Tavaszi rajt előtt női labdarúgóink

Tavaszi rajt előtt női labdarúgóink

Március idusán NB II-es női labdarúgóink is elkezdik szereplésüket a tavasszal, és a rajt előtt felmértük, milyen reményekkel vágnak neki a hátralévő 11 mérkőzésnek. A január közepe óta tartó kimerítő felkészülés után a vezetőedzővel, a csapatkapitánnyal, és legeredményesebb támadónkkal értékeltük a mögöttünk hagyott hónapokat.

Ősszel két győzelemnek örülhetett a Szűcs Richárd vezetésével újjáalakult csapat, amelynek feltett szándéka, hogy tavasszal ezt a számot megfejelje. Az együttest nyáron átvevő Szűcs Richárd vezetőedző és Hugyecz Renáta technikai vezető, illetve erőnléti edző most már jobban tudott a szakmai munkára koncentrálni, hiszen minimális változástól eltekintve, a nyáron viharsebesen összerántott csapat, télen nagyjából állandó összeállításban, heti három edzéssel, plusz felkészülési meccsekkel készült a tavaszra. Vezetőedzőnkkel átnéztük mi valósult meg abból, amit nyáron eltervezett.

Most már így három hónap távlatából, hogyan tekintesz vissza az őszre?

A csapatkohéziónk az őszi szezon végére lett meg, ezt jól mutatja az a két-három meccs is az ősz végén, amikor jelentősebb hátrányból is vissza tudtunk jönni. Eredményekben viszont többet reméltem, úgy érzem hat-hét pontot benne hagytunk az őszben. A munkát beletettük ezzel együtt, úgy, hogy a női szakágat szinte a semmiből kellett újjáéleszteni felnőtt szinten.

Válaszd ki légy szíves az őszről a csapat által nyújtott legjobb és a legrosszabb teljesítményt.

Talán furcsa lesz, hogy legjobbnak két olyan meccset fogok mondani, ahol végül kikaptunk. Jánoshalmán 0-3-ról percek alatt jöttünk vissza a második félidőben és annyira akartuk a győztes gólt, hogy a labdarúgás egyik íratlan szabályaként végül a kimaradt lehetőségek megbosszulták magukat a végén. A másik egyértelműen a szezonzáró gyulai meccs volt, ahol visszajöttünk a meccsbe ugyancsak komoly hátrányból, és szinte előttem van Bakó Fanni helyzete az egyenlítésért, ami kimaradt, majd a végén egy kontrából gólt kaptunk, ettől függetlenül ott egy elég jó csapat ellen maradtunk végül szoros meccsen alul, és a vereség ellenére, rendkívül büszke voltam a lányokara. Ami nem tetszett, az a Honvéd meccs, mert ott mintha feltartott kezekkel mentünk volna ki a pályára, tudva, hogy egy nagyon erős feljutásra esélyes csapat ellen játszunk.

Azt hittem a Nyíregyháza meccset mondod, mert annak ellenére, hogy ott vezettünk, talán a legnagyobb kirohanást ott intézted a csapat felé a meccs után?

Ott inkább nem értettem, hogy mi történt a csapattal, azok után, hogy jól beleálltunk a meccsbe, a vezetést is megszereztük, és az bosszantott, hogy erre úgy kaptunk tíz gólt, hogy minden olyan hibát elkövettünk, amit megbeszéltünk előtte, hogy nem kellene. A Honvéd ellen viszont a meccs tervünkből semmi sem valósult meg, és a hozzáállás is csapnivaló volt.

Ezen te edzőként hogyan tudsz változtatni, hogy tavasszal ilyen ne forduljon elő?

Leginkább azzal, hogy amíg ősszel a teljes keretünkkel talán két hetet tudtunk együtt dolgozni a bajnoki rajt előtt, annyira későn alakult ki a csapat, és egyáltalán örültünk, hogy létszámban megvagyunk, addig most télen egy előre lefektetett koncepció alapján végig csináltunk egy közel két hónapos felkészülést. Erőben és mentálisan is rendben vagyunk, akad némi cicaharc egy-két helyen, de ez szinte a női öltöző bája, amikor arról beszélhetünk, hogy a vadonat új szerelésünkben, amit megkaptunk tavaszra, ki hányas számú mezben játsszon.

Kiindulva az őszi szezon előtti beszélgetésből, három tényezőre visszautalnék, az első, hogy a nyolcadik helyet jelölted ki célként, és jelenleg négy pontra vagyunk lemaradva ettől, ezt még mindig elérhetőnek tartod?

