Felnőtt női labdarúgóink, csütörtök este edzésidőben, az MLSZ csoportbeosztásának és sorsolásának köszönhetően, már a szezon elején tétmeccsen találkoztak egymással. A ¾ pályásnak tervezett, de valójában „két pályás” mérkőzésen, 2-2-es döntetlen született. A részletekből kiderül, hogyan hasonult meg saját magával Soós Olivér, aki mindkét csapat edzője, tehát nem volt egyszerű feladat számára, hogy egymás ellen irányítsa tanítványait.
Mielőtt néhány tippmix huszár dörzsölné a tenyerét, hogy biztosan megbeszélt eredmény született a BVSC I – BVSC II bajnokin, el kell keserítsem őket, szó sem volt ilyesmiről. Sem edzői utasításként, nem hangzott el ilyen mondat az öltözőben, sem a csajok önérzete nem engedte volna, hogy lepapírozzák az x-et.
Izgalmas és teljesen „fogyasztható” meccset játszottak a lányok, és a pártatlanság jegyében Jakab Zoltán szakosztály vezető is árgus szemekkel felügyelte a játék tisztaságát. Ami rendhagyónak nevezhető, az inkább az volt, hogy az első félidőt még szokásos műfüves pályájukon, a másodikat viszont, az időközben beeső BVSC Old Boys bajnokija miatt, a Tatai úti labdarúgó utánpótlás bázisunk, válogatott szintű gyepszőnyegén játszották a lányok.
A rendhagyó bajnokin, már a csapatok bevonulása élményszámba ment, hiszen mindkét csapat klubunk szerelésében pompázott. Érdekesség, hogy a Kékek, vagy is a „Kicsik” ültek fel inkább a nosztalgia vonatra, vagy ahogy az NB II-es férfi bajnokikon hívjuk a „Zugló Expresszre”, hiszen ők érkeztek a „Vasutas” címeres szerelésben, míg a „Nagyok”, a rutinosabb lánysereg, az újabb kiadású, a címerünkön Gábriel arkangyalt is ábrázoló, mezben és nadrágban szaladtak a pályára. Őket hívjuk mostantól, a tisztánlátás kedvéért, „Sárgáknak”.
A lányok persze kiválóan ismerik egymást, hiszen mindkét oldalon van olyan játékos, aki már 7-8 éve BVSC-s, és korábban hosszú éveket húztak le egymás mellett az NB II-ben. Keddenként ráadásul együtt edz a két csapat, és persze egymás ellen is szoktak a tréningek alkalmával futballozni, bár akkor inkább vegyes csapatokkal. A két csapat csatakiáltása is kuriózum számba ment, mind a pálya mellett, mind a nézők üdvözlésekor, hiszen osztozva klubnevünkön, a „Kékek” kiabálták, hogy BVSC, a „Sárgák”, pedig azt, hogy Zugló!
Na, de miként várta a meccset a csapatok edzője Soós Olivér, aki már negyedik éve dolgozik együtt a lányok többségével, felesége, egykori játékosunk Koncz Eszter révén, pedig - aki fél évvel ezelőtt adott életet kisfiúknak Kende Énoknak,- jó pár törzsgárdistát, annál is régebb óta ismer a csapatból. Eszti és Olivér találkozása, igazi BVSC-s szerelem, de mielőtt romantikus családregénybe kezdenénk, térjünk vissza a meccshez.
"Külön öltözőben voltak a lányok, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a szezon előtt én osztottam ketté őket, hogy ki melyik csapatot erősítse. Ebben nyilván közrejátszott, hogy van egy rutinosabb brigád, akik már hosszú évek óta együtt játszanak, és van egy több helyről érkező másik fele a társaságnak, akik között vannak visszatérők, de korban fiatalabbak, ez azért is fontos, mert többen az U19-es csapatunkban is együtt szerepelnek. Ami közös, hogy mindkét csapat eredményes szeretne lenni és fejlődni akar. Tavaly sikerült két különböző csoportba sorsolni a két csapatot, idén pechünkre ezt nem vették számításba a szövetségnél, és a besorolásnál ezért alakulhatott ki, ez a kellemetlen helyzet. Miután feljutásról is dönthet akár, ez az eredmény is, nem szerencsés, hogy egymás ellen kell meccselni, de a három pont megszerzése volt mindkét csapat célja, annyit kértem csak tőlük, hogy nem szeretném, ha a meccsre való hivatkozással, a jövő héten többen is sérültet jelentenének."
