem volt olyan nagy problémám, és két hibából kaptunk két gólt. A Soroksár elleni 0-0 alkalmával az utolsó negyedórát leszámítva nem azt kaptam, amit vártam. A Soroksár ott olyan helyzeteket hagyott ki, amiből a Kisvárda például egyet sem alakított ki ellenünk, mégis nyert, úgyhogy az utolsó bajnokinkat mondanám.
Végezetül jöjjön a legpozitívabb meglepetés, ami nekem a Fehérvár elleni edzőmeccsen mutatott játék volt, különösen az első félidő?
Én itt most nem emelnék ki egy meccset, hanem megköszönném az egész félévet a csapatnak, a szakmai stábnak, és a vezetésnek. Ha már Vasutas csapat, mi voltunk az a nagyon gyorsan sínre álló vonat, amely megtanulta, hogy melyik vágányon kell közlekednie, és arról nem tért le, ha le is fékezett néha, de mindig haladt tovább, nem száguldottunk látványosan, de végig tettük a dolgunkat. Az pedig a csapat moráljáról mond el mindent, hogy aki pedig új érkezőként felszállt erre a vonatra, arról nyugodtan mondhatom, hogy olyan gyorsan beilleszkedett közénk, hogy nem nagyon akar leszállni róla.
A továbbiakban is hasonló sikereket kívánunk a csapatnak! Hajrá, BVSC!
Léderer Ákos