A múlt vasárnap nagyon sok BVSC játékos számára jelent mérföldkövet felnőtt pályafutása során, hiszen bajnoki címet a csapatból legtöbben most ünnepelhettek először. Így van ezzel az a Szalánszki Gergő is, aki a Putnok ellen mindhárom hazai gólban főszerepet vállalt.
A szurkolók is éltették a góljai után, és a harmadik találatnál ő adta Tóth Milánnak a gólpasszt. A zuglóiak jobbszélsője is kiemelte, hogy az egyik legnagyobb erénye a csapatnak, hogy bárki elő tud lépni főszereplővé, elől pedig ugyanúgy örülnek a gólt érő átadásoknak is, mint a pontos befejezéseknek. A csapatból négyen is elérték már a legalább tíz gólt és nem titkolt vágya a támadóinknak, hogy a szezon végén a góllövőlista élén három BVSC-játékos is ott legyen. Mindez nem földtől elrugaszkodott gondolat, hiszen negyedmagával a Tóth-Szalánszki páros vezeti a góllövőlistát, míg Kelemen Patrik szorosan ott van a nyomukban. Miután a támadók egymást szolgálják ki az esetek döntő többségében, így a leginkább jégkorongból ismeretes kanadai táblázaton vagyis a gól és gólpassz listán is, ők a legtermékenyebbek, miután Szalánszki Gergő 32, Kelemen Patrik 29, Tóth Milán 26, Szilágyi Máté 15, Horváth Roland 12 ponttal állnak. A vasárnapi örömünnep közben megannyi közös kép és autogram után, az öltözői ünneplés előtt egy interjú erejéig ránk is szakított időt a BVSC 7-es számú játékosa.
Most már elárulhatod – mert tudjuk, hogy a mesternek vannak elvei azzal kapcsolatban, hogy csak ami biztossá válik, azt higgye el a csapat – de belül, hogy érezted mikor nyugodtál meg a bajnoki címmel kapcsolatban?
Nehéz ezt így pontosan megmondani.
A téli szünetben még nem? 13 pont volt az előny a Békéscsaba meccs után.
Nem, akkor még nagyon sok volt hátra és láttunk már arra példát, hogy elfogyjon egy ekkora előny is. Döntetlennel kezdtük a tavaszt és akkor fel is jött 11 pontra a Putnok, de folyamatosan még ha nem is ez a legjobb szó, de verte bele a fejünkbe a mester, hogy amíg nem húzzák meg a vonalat, addig senki ne gondolja azt, hogy a bajnokság zsebben van. Nagyon sokan írtak, hogy gratulálnak, amikor még nem volt meg matematikailag a győzelem, és talán három hete, amikor az egyik meccs után az ellenfél edzője is gratulált, ott már az előzmények alapján tudtuk, hogy akkora az előny, hogy ezt nem fogjuk elrontani. Viszont csak úgy lehetett a megkezdett úton maradni, hogy nem volt megállás egy pillanatra sem.
Ha ezt a két évet együtt nézzük, amióta te itt vagy és figyelembe vesszük, hogy idén nem volt akkora riválisunk, mint tavaly a Mosonmagyaróvár, akkor mi változott erre a szezonra?
Mentálisan érzem erősebbnek és egységesebbnek a csapatot, erről is már nagyon sokan beszéltek és talán én is korábban, hogy a tavalyi keret egy picivel erősebb volt, de idén úgy megyünk ki minden meccsre, hogy megalkuvást nem tűrően játszunk. Mindenki tudja, hogy mi a feladata, és azt is csinálja, senki nem akar király lenni, hogy rúg három gólt és a negyediket is ő akarja, szerintem ez az a szemlélet, ami előre visz bennünket.
Mit adott a nyáron érkezett vezetőedző, és mi változott Flóri érkezésével?
Pont ez a tartás, amivel felvértezett minket és a tapasztalatot mondanám, azzal, hogy volt már edző korábban, tudott miből meríteni és szerintem ez a mérkőzéseinken nagyon kijött, hogy ő is meccsel, ő is egy játékot játszik a padról, hogy mikor kit kell becserélni, kit kell behozni, mint például ma is, akiket behozott gólt lőttek, gólpasszt adtak, ez szerintem nagy különbség a tavalyi évhez képest.
Az ünneplés és pihenés után, hogy fogtok odaállni a hátralévő hat meccsre és az osztályozóra, amivel kapcsolatban már több helyen kijelentették – pont a BVSC-vel példálózva –, hogy egy hatalmas igazságtalanság, amiért a fölényesen megnyert bajnoki cím az MLSZ versenybizottságának tavalyi határozata alapján nem ér feljutást?
Helyes, nincs ember a Földön, aki ezt igazságosnak tartja, de Magyarországon biztos nincs. Viszont ez a versenykiírás, ezt nem múlt héten találták ki, hanem már tudtuk a nyáron. Szerintem ez után is úgy tűzben lesz tartva a csapat, mint eddig, és senki nem fog azzal foglalkozni, hogy mi már bajnokok vagyunk, hanem az utolsó hat meccset is ugyanúgy meg szeretnénk nyerni, mint az eddigieket, valamint úgy felkészülni arra a két meccsre, hogy akárki is jön velünk szembe, azon át kell gázolnunk. Muszáj így hozzáállni, mert ha félős nyuszik leszünk, akkor haza küldenek minket egy ötössel. Hiszek benne, hogy a csapatban meg van az a mentális erő, hogy együtt ezen az akadályon is át fogunk lendülni.
Csapatunk amennyiben végig viszi veretlenségét a bajnokságban, akkor a Kozármisleny tavalyi szériáját készül megdönteni, amely ugyan veretlenül lett a Középső csoport győztese, de 11 döntetlenje is volt. Az Magyarországon, de a világ futballjában is példátlan, hogy a bajnokot nem engedik a magasabb osztályban megméretni, és csak egy eleddig ismeretlen másodosztályú ellenfél testén keresztül kerülhet egy osztállyal magasabbra, ráadásul még azt is sorsolással döntik majd el, hogy ki kezd otthon és melyik csapatnál rendezik a visszavágót. Egyelőre megjósolhatatlan, melyik három csapatra fókuszáljon a szakmai stáb, mert az NB II tabelláját böngészve, még legalább nyolcan köthetnek ki osztályozós pozícióban. Így azután foglalkozzunk inkább magunkkal. A hátralévő úton az első lépést hétvégén a Hajdúszoboszló ellen tenné meg csapatunk, amelyet legkomolyabban eddig a hajdúsági fürdővárosban legyintett meg a vereség szele, de ősszel a 89.percben Horváth Roland góljával sikerült a pontszerzés és a veretlenség megtartása. A cél most sem lehet más, mint az akkori döntetlen után megmutatni, hogy melyik valójában a bajnokcsapat igazi arca. Vasárnap 17 órától várunk mindenkit a Szőnyi útra.
Léderer Ákos