Bár nem kímélték egymást a lányok és belevetették magukat a küzdelembe, vigyáztak arra, hogy ne legyen sérülés egy-egy összecsapásból. Amúgy a „Kékek” kezdték jobban a meccset, és a 17. percben Szűcs Alexandra, vagyis „Szücsi” mesteri szabadrúgásával- ezt a szókapcsolatot már leírhattam néhányszor évekkel ezelőtt is – megszerezték a vezetést. A „Sárgák” sokáig csak kihagyott helyzetekig jutottak, és a 34.percben ezt tovább büntette a fiatalság, miután utánpótlásunk kiválósága, a szélen kézzel-lábbal egyaránt bevethető Pehatsek Noémi – tekintettel arra, hogy ígéretes kézilabdás karrier előtt is áll, de ez megint egy másik történet - két gólosra növelte a vendégek előnyét. Mert papíron a „Sárgák”, vagy is a BVSC I játszott otthon, és a „Kékek”, vagy is a BVSC II játszott idegenben.
Akár az is a levegőben lógott ekkor, hogy simán hozzák a fiatalok a meccset, de a harcban edződött „Sárgákat” nem ilyen fából faragták, és a 37.percben György Gabi nagyszerű lapos lövéssel szépített. Mi már jó ideje tudjuk, hogy a „kollegina” nemcsak a kamera előtt találja fel magát. A második félidő elején azután felavatta a szép zöld, válogatott minőségű gyepszőnyeget a „Zöld Sas”, alias Simon Viki, aki óriási gólt ragasztott a „Kékek” kapujába, amióta édesanya, biztosan a legnagyobbat.
A hajrában azután Oroszlán Adrienn szerzett egy harmadik találatot is a feltámadó „Sárgáknak”, de a játékvezető ezt a gólt kezezés miatt érvénytelenítette, így maradt a látottak alapján reális döntetlen. De vajon, hogy látta a mostani meccset is impulzívan megélő edző Soós Olivér, aki gyerekkorától kezdve 12 évet húzott le játékosként a BVSC-ben, és nagy lelkesedésében, most is többször a pályáról magyarázott a lányoknak. Azt is megkérdeztük tőle, hogy a „Kékek” miért érezhették azt, hogy több törődést kaptak tőle a „Sárgák”.
"Kevesebbet voltam a „Kékeknél” valóban, de ez csak amiatt volt, mert ott több olyan fiatal van a csapatban, akiket a hétköznapokon gyakrabban látok, és jobban ismerik azokat a taktikai variációkat, amelyeket az edzéseken gyakorlunk, mint a másik csapat, ezért kellett őket többet segítenem. De a lelkiismeretem tiszta, nem éreztem, hogy bármelyik csapat felé húztam volna, sokat magyaráztam, de soha nem ítélet miatt, azt meghagytam a játékvezetőnek, hogy a kérdéses helyzeteket döntse el ő, volt azért egy-két ilyen is. Azért ezzel a helyzettel nem lehet azonosulni és valahol meghasonulsz, hogy két csapatod, tétmeccsen, egymás ellen játszik, te pedig két pad között rohangálsz és üvöltözöl, valahol mondanám a kollégáknak, hogy próbálják ki egyszer, de inkább nem kívánom ezt senkinek. A 2-2 abból a szempontból nehéz, hogy az elveszített pontok hiányozni fognak majd mindkét csapatnak, de abból a szempontból jó az eredmény, hogy a következő keddi közös edzésen, biztosan nem fognak egymás torkának esni a lányok."
A döntetlen után fáradt, de jó kedvű játékosok ölelték meg egymást és készítették el a közös képeket, és ahogy a fotó is mutatja, a tavaszi visszavágóig, nincsenek „Sárgák” és „Kékek”, csak sárga-kékek.
Léderer Ákos
Fotók: Kaskötő Melinda
