Negyvenedszer is a veretlenség a tét

Negyvenedszer is a veretlenség a tét

Rekordszámú közönség előtt 39. bajnokiján is veretlen maradt a BVSC felnőtt labdarúgó csapata, más kérdés, hogy mindez mire lesz elég összességében az NB III aranyérmesének. Urbán Flórián vezetőedzőnkkel beszélgettünk!

A másfél hónapja biztos bajnok, ezáltal az osztályozó párharcot tűkön ülve váró zuglói klub gól nélküli döntetlent ért el múlt vasárnap, az NB II-es Szentlőrinc ellen, hazai pályán. Hiányérzete a játékot illetően maradt a szurkolóknak, és mind a két oldalnak a meccs után, amelynek hangot is adtak az edzők a sajtótájékoztatón, de ez az eredmény az, amelyre mindkét csapat építeni tud a baranyai visszavágó előtt. Urbán Flórián vezetőedzőt kérdeztük, a mindent eldöntő második felvonást megelőzően.

Az ellenfél edzője úgy értékelt, hogy a csapata legfeljebb 30-40%-át mutatta meg a tudásának, a BVSC mennyit?

Minden csapat annyit ad ki magából, amennyit az ellenfél enged neki. Én úgy láttam, hogy fizikálisan a játékosaimnak nem volt problémája, még ha nagyon komoly iramról nem is beszélhetünk. A nagyobb kérdés az, hogy a tudásunkból mennyit tudtunk megmutatni, és ha felteszi magának az ember a kérdést, hogy a csapatból mennyien játszottak átlag felett akkor a válasz, hogy csak a Balogh, és vajon miért, mert ő volt az egyetlen, aki játszott már korábban ilyen téttel bíró mérkőzést. A védelemből egy-két ember az átlagot hozta, de sajnos a csapatból hat-hét ember átlag alatt teljesített.

Az mennyire volt furcsa, hogy nagy érdeklődés övezte ezt a párharcot és a többszöröse látogatott ki a nézőknek erre a meccsre, mint amennyien az NB III-ban szoktak? Sokan ráadásul a BVSC-t tartották esélyesebbnek, és az alacsonyabb osztályú csapattól várták, hogy a mérkőzés minőségét megadja.

Az egy jó dolog, hogy ennyien érdeklődtek a meccs iránt, és az is biztos, ha ez egy meccsen dől el, akkor egészen más találkozót láttak volna a nézők. Itt az számított, mennyire van benne a játékosok fejében, hogy van még egy visszavágó, és csak ne kerüljünk hátrányba. A futballban vannak szintek, amelyeket nagyon nehéz átugrani, ez pedig a döntéshozatali képességről szól, ilyenkor az számít, hogy az adott szituációban, ki milyen tapasztalattal rendelkezik. Lehetsz te a saját osztályodban bármilyen jó, ha az ellenfél játékosai a DVTK és az MTK ellen edződtek, és jóval több játékos játszott korábban az NB I-ben, NB II-ben. Nekünk ezt a lépcsőfokot megugrani, leginkább fejben kell tudni. Most tartunk ott, hogy egy lehetőség maradt, és nincs több, vagy elherdáljuk az eddigi 39 meccsünket, vagy fel tudunk nőni egy magasabb szinthez.

Akkor ez a meccs volt az ismerkedés, az első benyomások megszerzése?

Mindenki elhiheti, hogy nem úgy küldtem ki a csapatot, hogy játsszon 0-0-ra, mert van még egy meccs. Az rendben van, hogy nem ész nélkül játszottunk, de túlságosan meg voltunk illetődve. Abban komoly hiányérzetem van, hogy sokkal nagyobb elánnal kellett volna belevetni magunkat a meccsbe. Nem éreztem a szenvedélyt, a tüzet, hogy itt vagyok, egy ekkora lehetőség kapujában, és azért, mert nem akarok elveszíteni valamit, attól még menni kell, csúszni-mászni, küzdeni az utolsó leheletemig. Nem volt például sárga lap a meccsen, aranyos kisfiúként elfocizgattunk, de ennél nagyobb küzdeni akarás kell a visszavágón.

