Megtartanák dobogós pozíciójukat U16-os női labdarúgóink

Várakozás felett teljesített mindhárom női utánpótlás csapatunk az ősszel, a listavezető U14-es korosztály után, most a tabella második helyén telelő U16-os csapat összegzése következik. 

Ha csak pusztán a matematikát vesszük alapul számszerűsítve ennél a korosztálynál kellett a legkisebb szakadékot átugrani a tavalyi 5. hely után, ugyanakkor mégis ez volt az a korcsoport, amely a legnagyobb változáson ment keresztül a nyáron. A szakágvezető Steer Ferenc merésznek tűnő húzása bejött, hiszen létszámhiány miatt szövetségest kellett találni, amely kapcsolat úgy tűnik, hogy féltávnál eddig gyümölcsözőnek bizonyul.

„A döntés, hogy nyáron a BVSC-be jövök azért igénybe vett némi gondolkodást, miután 16 év múltam van a REAC Sportiskolánál, mint játékos és utánpótlásedző. Szerencsére azonban a két egyesület olyan szövetséget tudott kötni, amit nagyon jónak találtam, hogy a BVSC-s lányok tudnak jönni futsalozni, míg a REAC-os utánpótlás tagjai csatlakoztak a BVSC korosztályos csapataihoz” – fogalmazott a nyáron érkező korosztályosedző Kolder-Nagy Dániel.

A lányok azután így közösen kis és nagypályán is bizonyítottak az ősszel, és ez az edzőnek okozta a legkisebb meglepetést.

„Mi voltunk az a korosztály az utánpótlásból, anélkül, hogy láttam volna az ellenfeleket, hogy kitűztem magunk elé, még ha ezt nem is hangoztattam, hogy a dobogós helyekért kell harcolnunk mindkét fronton. Fél év tapasztalata után azt mondom, mindkét bajnokságban, amit viszek van nálunk egy erősebb csapat, de egyiket sem tartom legyőzhetetlennek”

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a futsal bajnokságban a Gyulai Amazonok tűnnek a favoritnak, míg nagypályán a Tiszakécske a legnagyobb esélyes a csoport végső megnyerésére. Az első nagy lépés nyáron a csapattá válás rögös útja volt, új csapatkapitánnyal, akit végül a lányok választottak. Miután Dani mindenek felett az iskolát, a továbbtanulást tekinti ebben a korban prioritásnak, azután bízta a lányokra a döntést, hogy az ő jelöltje nem tudott annyi időt a csapattal tölteni, amennyit szeretett volna. A lányok bizalma meglepetésre olyasvalakire esett, aki az elmúlt nyolc évben pár utcányival arrébb a labdát nem lábbal terelte, hanem inkább kézzel pattogtatta. Zátonyi Zoé a Csata DSE kosaras reménysége volt, de a szíve mindig is a foci felé húzta és mivel korábban belekóstolt már egy évig a BVSC-s légkörbe, nyáron nem volt kérdés, hogy tűzön-vízen keresztül viszi akaratát és a zöld gyep mellett teszi le a voksát. 

„Amikor visszakerültem a kosárlabdából a fociba és nyáron csapatkapitány lettem, nagyon meglepődtem, de jó volt, hogy egy ekkora felelősséget kaptam és ezáltal átérzem, hogy nekem még többet kell tenni a csapatért. Tetszik, amit a pályán csinálunk, még ha érződik is, hogy egy átalakult több helyről érkező társaság is vagyunk, amelynek össze kell érnie, emiatt talán a szezon vége felé ért is minket hidegzuhany, úgyhogy mondhatom a pályán kívül hamarabb megtaláltuk az összhangot, a pályán belül meg még érnünk kell, de a szezon végére összerázódunk.”

Zoénak nagy tervei vannak a fociban, ehhez, aki ismeri tudja, hogy a képességei mellett, a karaktere is megvan, igazán az élsportra termett, kis túlzással mondhatnánk szinte mindegy is melyik sportról lenne szó, ahogy ő fogalmaz, „így jöttem ki anyukám hasából”. Készsége, önbizalma, akarata határtalan és a munkabírása is. Edzője szerint sem ő a legkönnyebben kezelhető játékos, de egyértelműen jó döntésnek tartotta, hogy a csapat rábízta a kapitányi szerepkört. A BVSC nagypályás és a REAC futsal csapatában is, ha kell ontja a gólokat, de gyakorlatilag ott nyújt extra teljesítményt, ahová edzője állítja.