Maximálisan, azzal együtt, hogy ehhez hozni kell bravúrgyőzelmet, például most Kazincbarcikán, és azok ellen a csapatok ellen, akikkel szemben ősszel visszajöttünk, de nem szereztünk pontot. Továbbá szeretném azt is elérni, hogy a papíron egyértelműen jobb, feljutásért küzdő ellenfeleinkkel szemben, leredukáljuk a kapott gólok számát. Az egy jó dolog volt ősszel, hogy egy meccs kivételével mindenki ellen, a legjobbakkal szemben is tudtunk lőni gólt vagy gólokat, de a nyolc-tíz kapott gólt viszont, soknak tartom.

A második, hogy ősszel úgy érezted, télen sikerül igazolásokkal erősíteni a keretet, ez most hogy néz ki?

Ez ügyben sajnos van lemaradásunk, és mivel télen csak a másik érintett klub beleegyezésével lehet játékost megszerezni, sajnos nem tudtuk úgy megerősíteni a keretet, ahogy azt előzetesen szerettük volna. Tóth Fruzsina érkezett a Dunakeszi csapatából, vele erősödött a keret. Nagy előrelépést jelentene, szerintem még NB I-es klub számára is annak a francia lánynak a leigazolása, aki velünk készül, viszont mivel csak ideiglenesen, néhány hónapot tartózkodik hazánkban, jelenleg ez nem kivitelezhető. Egyre szorosabb az együttműködés az U19-es csapatunkkal, heti szinten tartunk közös edzést, és egymás közti játékot, ami szintén azt szolgálja, hogy akik készen állnak az NB II-re, ők megkapják majd a lehetőséget. Erre Nagy Dorka esete a legjobb példa, aki ősszel már meccskeretben volt többször, tavasszal viszont szándékom szerint játéklehetőséghez is fog jutni, de további öt lány is részt vett a téli felkészülésünkben, és van közöttük olyan, aki szintén szerepet kaphat tavasszal a felnőtt csapatban. Itt azért annyi nehézség lesz, hogy többen érettségire készülnek és a tanulás ilyenkor elsőbbséget élvez.

Az ősszel voltak játékosok, akik gondolkodás után az újjáalakulás helyett inkább a már kész riválishoz igazolást választották, télen ezzel meg kellett-e küzdeni?

Egy lány volt, aki távozott, az egyik kapusunk Dóczy Nikolett, aki a másik csoport egyik élcsapatához a Csepelhez szerződött. Ősszel versenyhelyzet volt a kapusaink között, így most ez a kérdés leegyszerűsödött, de úgy érzem azok a további játékosok, akik esetleg fontolgatták ezt a lehetőséget még a múlt nyáron, ők is maximálisan beleálltak a munkába és nagy örömünkre a BVSC-ben képzelik el a folytatást. Szerencsére ebben azok a barátságok is közrejátszottak, amelyek az ősszel kialakultak, továbbá azt hiszem semmi olyat nem ígértünk a lányoknak, amit ne tudtunk volna betartani. Azt látni kell, hogy azokkal a klubokkal, akik pénzért hívogatják a játékosokat és erre ők fogékonyak, azokkal mi nem tudjuk és nem is akarjuk felvenni a versenyt. Viszont nálunk rendezett körülmények vannak, egy patinás klubot képviselhetünk, maximális edzéslehetőséggel, jó néhány más csapathoz képest, sokkal jobb utazási feltételekkel, mint amit korábban máshol mi is megtapasztaltunk, ezek szerintem nem elhanyagolható szempontok.

Nyáron azt kérdeztem kik lehetnek az újjáalakult BVSC felfedezettjei, most inkább úgy kérdezem, ki az, aki véleményed szerint nagyot lépett előre az ősszel, és tavasszal kitől vagy kiktől vársz komoly teljesítményt?

Tóth Klárinak példaértékűnek tartom a hozzáállását, azt ahogy 0-24-ben a sport az élete. A Testnevelési Egyetemen tanul, mentálisan nagyon erős, rengeteget dolgozik, és ha így folytatja szerintem másfél éven belül magasabb szintre is eljuthat, egyelőre szeretnénk mi élvezni a benne rejlő lehetőségeket, hiszen igaz, hogy ő nyáron tért vissza, de itt kezdte a focit, és kötődik a BVSC-hez. Természetesen mindenkitől azt várom, hogy fejlődjön, a leglátványosabban önmagukhoz képest a légiósaink léptek előre, viszont ők alacsonyabb szintű bajnokságból érkeztek. Tetszik, ahogy a korábbi BVSC-s U19-es csapat meghatározó emberei Jázmin és Merci dolgoznak (Nádas Viktória, Bottyán Mercédesz – a szerk.) főként ahogy utóbbi mentálisan egyre érettebb lesz, ahogy Szücsi betölti a szerepét a csapatban, és új pozícióban is egyre jobb, ahogy Fannira (Bakó Fanni – a szerk.) mint a csapat lassan legrutinosabb tagjára felnéznek a társak, és ahogy ő is egyre jobban építi vissza magát, arra a szintre, mint ahol korábban volt. Hánya (Hanya Golnazi) előlépett első számú gólfelelőssé ez nem kétséges, és ha sikerül még jobban a csapat érdeke alá rendelni a saját egóját, akkor ő nagyon eredményes tavaszt futhat be. Akiket most külön név szerint nem említettem, az ő munkájukkal is elégedett vagyok, különösen, akik különböző sérülések mellett csinálták végig a felkészülést, és még akár az orvosi javaslat ellenére is, a csapatérdekre való tekintettel játékra jelentkeznek.