Ennek a hétnek akkor ez volt a feladata, hogy erre mindenki ráébredjen?

Mindenki más mentalitású, és erre saját magában kell rádöbbennie, hogy mennyit tud változtatni. Tegyük fel idehozok egy oroszlánt, bezárom a játékost a ketrecbe, és egész héten vele altatom. Majd egy hét múlva kiengedem a játékost a ketrecből, de attól még ő, amikor kijön onnan, nem lesz oroszlán, aki széttépi az ellenfelét. Sokkal fontosabb, hogy átgondolja a hibákat, úgy nem lehet készülni, hogy lement a meccs, jól van az úgy, jövő héten úgy is megyek nyaralni a csajommal, csak legyek már túl rajta. Levetítettem nekik azt az Újpest-Fradit az ezredfordulóról, amikor Pista bácsi volt az edző, én elmentem a kilencven valahányadik percben, kicseleztem az összes védőt és bokán rúgtam a labdával a Szűcsöt. Én utána nem azt mondtam, hogy hú mekkorát védett a Szűcs, hanem magamat tettem felelőssé, hogy miért hibáztam. Mert akkor tudok magasabb szintre lépni, ha ez az egész engem foglalkoztat, marcangolom magamat, végig nézem ötvenszer, és a következő ilyen szituációban, nem hibázok. Pár hónappal később, hasonló szituációban, a Videoton ellen már nem rontottam el, beesernyőztem Milintét, és gólt fejeltem.  Azért mutattam ezt meg, hogy mindenki foglalkozzon magával, átérezze, hogy akármilyen teher is ez, de tudja, hogy ez egy mekkora lehetőség a klubja számára, a társainak és saját magának, és úgy kell kimennie vasárnap arra a futballmérkőzésre, mint aki az életéért küzd.

Egy edzőnek meddig tart a hatásköre, Mourinho azt mondta az Európa Liga-döntőt megelőző este, hogy a szakmai stáb munkája ezzel véget ért, a játékosok fel vannak készítve, innentől rajtuk múlik mi fog történni?

Ugye én már leszoktam arról, hogy fel-alá rohangáljak és üvöltözzek a pálya széléről, mert azt tapasztaltam, hogy a játékos úgyse hallja meg, vagy csak összezavarodik. Megpróbálod a játékos képességeire felépíteni a taktikát, aki mondjuk nem az oroszlánnal alszik, azt nem küldöd be olyan helyre és feladattal.  Én azt vallom, amit az iskolában, hogy a leckét hét közben kell leadni és megtanítani a csapatnak, a dolgozatot pedig a játékos írja meg, a hétvégén, és onnantól leginkább a saját fejére hagyatkozhat. Both Józsefnek van egy nagyszerű könyve, amelynek a címe: A futball egy (n)agy játék. N betű zárójelben. Nem az tud szintet lépni, aki a leggyorsabb, vagy a legügyesebb, hanem az, aki mentálisan erős és ez párosul a megfelelő játéktudással.

Összeségében bízol a csapatodban?

Ez nem kérdés, egy pillanatra nem fordult meg a fejemben, hogy ne bíznék bennük. Alkalmasak arra, hogy osztályt váltsanak, és ott kell pallérozódniuk majd hétről-hétre, megerősödve, de ehhez most kell megfeszülni, egész héten készülni fejben, hogy ez az egy meccs van, és mit fogok ott csinálni, hogy fogom bevágni a labdát a kapuba. Eddig főztünk egy levest, amelyet meg lehetett enni, de olyan ízetlen volt. Nem volt benne úgy semmi igazán, például hús sem sok, de a fűszer, ami a legjobban hiányzott. Só, bors, paprika, ebből kell még beletenni hét végén a levesbe, és ezt a pici fűszert ők tudják beleszórni, hogy ízesebb legyen ez a történet.

Sok sikert kívánunk a csapatnak! Vasárnap 17 órától szurkoljunk minél többen a fiúknak a Szentlőrinc vendégeként is! Hajrá, BVSC!

Léderer Ákos

Fotó: Tóth Péter

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay