Nehéz megmondani mit érzett a BVSC veretlenül bajnok vezetőedzője Urbán Flórián a Putnok elleni mérkőzés lefújása után. Elégtételt, büszkeséget, a visszatérés érzését, hogy edzőként újra bizonyított? Inkább megkérdeztük őt erről!
A fehér kabalasapkájától egy pillanatra meg nem váló és a hazai meccseken látszatra teljes nyugalommal a lócán ücsörgő mester ilyen hosszú veretlenséget, sem játékosként, sem edzőként nem élhetett még át. Az biztos, hogy a szezont látva nem volt kérdés, hogy kihez kerül az NB III Keleti csoportjának bajnoki címe. A lefújás után jöhetett előbb a körtánc a stábbal, azután a csapattal, pezsgőlocsolás, no meg rengeteg aláírás és közös fénykép kicsikkel és nagyokkal. A bajnoki cím ünneplése közben kérdeztük Flórit, mert bár az évek múlnak, a halánték deresedik, de őt azért még mindig a legtöbben így szólítják.
Le lehet írni azt, amit most érzel?
Ha elmondanám, akkor az nem biztos, hogy tűrné a nyomdafestéket. Nem várok elismerést, talán csak annyit, hogy akik szidtak, semmirekellőnek tartottak és mindezt híresztelték, azok annyit írjanak, hogy bocs.
Szerinted lesz ilyen, aki ezt leírja?
Nem fogják leírni. Amit belül érzek – és nem vagyok egy rosszindulatú ember –, az az, hogy akik pocskondiáztak a múltban, remélem szereztünk most nekik a csapattal pár kellemetlen percet, amikor felszökött a vérnyomásuk.
Mi volt az, amit adtál, és mi volt az, amit kaptál ettől a csapattól?
Amit adtam, magamat. Ahhoz képest változtam, hogy régebben azt hittem, a világnak úgy kell működnie ahogy én gondolom, azután rájöttem, mindenkinek meg kell hagyni, hogy a maga módján szabadon szárnyaljon, én pedig a kereteket biztosítom ehhez egy bizonyos határig. Amit kaptam, az a CSAPAT! Hogy itt nincsenek meg nem értett futballzsenik, akik az öltözőt bomlasztják. A futballban én azt mondom 40 % a szakmai tudás és 60 % a szerencse, játékosként is ezt tartottam.
Mikor érezted azt, amiről a játékosok is beszélnek, hogy ez egy nagybetűs CSAPAT lett?
Az én szerencsém az a legelejétől, hogy egytől-egyig olyan játékosokkal találkoztam itt, akik mind szakmailag, mind emberileg jók, és olyan közösséget tudnak kialakítani, azon irányvonalak mentén, amit én elképzeltem, hogy az működik. Partnerek abban, hogy egyenesek vagyunk, fehéren és feketén látjuk a fontos dolgokat, és nincsen mismásolás. Játékoskoromban sem bírtam, amikor valaki tolta magát előre és okoskodott, de itt ilyen nem volt. Nem kellett például fegyelmeznem senkit, amit persze nem is szeretek, de azért ez nagy szó, mindenkit rá lehetett vezetni arra az útra, amit elképzeltem, és azon jöttek velem. Ehhez tettük hozzá a szakmai részt, amit mindig kihangsúlyozok, hogy nem én tettem hozzá, hanem az egész stáb, ahol mindenkinek megvan a maga része. Véleményt formálunk, beszélgetünk, vitatkozunk, és nyilván a végén hozok egy döntést, mint például a Putnok ellen is, amikor 5 perccel a taktikai értekezlet előtt még dilemmáztam, hogy három védővel, vagy négy védővel álljunk fel. Ez nem az én szakmai tudásomról szól, ez egy együttes munka, amit véghez vittünk.
Edzőként hová teszed, ezt a mostani sikert, melyik polcra, az újrakezdéshez?