Végezetül itt a tavaszi rajt, rögtön egy rangadóval és egyben egy lehetőséggel az őszi visszavágásra a Kazincbarcika ellen.

Most fog kiderülni, hogy a két hónap felkészülésünk mit ért, nyilván amellett, hogy az ellenfelünk sem tétlenül töltötte a téli időszakot, ezzel együtt én hiszek a lányokban, hogy megadhatják az alaphangot erre a tavaszra, és egyértelműen győzni megyünk Kazincbarcikára.

Nyáron kapta meg 20 évesen a kapitányi karszalagot Szűcs Alexandra, a BVSC „Szücsije”, kíváncsiak voltunk, hogy a távoli szabadrúgás gólok nagymestere – lőtt vagy ötöt ebben a szezonban, olykor 40 méterről is –, hogyan érzékelte belülről mennyire tudott összeállni ezalatt a fél év alatt az ezer helyről verbuvált lánysereg, csapattá.

Kapitányként, hogyan tekintesz vissza az előző fél évre, hiszen ebben a szerepkörben most debütáltál?

Ez a fél év nekünk arra kellett elsősorban, hogy összeszokjunk, mint csapat, nekem pedig, hogy a korábbi sérülésem után teljes értékű munkát tudjak végezni, kapitányként pedig plusz feladatok is hárultak rám. Eleinte a kapitányságot még teherként éltem meg, de idővel szerintem sikerült belerázódnom. Most már nem csak a zenéért felelek, mint a régi BVSC-ben, hanem próbálom a szervezési feladatokból is kivenni a részem, egyeztetni az edzővel.  A pályán eddig is felemeltem a hangom és ez most sem változott, de most már ezt is nagyobb felelősséggel teszem.

Az őszről egyénileg és csapatszinten mely meccseket emelnéd ki, ha összegezni kellene a szezon első felét?

Csapatként az utolsó három bajnokit mondanám, ahol már formálódtunk, annak pedig külön örültem, hogy a Salgótarján elleni meccset nélkülem is meg tudták nyerni a lányok. Egyénileg az Aranybácska elleni meccset emelném ki, ahol 0-3-ról tudtunk visszajönni 3-3-ra és kétszer én is betaláltam, csapatként pedig a szezon utolsó meccsén Gyulán éreztem a vereség ellenére, hogy jól is játszottunk és megalkuvás nélkül mindent beleadva küzdöttünk.

Nyugtass meg mindenkit, hogy ezúttal nem akadályozott sérülés a felkészülésben, hiszen egy éve ilyenkor szenvedtél el egy súlyos bokasérülést?

Az első téli edzőmeccsen eszembe is jutott, hogy egy éve pont januárban sérültem meg, és hogy most nehogy újra megtörténjen ez velem, de hála Istennek én is és a csapat is jó meccset tudott játszani. Intenzív felkészülésünk volt. Reni megkínzott bennünket a konditeremben és az edzések mellett, elég sok felkészülési meccsünk is volt, szóval kimerítő, de változatos felkészülésen vagyunk túl.

Most mennyire foglalkoztat a tabella, mert ősszel azt mondtad nem szeretnél számháborúba belemenni.

Most, hogy volt fél év megismerni nagyjából milyen erőt képviselünk, természetesen érdekel, hogy hol végzünk a szezon végén, és Ricsi el is küldte nekünk, hogy miként tervezi a tavaszt ahhoz, hogy a célkitűzésünket a 8-ba kerülést elérjük, de azt továbbra is tartom, amit ősszel, hogy a győzelemnél jobban érdekel, hogy hogyan játszunk és, mint ahogy Szolnokon ahol az első győzelmünket arattuk a szezonban és még sem volt felhőtlen az örömünk, én most is akkor fogok tudni igazán örülni, egy-egy győzelemnek,  hogy ha az eredményesség jó játékkal párosul.

Hol tervezed, melyik poszton látunk viszont a pályán, hiszen a gólérzékenységed alapján a középpályán is helyed lehet, viszont többnyire belső védőként szerepelsz?

