Sikeres szezont zártak U19-es női labdarúgóink

Sikeres szezont zártak U19-es női labdarúgóink

A BVSC női labdarúgó szekciója a legkisebbektől a legnagyobbakig fennállása legjobb idényét produkálta. Kiemelkedően teljesített két ezüstérmet szerző korosztály is.

Az U14-es csapat, Horváth Fruzsina és Varga Zsolt tanítványai messze a legtöbb gólt szerezték és a leglátványosabb futballt játszották a szezonban, végül egy Kelen elleni 1-0-s vereség jelentette, hogy az ősszel holtversenyben listavezető csapat, második helyen végzett csoportjában.

A következőkben pedig az U19-es korosztállyal foglalkozunk, akikkel a télen ott hagytuk abba, hogy egy fél szezon alatt, miként sikerült a 9. helyről, szinte a lányok számára is hihetetlen módon a másodikra feljönniük. A szezon összefoglalónk első felében három játékossal értékelünk, de mindenekelőtt idézzük meg az edző Csapó Gábort, még télről, aki akkor egyedüliként fogalmazott úgy, hogy őt nem lepte meg annyira a csapata fejlődése és viharos előretörése.

„Amikor összerántasz egy csapatot és újat mutatsz nekik, az mindig plusz dolgokat tud adni, és ha jól adod elő felkelti a játékosok figyelmét, de januártól ez arról szól majd, hogyan tartsuk meg a mostani helyünket.” 

Nos a lányok vérrel-verejtékkel ugyan, és ez bizony volt, hogy szó szerint értendő, megküzdöttek az ezüstért.

„Télen, amikor elértünk ebbe a magasságba, akkor annak nagyon örültünk, és tavaszra is az lett a fő motiváció, ha épp fájt valakinek valamilye vagy át kellett lendíteni egy holtponton, hogy mindig tudtunk mibe kapaszkodni, és azzal hajtottuk egymást, hogy gyerünk, menjünk, nem adhatjuk alább a második helynél” – fogalmaz a csapatkapitány Bottyán Mercédesz.

A tavaszi 2 gólos hátrány után egy értékes talpra állással és döntetlennel kezdődött Kispesten, no meg egy sajnálatos sérüléssel, melynek nyomait szinte az egész szezonban magán viselte a kapitány.

„Egy ütközés után a lapockám és a kulcscsontom közötti ízület a szegycsont részlegesen szakadt és a további terhelés során ez a sérülés csak még súlyosabb lett. Volt, hogy negyedóra után cserét kellett kérnem, mert a fájdalomtól kiegyenesedni nem bírtam, állandó szúró mellkasfájdalmat éreztem, amitől a futás sem ment.”

Így azután a kapitány nem tudott mindig a pályán segíteni, de egy Vasas elleni bombagólja és az Astra elleni fejese, számára is emlékezetes marad. No meg az állandó küzdelem a létszámmal, ha már 13 játékosnak sikerült összejönni egy meccsre, szinte megkönnyebbülhettek a lányok.

„Nem voltunk sokan, és még a télen is mentek el tőlünk, volt, hogy különösebb indok nélkül. Akik viszont maradtak, azok között szerintem irigylésre méltó kötelék alakult ki, és megkockáztatom, hogy ilyen szoros talán egyik ellenfelünknél sincs. Szinte fél szavakból, nézésből, vagy egy mozdulatból megértjük a másikat, és ez a pályán és azon kívül is így van, leginkább Gábornak köszönhetően, aki nem csak az edzőnk, hanem szinte fő bizalmasunk is” – mondja Merci.

„Az első, ami eszembe jut erről a szezonról, hogy honnan indultunk a tavalyi 9. hellyel, és hová jutottunk. Egyéni játékosokból, csapattá értünk és sok mindent lehet mondani ránk, mondjuk a felkészüléssel, edzésekkel kapcsolatban is, mert nem biztos, hogy mi edzettünk például a legtöbbet, de úgy érzem mi akartuk a legjobban a sikert és ezért mindent megtettünk a pályán. A szezon vége felé, amikor már tudtuk, hogy rengeteg a sérültünk, de láttuk magunk előtt, hogy mennyi kell még a második helyhez, a játékunkon is változtattunk annak érdekében, hogy elérjük a célunkat, mondhatjuk, hogy a szívünk vitt el minket idáig" – ezt már a csapat egyik legrutinosabb tagja az alapból szélsőt játszó, de ha kell a kapuban is jól mutató, és hatalmas kirúgásaival helyzeteket teremtő Dóczi Szilvia fogalmazta meg.

A 10 gólos Sziszi, mint az egyik szószóló, most még maga sem tudja eldönteni, hogy részéről gólból, gólpasszból vagy különleges gólörömből volt a legtöbb a szezonban, mindenesetre mindegyikre kitért.