Bárki bármit mondhat rám, de a tények makacs dolgok, akár a REAC-cal, a REAC U19-cel, a Felcsúttal, voltak eredmények, amiket nem mutogatok. Az egy jó dolog utólag, hogy jött egy ilyen lehetőség, de én ezt nem kerestem, nagyon szépen elvoltam abban az életben, amit ezelőtt tíz hónappal éltem. Soha nem hívogattam senkit, nem jelentkeztem sehova, nem toltam magamat, hogy itt vagyok és majd én megmutatom. Az élet így hozta, köszönettel tartozom Pista bácsinak (Kisteleki Istvánnak), hogy épp akkor rám gondolt. Én pedig úgy voltam vele, hogy megkérdeztem magamtól, hiányzik ez még nekem? A menyasszonyommal való megbeszélés után, úgy voltam, hogy a futball volt az életem és nézzem meg utoljára, ha pedig nem működik, akkor soha többet ne menjek futballpálya környékére se. Ő tudja, hogy én mit képviselek az életről, és mit a futballról.
Ha már a menyasszonyodat említed, annak van valami különösebb oka, hogy nem jön ki a meccseidre?
Csak annyi, hogy van egy gyönyörű kiskutyánk a Lilike, aki állandó foglalkozást igényel, mert szaladgál jobbra-balra, de most itt voltak, és bár nem jöttek fel a lelátóra, de látta és tudta, hogy állunk.
Veled örül ilyenkor?
A meccsek után, ahogy bejövünk a pályáról az első dolgom, hogy őt hívom. Megtanultam ezt tőle, hogy a szeretteinkkel megosztani az örömödet, ez a legfontosabb, a család, a szeretteink. Nekünk a szüleink már nem élnek, az előző kapcsolataimból, van egy lányom és két fiam, ők nagyobbak már, de együtt ketten élünk. És mindig meglep, hogy most is itt volt, nem jött előre, de kíváncsi volt, hogy mikor fogom hívni. Hívtam, megöleltem és nagyon jó, amit ő ad. Ez a nyugodt háttér elengedhetetlen a játékosoknak is, hogy tiszta fejjel tudjanak dolgozni és akkor ki tudnak teljesedni. Hála Istennek ez nekem megadatott és ez is egy fontos része a sikerünknek.
Ez most az ünneplés ideje, de már velünk példálóznak sportműsorokban, hogy egy csapat ha megnyer 23 pont előnnyel egy bajnokságot, de nem juthat fel, az mennyire igazságtalan, benned mi van ezzel kapcsolatban?
Annyit mondhatok talán, hogy akik ezt a döntést hozták, azoknak biztosan nem volt tornazsákjuk. Ép ésszel ilyen döntést hozni, hogy egy bajnoknak osztályozót kell játszani, azt nem lenne szabad. Így hát az történt, hogy lobbi itt, lobbi ott, és nézzük meg mi az érdeke az NB II-es csapatoknak. Plusz én úgy tudom, hogy az UEFA égisze alatt működő szövetségek, jelesül az MLSZ-hez tartozó bajnokságokban is, a bajnoknak kötelező lehetőséget biztosítani egy osztállyal feljebb, és nem lehet osztályozóra kényszeríteni, tehát ergo, ha már itt tartunk, jogilag sem kerek ez a történet. Akik ezt a döntést hozták biztosan nem futballoztak, mert egy év munkáját elvenni ezektől a fiúktól, akik kőkeményen dolgoztak, húsvéthétfőn délelőtt edzettek, mindig, amikor kellett itt voltak, és utána a lehetőséget sem megadni, hogy egy osztállyal feljebb megmutathassák magukat, az példátlan. Persze lehet azt mondani, hogy ha olyan jók vagyunk, akkor verjük meg az NB II-es csapatot is, de azért azt látni kell, hogy Magyarországon mekkora szakadékok vannak a különböző osztályok között. A tisztesség úgy kívánná, hogy ezek az emberek elgondolkodjanak azon, amit az NB III-as bajnokok torkán most ledugnak. Ez van, az élet ilyen, mi pedig készülünk az osztályozóra.
Előtte azonban még öt bajnoki hátra van a szezonból. Legközelebb szerdán, a kiesés elől menekülő Eger vendégei leszünk. Hajrá, BVSC!
Léderer Ákos