Alapvetően a korábbi edzőm próbált ki és csinált belőlem belső védőt, de valójában a tengelyben mindenhol előfordultam már, a védelemtől a csatár pozíciójáig. Ami a leginkább bevált az most már a belső védő posztja, de tervben van, hogy Ricsi olyan helyen is kipróbál, ahonnan könnyebben felérek az ellenfél kapuja elé, és voltak olyan meccsek, ahol ezt meg is tette. Az biztos, hogy szűrőként kell talán a legtöbbet dolgozni a pályán, és ahhoz kell a legjobb erőnlét.  

Csapatunk múlt nyáron hazánkban tanuló, vagy dolgozó, de emellett futballozni vágyó légiósokkal is bővült, akik egy alacsonyabb ligából kellett, hogy NB II-es szintre jussanak. Közülük is kiemelkedett a 7 évvel ezelőtt a Közel-Keletről Magyarországra érkező Hanya Golnazi, aki a csapat szélsőjeként 5 gólig jutott. Támadónk is szívesen válaszolt magyarul a kérdésekre, mennyire nehéz a beilleszkedés, és hogyan élte meg ő az őszi szezont.

„A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a lányokkal az összeszokottság még nem alakult ki, mert nem olyan régóta játszunk együtt. Úgy is mondhatnám hiányzik még a kémia, azon dolgozunk, hogy ezt megtaláljuk” – fogalmazott a legjobban magát az ellenfél kapuja előtt érző Hanya

Nyáron érkeztél a BVSC-be, és először játszol az NB II-ben, ez mekkora újdonság volt?

Minden téren nagyon új volt, a bajnokságokat, és a rendszerüket, még mindig nem szoktam meg, de próbálok beszélgetni a lányokkal és nyitott lenni feléjük. Ezzel most már nincs is baj, de a pályán úgy érzem még nem találtam meg azt, akivel félszavakból megértetném magam, azt viszont tudom, hogy nekem nagy felelősségem van a csapat eredményességét illetően.

Ezt jól érzed, és ez zavar?

A felelősség nem zavar, az mondjuk jobban, hogy az a francia lány, aki most érkezett télen a csapathoz, nem fog tudni segíteni nekünk a bajnokikon, pedig nagyon komoly hasznára lenne a csapatnak, vele nagyon sokat lépnénk előre, szerintem mindenki imád vele játszani, én is. Arra viszont nagyon jó tapasztalatszerzés Laura jelenléte – Laura Sosson korábban az FC Nantes csapatában pallérozódott –, hogy mi a követendő példa, hozzáállásban, akarásban, hogy nem ismer elveszett labdát, és azonnal visszafut, ha elveszik tőle azt.

Te is ilyen vagy!

Szerintem csak így lehet érvényesülni a pályán.

Mennyi idő alatt tanultál meg ilyen jól magyarul?

Hat év alatt, és hét éve vagyok itt.

Szeretsz itt lenni?

Igen, most jelentkeztem honosításra, és intézem a papírjaimat.

A foci hogy jött?

Gyerekkorom óta szeretek focizni, már 5-6 évesen focista akartam lenni, de ahol felnőttem ott nem engedték, hogy játsszak a fiúk között. Anyukám sem engedte, meg pici voltam, vékony és mindig összetörtem magamat, így amíg nem kerültem át 16 évesen Magyarországra, addig csapatban nem játszottam, csak otthon néha az utcán. Azután itt is sokat kellett várni, hogy a papírjaim megfelelőek legyenek ahhoz, hogy játszhassak. A Kelennél csak edzhettem két évig, de nem játszottam, azután a Nimródhoz kerültem, majd végül a Flotta volt az, ahol végül Szikszay Józsefnek sokat köszönhetek, és a meccseken is meg tudtam mutatni magamat. Örülök, hogy itt a BVSC-ben nagy pályán játszok, és az NB II-ben szerepelhetek.

Azt tudod, hogy te lőtted a legtöbb gólt Szücsivel holtversenyben az ősszel, pedig az első négy fordulóban nem is játszhattál?

Igen tudom, de több gólt kellett volna szereznem, több helyzetem is volt, amit nem tudtam kihasználni. Szerintem még messze nem tudtam kihozni magamból a 100%-ot, jó ha a felét, de tavasszal biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb lesz a csapat és ezáltal én is.

Szurkolunk a lányoknak, hogy a terveik megvalósuljanak, elsőként szombat délután Kazincbarcikán nagyon fontos rangadón szeretnének visszavágni a BVSC-s lányok az őszi 3-2-es vereségért. Szezon közben az eredmények mellett jelentkezünk az edzői értékelésekkel, és mindenkit arra bátorítunk, hogy jöjjenek ki szurkolni a Tatai útra női NB II-es csapatunk mérkőzéseire! Hajrá, BVSC!

Léderer Ákos

Image

Elérhetőségek

Titkárság: +36 30 273 14 26

Uszodai pénztár: +36 30 528 0768

Konditerem: +36 30 019 5259

Sajtó / média: sajto@bvsc.hu

Adatvédelem

SimplePay