„Nagy terveim vannak, szeretnék külföldre menni majd, jó lenne, ha a női foci is hasonló polcra kerülne, mint a férfi és ebben én is szerepet játszhatnék. Sokan mondják, nagy az arcom, de szerénységből szerintem nem lehet megélni. Tudom, hogy ez nem mindig szerencsés, és most már bizonyos helyzetekben, próbálom fékezni magam, az edzőmtől ezt meg is kapom, hogy kicsit vissza kéne venni és meg is értem őt, de ilyen vagyok. Ugyanakkor a csapatért bármit megteszek, hogy bizonyítsam megérdemlem a karszalagot.”

A mostani eredményesség sok mindenre visszavezethető, de leginkább arra, hogy az átalakulás nehézségeit magában hordozó egyesülés alapjait, az edző ideje korán elkezdte lefektetni.

„A csapattáérést már kora nyáron elkezdtük a közös programokkal, szerencsére nagyon befogadó volt a közeg, azokhoz a lányokhoz, akik a REAC-ból jöttek velem. Strandolás, közös EB-meccsek megtekintése, ezzel is próbáltam közelebb hozni a lányokat egymáshoz. Az első két hónap után szerintem családdá érett a társaság, és bárki-bárkiért tűzbe menne.”

A pályán ehhez azért hosszabb idő kell, a két vereségből az egyik egy bekalkulálható tiszakécskei kirándulás volt, az Újpest elleni 3-2-es meccs viszont, nem a játéktudásbéli különbség számlájára volt írható. 

„A Tiszakécske meccs pont akkor érkezett, amikor eredménytől függetlenül, hiszen előtte minden meccset nyertünk, rossz formában voltunk és nem is tudtunk a legjobb csapatunkkal kiállni, így az UTE elleni találkozót jobban sajnálom, mert ott hiányérzetem volt a csapategység terén, fejben nem koncentráltunk eléggé és ez megbosszulta magát.”

Ugyanakkor van miből erőt meríteniük a lányoknak, hiszen többször is hátrányból tudott fordítani a csapat. A gólok terén a Zátonyi Zoé és Forgács Nelli vezette alakulatból, egyéni fejlődés szempontjából Csonka Enikő tette az edzőre a legjobb benyomást. A Nyunyez becenévre hallgató tréner, úgy gondolja a legelső meccsből tudta a legnagyobb erőt és a legtöbb önbizalmat meríteni a társaság, hiszen Szolnokon hátrányból 4-2-re nyertek, de ugyanezt Monoron is megismételték a BVSC-s lányok, ahol 5-3 lett a vége. Az eredményeken túl azonban, az edző szerint vannak más fontosabb értékei is a közegnek.

„A tervezet az volt, hogy kreáljunk egy jó közösséget, amely lehetőleg az élet minden területén támogatja egymást, tanulásban és sportban is, ez apróbb döccenőktől eltekintve működik is. Továbbá nagyon fontos, hogy a négy utánpótlásedző, nagyon jól együtt tud dolgozni, és ha valami problémát látunk, akkor mindig segítünk a másiknak, ezáltal a játékosok is jó példát látnak és azt tapasztalom, ez rájuk is jó hatással van. „

A lányok többségére nem vár könnyű tavasz, hiszen sokuknál a továbbtanulás nehézségei és lehetőségei válnak első számú feladattá, a csapatkapitány által megfogalmazott célok elérésében pedig a pályán is 100, vagy ahogy ő fogalmaz 110 %-ra lesz szükség.

„Magamban és a csapatban is hiszek. Mindenképpen szeretnénk visszavágni annak a két csapatnak, amelytől ősszel kikaptunk, akkor is, ha a mostani helyzetünkben a bajnoki címet nem is gondolom realitásnak, a dobogós helyünk megtartását viszont mindenképp.”

Léderer Ákos