„Szerencsére elég sok gólból sikerült kivennem a részem, de nem tudok egyet kiemelni. Volt olyan, ami azért emlékezetes, mert szép volt, vagy Gábor instrukcióit követve értük el. Azután olyan meccs, amikor az első félidőben gólt szereztem, majd a másodikban kapus voltam és a kirúgásomból két gólpassz is született. A legtöbb asszisztot Bettinek adtam – Varga Betti, aki 14 góllal lett a legeredményesebb –, vele csukott szemmel is érezzük egymást a pályán, még akkor is, ha előfordult, hogy pont egymást váltottuk a kapuban.”

És akkor jöjjön az a bizonyos tánc, amit bemutatni és megnézni jóval látványosabb, mint körülírni. Szilvi a Kecskemét elleni mesterhármasánál örvendeztette meg legtöbbször ezzel a gyakorlattal a kilátogatókat.

„A különleges gólörömömet sajnos nem én találtam ki. Én magát a focit is Neymar és a brazilok miatt kezdtem el és a tökéletes hármas – Neymar, Vinicius, Paqueta – gólöröme is innen ered, amit a góljaim után előszeretettel bemutatok.”

Bár a csapat ebben a szezonban komoly magasságokba jutott, azért volt olyan játékos a keretben, aki korábban, de akár a szezonon belül is megélt számottevő mélységet is.

„Én gyakorlatilag abbahagytam már a focit majd egy éve, amikor visszahívott a korábbi női szakág vezetője Steer Ferenc. Eléggé elvették a kedvemet korábban az egésztől, de szerencsére gyorsan rájöttem, amikor újrakezdtem főleg az U16-os csapattal múlt nyáron a munkát, hogy nem felejtettem el mindent, és visszajöttek a régi reflexek. Erőnlétben kellett és még kell is sokat előre lépnem, de újraindításnak nagyon jó volt ez a szezon.”

Forgács Nelli üde színfoltjává vált a gárdának, koránál fogva pedig 15 évesen még jó pár évig lehet meghatározó tagja a korosztályos csapatoknak.

„Az U16-os csapatot sajnáltam, hogy megbomlott a közösség, mert jól indultunk, amikor a REAC-os lányokkal kiegészültünk, gyorsan összerázódtunk, eredményben is ez sokáig meglátszott, én akkor úgy voltam még, hogy csak besegítek az U19-es csapatba. De azután azon találtam magam, hogy szép lassan minden meccsen játszottam. Eleinte meg voltam rémülve, hogy mi lesz itt velem, én, mint a legfiatalabb, mindenki idősebb és nagyobb is nálam, de szerencsére gyorsan megértettük egymást a pályán, dinamikában és összjátékban is be tudtam illeszkedni. Bennem a szezon felénél tudatosult, hogy ebből még valami szép eredmény is kisülhet. Tavasszal kellett ezáltal nagyobbat küzdeni és személy szerint nekem is az sikerült jobban. Fejben kell sokszor összerakni magam, mert itt volt például az utolsó meccs is, ahol egyáltalán nem voltam bizakodó, nem aludtam jól, ráadásul délelőtt játszottunk, azután mégis elindult valami és az első mesterhármasomat lőttem ebben a korosztályban. A legszebb emlék a Honvéd elleni meccs tavasszal, amit 0-2-ről hozott vissza a csapat a hajrában, illetve az Astra ellen megnyert meccs, amivel matematikailag is bebiztosítottuk a 2. helyünket, és Zsófi sérülése után 10 emberrel nyerve érte küzdöttünk.”

Tavasszal egy-egy sírból visszahozott döntetlen, vagy a remekül kialakított taktika mentén elért egy gólos győzelemmel menetelt leginkább a csapat. Az jól látszott, hogy az Újpesttel nem lehetett versenyezni, viszont fontos volt, hogy a Honvédot és a tavaszra megtáltosodó Szolnokot maga mögött tudja tartani a csapat. Az egyetlen fájó pont 2-0-s vezetésről a Monor elleni vereség, amit viszont a következő fordulóban egy soroksári bravúr győzelemmel feledtetett a csapat. Összességében elmondható, mivel a többi eredmény is rendre jól alakult, hogy végig kézben volt a második hely és az utolsó két forduló eredményétől függetlenül, az Astra elleni 2-0-ás, Laczkovszi Zsófi súlyos térdsérülése miatt szomorúan végződő győzelem után biztossá vált az ezüstérem.

„Nekem ez nagyon új dolog a pályafutásom során, hogy részese lehetek egy ilyen eredménynek, régebben a Fradival volt egy bronzérmem, de ez most azt is felülmúlja, ráadásul két évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan eljutunk ilyen magasságokba és pláne, hogy az első évben, amikor csapatkapitány lehettem, idáig felérünk. Zsófi sajnos, aki alappillére a csapatnak kiöregszik közülünk, ezáltal nagyon nehéz lesz a következő szezon, de azon kell igyekezni, mivel a csapat magja még két-három évig is együtt játszhat, hogy a sok csábító ajánlat ellenére együtt tudjuk folytatni” – mondta Bottyán Mercédesz.

Az ezüstlányokkal foglalkozó beszélgetéscsokor második részében, a szezonvisszatekintőt a vezetőedzővel és ahogy elhangzott a csapat egyik alappillérével folytatjuk.

Léderer Ákos

Hasonló cikkek

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 1 273 1426

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay